Ha én Jakab Péter lehetnék egy lényt megkereshetnék, a villában, a villában.
És hoznám a holnapot, süssön rám piros aranyos virslit, fényesen.
Szaladnék Ferenc nyomában, szétfújnám hosszú haját, bort az útból, merre jár.
Ismerj meg engem! Eddig tél-túl Jobbikos ember voltam – immáron széllelbélelt lettem.
Földhöz, fogadalmamhoz nem köt semmi sem. Ékben járok, szállok négy testőrrel: ismerj meg engem!
Ferit árkon-bokron követném, rossz kedvét messzire vinném, fütyülnék a régi pártban tett ígéreteimre.
Hűsíteném gazdám homlokát, éjjel őrizném szemlőhegyi házát, bámulnám álmában. Szaladnék nyomában. (Is.)
Ó, ha Jakab Péter lennék, csorogna a földre a nadrágszáramon a drága, vakmerő sárga fényem. Jaj, de a DK-ból soha vissza nem jutnék, Klára jó anyám nélkül folyton sírdogálnék. Jó atyám, Ferenc ölében elcsitulnék, minden bő kabátba, minden frakcióba belebújnék, én, a nagyon bátor miskolci legény.
Ha én Jakab Péter lennék, minden volt Jobbikosra DK-s logót tennék, úthengeres munkással többedmagammal vitatkozni mernék, újságírónőket testőreimmel fenyegetnék.
Ha én Jakab Péter lennék, többmilliós havi fixért hazát-elvet, mindent elárulnék, előgyártott álbeszélgetésen egy cigány emberrel ízesen tárgyalnék, az Országgyűlésben handabandázva közröhej tárgya lennék, ha fényképez a fotósom csak lucskos lecsót ennék.
Ha én Jakab Péter lennék, magamra szavaznék, azt hirdetném széles körben, ejhó, mekkora nagy legény: vagyok. Ami vagyok. Titok, fenség, egy adag idegenség, tahó, több adagnyi nem magyar érdeket kiszolgáló ős ellenfél.
Ó, ha Jakab Péter lennék, engem nem zavarna, hogy nem vagyok más immáron, csak egy idióta balfék. Ha én Jakab Péter lennék, megtagadnám reggel-este és éjjel az összes elvbarátom hitét, ha a Feri kéri, menten fejre állnék, ha a Klári mondja, gombszememmel értelmesen néznék.
Ha én Jakab Péter lennék, sohasem lobognék. Mindenféle demagógiának szószólója lennék. Titkon akkor lennék boldog, ha előbb-utóbb kipenderítenének, és nem lennék játéka, Klárinak, Ferinek. Megértő szemekkel átnéznének rajtam. Akkor lennék boldog, mert magamból mindent megmutattam.
Ha én Jakab Péter lennék, rendszeresen bérmálkoznék, nincsen bennem semmi kétség: saját magamtól már régen falra másznék.
