- James Rickards szerint a szankciók a nyugati világra ütöttek vissza, ezért az Egyesült Államok egyedüli válasza a helyzetre az orosz-ukrán háború folyamatos eszkalációja.
- A folytonos fegyver- és lőszerszállítások azonban kimerítették az európai készleteket és kritikus szintre süllyesztették az amerikaiakat.
- Az a kérdés, hogy megéri-e kockáztatni az USA nemzetbiztonságát azzal, hogy létfontosságú fegyverkészleteket használunk fel egy korrupt kelet-európai oligarchia támogatására? - kérdezi.
Rendkívül nehéz kibogozni az igazságot az ukrajnai háborúról - fogalmaz James Rickards.
Ennek első oka az, hogy ez egy háború. A háborúkat mindig nehéz valós időben felmérni. A "háború köde" kifejezést azért találták ki, hogy érzékeltessék a bizonytalanságot és a pontatlanságot egy adott háború előrehaladásával kapcsolatban.
Van azonban egy másik ok is, amiért az ukrajnai háború sokak számára zavaros. Azért, mert az ukrán propaganda az egyik legmegdöbbentőbben hatékony hazugságkombináció, amit valaha láttunk.
A "Kijev szelleme" vadászattól a "Kígyósziget hősei"-ig, az orosz áldozatokról szóló vadul eltúlzott állításoktól kezdve minden olyan hír elhallgatásáig, amely rossz fényt vet Ukrajnára: az ukrán propagandagépezet minden hengeren tüzel.
Ez várható volt, tekintve, hogy Zelenszkij elnök egykori színész és komikus. Hozzászokott a média színpadához és ahhoz, hogy jeleneteket találjon ki a közönségnek. Zelenszkijt médiatanácsadók kis serege támogatja, és olyan szimpatizánsok erősítik, mint Biden elnök, Rishi Sunak brit miniszterelnök és olyan kiadványok, mint a The New York Times.
Bátorság a (hamis) tűz alatt
A legutóbbi propagandamutatvány Joe Biden kijevi útja volt, néhány nappal az orosz invázió első évfordulója előtt. Biden tartott egy konzervbeszédet, újabb 500 millió dollár értékű fegyverkezést engedélyezett, majd felpattant a Lengyelországba tartó vonatra.
A propaganda csúcsteljesítménye az volt, amikor Biden és Zelenszkij besétáltak egy nyitott udvarra, és a kijevi légvédelmi szirénák megszólaltak. Az oroszokat előre értesítették, hogy Biden ott lesz, és beleegyeztek, hogy Biden látogatása alatt nem indítanak támadást.
Valójában egy ideje már nem is volt semmilyen támadás. Senki sem látott repülőgépeket, drónokat vagy rakétákat. A szirénák csak színpadi effektek voltak, amelyek célja az volt, hogy hamis veszélyérzetet keltsenek, hogy a globális média hanganyagként vegye fel őket.
Ukrajna csúnyán elveszíti a háborút, de nem lehet hibáztatni a nyugatiakat, hogy másként gondolják. Ők mind a Zelenszkij-ukrán propagandagépezet áldozatai.
Mi a helyzet a szankciókkal? Hogy működnek?
Sajnálom, de igazam volt
Az Ukrajna miatt Oroszországgal szemben bevezetett amerikai és uniós szankciók rosszabbak, mint egy teljes kudarc. Nem sikerült megváltoztatniuk Oroszország viselkedését, nem sikerült érdemben ártaniuk az orosz gazdaságnak, és bumerángként az Egyesült Államoknak, Európának és számos nyugati pénzintézetnek ártottak.
Erről írtam tavaly márciusban és áprilisban, nem sokkal a háború kezdete után. Hozzászólásomat (legjobb esetben) szkepticizmus, rosszabb esetben szélsőséges kritika fogadta. Nem számít. Akkor igazam volt, és a bizonyítékok azóta is elsöprőek.
Az orosz rubel ma erősebb, mint a háború kezdete előtt. Az orosz olaj- és gázbevételek magasabbak, mint a háború előtt. Az orosz olajat árengedménnyel adják el Indiának és Kínának, de Oroszország a megnövekedett mennyiséggel pótolja az árengedményt.
Az orosz gazdaság 2022-ben csak mintegy 3%-kal esett vissza (a korábbi becslések 20% körüli vagy még nagyobb visszaesést vártak), és az orosz gazdaság várhatóan szerény növekedést mutat idén, szemben az Egyesült Államok és Európa várható recessziójával. Oroszország és Kína jó úton halad a nemzetközi tranzakciókat lebonyolító interoperatív fizetési és elszámolási rendszer kifejlesztése felé, amely felváltja majd a SWIFT rendszert, amelyből Oroszországot kizárták.
Az orosz intézmények tényleges megkárosítása rendkívül nehéz, mivel Oroszország éveken át készült az Egyesült Államok ilyen jellegű pénzügyi támadására. Bankjai stabilak, jó likviditással és a bankközi eszközökhöz való hozzáféréssel rendelkeznek, még a SWIFT nélkül is.
Eközben Oroszország folytatja az ukrán hadsereg megsemmisítését észak-koreai rakétákkal, iráni drónokkal és saját hatalmas ipari kapacitásával.
Az egyetlen kártya, amit az USA kijátszhat
Ukrajna tehát vesztésre áll a csatatéren, és az Egyesült Államok által vezetett szankciórendszer Oroszországgal szemben kudarcot vallott.
Az egyetlen amerikai válasz a konfliktus eszkalálása.
Az Ukrajnának biztosított amerikai fegyverek eszkalációja megdöbbentő. Kezdtük a Stinger föld-levegő rakétákkal, amelyekkel orosz repülőgépeket lőnek le, és a Javelin rakétákkal, amelyek hatékony páncéltörő fegyverek (bár az Ukrajnában használt brit NLAW rendszer nyilvánvalóan jobb).
Ezután a HIMARS-t biztosítottuk, amely egy nagy hatótávolságú nehéz tüzérségi eszköz, precíziós irányítású lövedékekkel. Ukrajna jó hatásfokkal használta, bár úgy tűnik, hogy az oroszok kifejlesztettek ellene eszközöket.
A propagandagépezet állításával ellentétben az oroszok nem idióták. Valójában maga az ukrán hadsereg vezetője mondta, hogy "minden katonai tudomány Oroszországban található".
Mindenesetre a HIMARS szállítása óta az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Németország ígéretet tett arra, hogy csúcskategóriás harckocsikat biztosítanak, beleértve az amerikai Abrams harckocsit, a brit Challenger 2-t és a német Leopard 2-t. Meg nem erősített hírek szerint egyébként néhány Leopárd már felbukkant a harctéren.
Ezután Zelenszkij ukrán elnök egy pillanatot sem kihagyva F-16-os vadászgépeket követelt. Biden nemet mondott, de a tankokra is először nemet mondott. Valószínűleg csak idő kérdése, hogy mikor hagyja jóvá az F-16-osokat.
Mindezt több milliárd dolláros hírszerzési, megfigyelési és kommunikációs rendszerekkel támasztották alá, amelyek célja az orosz célpontok kiszűrése és az amerikai fegyverek alkalmazásának irányítása.
Arról nem is beszélve, hogy a NATO-erők ténylegesen jelen vannak Ukrajnában.
Egyes források szerint akár 20 000 lengyel katona is lehet a fronton, ukrán egyenruhába öltözve, tehát külföldi zsoldosok. Amerikai és brit erők is vannak a helyszínen, de nem egyenruhában, ami a genfi egyezmények megsértését jelenti.
Ez persze nem titok az oroszok előtt. Nemrégiben figyelmeztettek minket, hogy vonjuk ki a NATO teljes személyi állományát és felszerelését Ukrajnából. Ha ezt nem tesszük meg, az oroszok megújították a figyelmeztetést, hogy legitim célpontokká válhatnak.
Ukrajna veszít
Mégis, egyik segítség sem volt különösebben hatékony.
Ukrajna csúnyán veszít a háborúban, mivel Oroszország lassan és módszeresen koptatja az ukrán erőket egy széles front mentén. Oroszország már majdnem bekerítette a stratégiailag fontos Bakhmut városát, és valószínűleg hamarosan teljesen el fogja vágni azt, csapdába ejtve 20 000-30 000 ukrán katonát.
Bakhmut elvesztése komoly vereség lesz Ukrajna számára, mivel jelentősen meggyengíti a védelmi vonalukat a Donbaszban. Valójában csak egy védelmi vonaluk van, ahová visszahúzódhatnak, és ez jelentősen gyengébb, mint az a vonal, amelynek megtartásáért jelenleg harcolnak. Ha Oroszországnak végül sikerül áttörnie ezt az utolsó vonalat, akkor nagyon kevés van a vonal és a Dnyeper folyó között, ami megállíthatja őket.
Mindez egyébként nem az ukrán hadsereget vádolom. Keményen és bátran harcoltak és harcolnak továbbra is. Csak arról van szó, hogy egy olyan túlerővel állnak szemben, amely tankokban, repülőgépekben, tüzérségben és - ami fontos - lőszerben jelentősen túlerőben van. Egyszerűen túlerőben vannak.
Hol van a lovasság?
Eközben az ígért fegyverek közül sok (beleértve a harckocsikat is) valójában nem érkezett meg, és lehet, hogy csak hat hónap múlva vagy később lesznek ott. Pedig Ukrajnának most igazán szüksége lenne rájuk!
Különösen az F-16-osok jelentenek vágyálmot, mert az ukrán pilóták nem tudják, hogyan kell repülni velük, és a kiképzés majdnem egy évig is eltarthat. Lehetséges, hogy NATO-pilóták titokban vezethetnék őket, de gondoljunk csak az orosz propaganda győzelemre, ha lelőnének és elfognának NATO-pilótákat, akiknek nem kellene Ukrajna felett repülniük.
Mégis, a hatékonyságuk mellett felmerül egy másik kérdés is. Vajon az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Németország valóban megengedhetik-e maguknak, hogy ezeket a fegyvereket biztosítsák anélkül, hogy saját felkészültségüket károsítanák máshol zajló háborúk esetén?
Tény, hogy a nyugati arzenálok erősen megfogyatkoztak az Ukrajnának szállított fegyverek és lőszerek miatt. Az európai arzenálok eleve nem voltak nagyok, de még az amerikai készletek is a veszélyzónába csökkentek. A helyzet ennél is rosszabb, mert a hiányt nem lehet gyorsan pótolni.
Az USA a hidegháború befejezése óta számos lőszergyárat bezárt. Ezeket újra lehet indítani, de a teljes háborús mozgósítás nem heteket, hanem éveket vesz igénybe. A második világháború jó példa erre.
Az USA 1943-ra közel évi 100 000 repülőgépet gyártott háborús célokra. De 1941-ben ez a szám csak 18 000 volt. A Ford Motor Co. gyakorlatilag leállította az autógyártást, és a hatalmas River Rouge-i gyárát átállította a repülőgépgyártásra a háború idejére.
A vadászgépek és bombázók számának ötszörös növekedése két évig tartott. Nem hónapok alatt történt. Jogos a kérdés, hogy nagy vonalakban megérte-e ez a háború.
Még inkább az a kérdés, hogy megéri-e kockáztatni az USA nemzetbiztonságát azzal, hogy létfontosságú fegyverkészleteket használunk fel egy korrupt kelet-európai oligarchia támogatására.
Az amerikaiak talán a nehezebbik úton jönnek rá, hogy a válasz mindkét kérdésre nemleges.
James Rickardson korábban arról írt, az USA meggondolatlanul eszkalálja és kiterjeszti a háborút, ahelyett, hogy lokalizálta volna azt.
