- A csodafegyvernek kikiáltott előválasztás besült, mert újra felszínre hozta a magyar baloldal évtizedes strukturális és humán-erőforrás gondjait.
- Az a börleszk, amit egy héten át játszott Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter, az a baloldal nagyon mély válságának tünete.
- Végeredményben az történt, hogy az egyik, már megbukott, az előválasztást személyes okok miatt végig propagáló baloldali jelölt egy önmagát jobbközép-politikusnak tartó városvezetőt tol maga előtt.
- Vagyis a baloldal egyik - a zöld, újbal, civil - része egy importjelölttel vág neki az előválasztás második fordulójának, és ez egyértelmű kudarc.
- De kudarc abban az értelemben is, hogy az előválasztás a sokat hangoztatott demokratikus jelleg megcsúfolásává vált: a második lépett vissza a harmadik helyezett javára, felülírva ezzel a választói akaratot.
- A kudarc óriási tektonikus mozgásokat indított be a baloldalon belül, mert ahelyett, hogy a baloldali kormányellenesek egyesültek volna, kettészakadt az ellenzék a Márki-Zay vs. Dobrev törésvonal mentén.
Van abban valami különös, hogy az egy évtizede előválasztást követelő "újbaloldal", "zöldek" és "civilek" lettek az előválasztás legnagyobb vesztesei azzal, hogy ikonikus arcuk, Karácsony Gergely visszalépett végül az előválasztástól, és egy kívülről feltört jobboldali jelölt támogatására hívta fel a rá szavazók figyelmét.
Közismert, hogy az előválasztás intézményét Karácsony Gergely és tanácsadói köre szorgalmazta az utóbbi években azzal a céllal, hogy az emberek szerint a legalkalmasabb jelölt vehesse fel a versenyt a Fidesszel szemben.
Kimondatlanul is, de ott lebegett a cél az "újbaloldal" képviselői között: az előválasztás segítségével megszabadulni Gyurcsány Ferenctől és a Demokratikus Koalíciótól, és átvenni a baloldal többségét a volt miniszterelnöktől.
Csakhogy pont az ellenkezője történt: ahogy korábbi elemzésünkben rámutattunk, az első forduló eredményei alapján mind Gyurcsány Ferenc személyesen, mind a Demokratikus Koalíció megerősödött a baloldalon, míg az elmúlt napok eseményei tükrében kijelenthető, hogy az "újbaloldal", a "civilek", a "zöldek" politikai képviselete tulajdonképpen összeomlott a baloldali térfélen.
Mi történt?
Karácsony Gergely bukásával az a helyzet állt elő, hogy az "újbaloldal" új reménysége egy kívülről hozott jelölt, Márki-Zay Péter lett. Vele szemben áll Gyurcsány Ferenc pártja és jelöltje, Dobrev Klára. Vagyis a remélt újraegyesítés helyett élesen kettészakadt az ellenzéki tábor, és mivel Márki-Zay Péter szembenáll a Gyurcsány-családdal, így átjárás vagy összefogás szavazói szintjén is nehezen képzelhető el.
Karácsony Gergely hiába szólítja fel egykori pártjait - akik elárulva érzik magukat a Főpolgármester lelépése után -, hogy támogassák Márki-Zay Pétert, mind az MSZP, mind az LMP, és a Párbeszéd tagjai, vezetői, választói nem érzik magukénak a hódmezővásárhelyi polgármester konzervatív nézeteit. Hiába tehát a Karácsony kampányára elköltött százmilliók, a választók orinetációját nehéz egyik napról a másikra megfordítani. Azért is tűnik ez lehetetlen küldetésnek, mert a DK az MSZP-ből szakadt ki és vált a legnagyobb ellenzéki erővé, de a választói közönsége, különösen a nagyobb városokban, szinte teljesen ugyanaz, mint az egykori MSZP-é.
Tulajdonképpen azzal, hogy Karácsony kiszállt a versenyből, egy feloldhatatlan dilemmát okozott a baloldali térfélen, melynek nem nagyon látszik a megoldása. Ez látszik abból is, hogy annak ellenére is Dobrevet támogatják az őt korábban jelölő szervezetek meghatározó emberei, hogy Karácsony felszólította a pártokat, Márki-Zay mögé álljanak be.
Mindez arra is rámutat, Karácsony egyedül maradt mára: szavainak nincsen orientáló hatása, baloldali vezetőtársai pedig a nyilvánosságban mennek szembe a kéréseivel.
Ez azt tükrözi, az a baloldali elit, amely hosszú ideig Karácsonyban látta a megmentőjét, leírta és ejtette a Főpolgármestert.
Hogy az MSZP vezetői nem hallgatnak Karácsonyra, annak oka az is, hogy ahogyan Márki-Zay importjelölt jelenleg, úgy importjelölt volt a korábban LMP-s, majd Párbeszédes Karácsony is: vagyis nincsen a pártban beágyazottsága, párttisztséget nem visel, nem vezetője az MSZP-nek. Mondhatni, csak reklámarc volt hosszú éveken át.
A másik ok, ami miatt az MSZP vezetése inkább Dobrev mellé állt, az pedig a fentebb említett kulturális azonosság: hozzájuk mégis közelebb áll a DK miniszterelnök-jelöltje, mint egy jobboldali nézeteit hangoztató, keresztény, nagycsaládos jelölt.
A harmadik ok pedig tisztán hatalomtechnikai, és a megmaradt MSZP elitjének reálpolitikai érzékéről ad tanúbizonyságot: az MSZP-s elit felismerte, hogy listavezető híján - aki eddig Karácsony volt -, a DK-val kell egyezkedniük a közös listáról.
Ezért ha nem akarják elveszíteni Gyurcsány Ferenc jóindulatát, akkor Dobrev Klárát kell támogatniuk a pártjuk túlélése érdekében a továbbiakban.
Karácsony Gergelynek a saját tekintélyének teljes elvesztésén túl amiatt is fájhat a feje, hogy messze a legtöbbet költötte a személyes kampányára. Márki-Zay szerint 500 milliót, de ezt Karácsony tagadta, ám a több százmilliós költés teljesen reális lehet. Márpedig ez rengeteg pénz, és ez valaki(k)nek biztosan nagyon hiányzik. Ugyanez a problematika, hogy Karácsony kiesésével az eddig mögötte álló üzleti kör és felbolydulhat, és kereshet magának egy másik jelöltet, akibe pénzt fektet.
Nagy kérdés, a baloldali nagytőke képviselői ki mögé állnak be a jövőben.
Karácsony Gegrely az egyszemélyes döntésével ugyanis megint rengeteg sértett embert hagy maga mögött: a teljes MSZP-t, az LMP-t és a Párbeszédet és az első fordulóban rá szavazókat. Közben pedig ő továbbra is Budapest megválasztott Főpolgármestere, de a közgyűlésben nincsen háttere, ki kell egyeznie az MSZP-vel, a DK-val és a többi baloldali párttal. A BENNFENTES nem lepődne meg azon, ha a közgyűlési többég leckéztetni kezdené a Főpolgármestert a jövőben, majd cserébe azért, hogy befejezzék a leckéztetést, súlyosan megkérnék ennek árát.
A Főpolgármester azzal, hogy egy pártnélküli jobboldali "civilt" tol maga előtt, egy esetleges 2022-es győzelem után működésképtelen felállást hozhat létre.
Csak egyetlen példa: Márki-Zay a 2010 előtti világot is el akarja számoltatni. Tenné ezt úgy, hogy a háta mögött a 2010 előtti baloldalnak lesz a legnagyobb frakciója, élén Gyurcsány Ferenccel. Ez lehetetlen küldetés.
Karácsony lemondásán túl miért van kataklizma a baloldali ellenzékben?
Fekete-Győr leszavazása, majd lemondása miatt. Karácsony mellett az előválasztás legnagyobb vesztese Fekete-Győr András, aki kevesebb szavazatot gyűjtött, mint ahány ajánlást korábban. Ez önmagában is kudarc, de az igazán nagy kudarc az, hogy a pártja is szembefordult vele, és gyakorlatilag kiszavazták az elnöki tisztségből, hatalmas, közel kétharmados arányban. Márpedig egy ilyen bizonytalan helyzetben, mint amilyen a mostani, egy vezető nélkül maradt párt könnyen süllyedhet tovább a teljes jelentéktelenség felé.
Mindezek a válságtünetek nem kerültek volna felszínre, ha nincs az előválasztás.
A sors különös fintora, hogy az "újbaloldal" által erőltett előválasztásnak az lett az eredménye, hogy feltárultak a baloldal mély szervezeti, strukturális és humán-erőforrás problémái.
Az előválasztásnak köszönhető, hogy ugyanazt a paródiát sikerült előadnia a baloldalnak, mint a 2009-es Gyurcsány-bukáskor, és a miniszterelnöki-castingkor: akkor is óránként érkeztek a hírek, hogy ki-kit támogat, kinek az ellenében.
Az árván hagyott liberális propagandamédia.
Az előválasztás másik nagy vesztese a liberális propagandamédia, amelyik a nyár eleji távolságtartó-cinikus tudósítások után (a pártok előre lemutyizták egymás között az előválasztás, nem lesz tétje az egésznek), szeptember elejétől teljesen beleállt az előválasztás propagalásába, és Karácsony mellett foglalt állást.
Karácsony visszalépésével viszont elvesztették a jelöltjüket, ezért új jelölt mögé kell beállniuk. Ezen a héten ki fog derülni, hogy az ellenzék propagandamédiája kit tol meg igazán. Nehéz dolguk lesz, hiszen ahogyan a választók fejében sem kapcsolható át egyik pillanatról a másikra a kapcsoló, úgy az olvasók fejében sem.
Már látszanak persze elkeseredett törekvések arra, hogy ezt megpróbálják, már érkeznek is a feltehetően irányított közvélemény-kutatási adatok, hogy Márki-Zay hirtelen esélyesebbé vált Orbán Viktorral szemben.
Megmosolyogni-való, ahogyan két baloldali intézet is kihozta hétfőn a legfrissebb kutatását: az előválasztásnak köszönhetően a baloldal egyre jobban áll. Az elmúlt hét Karácsony-Márki-Zay vetélkedését látva szinte kizárt, hogy ellenzéki választók tömegei állítanák, igen, ez az, amire vágytak.
Az előválasztáson ugyanis újra kiderült, a liberális propagandamédia ereje és elérése nem pótolja a baloldal szervezeti problémáit, különösen akkor nem, ha a liberális ellenzéki propagandamédia folyamatos szereptévesztésben van: nem a valóságot akarja bemutatni, hanem a saját vágyai - Karácsony jelöltsége az összellenzék élén - érdekében a valóságot alakító tényezőként lép fel.
Ez egy ideig sikerül, de abban az esetben, ha a pártpolitika és a pártpolitikusok közötti konfliktusok kiélesednek, a propagandamédia nem képes többé a valóság befolyásolására; vagyis az ellenzéki sajtópárt - tekintettel arra, hogy szereplői a baloldali ellenzéki politikának úgy aktorai és formálói, hogy közben pártpolitikai konfliktusok megharcolásában nem vesznek részt -, nagyon gyorsan válik egy konfliktusos helyzet eszkalációjakor sima szemlélődővé.
Vagyis: hiába van a baloldalnak mindent beterítő propaganda-úthengere, ha a baloldali ellenzéken belül a konfliktusok feloldhatatlanná válnak, a propagandamédia tőle független okok miatt - elviekben nem szereplője a baloldali térfélen belüli pozícióharcoknak, csatározásoknak - eszköztelenné válik, és bánatukra azok maradnak a verseny biztos résztvevői, akik mögött valós szervezeti és pártháttér áll, vagy üstökösként szállnak a baloldalon belül.
A baloldali előválasztás szétverte a pártok mögötti legitimációt és a pártok kiépült struktúráit.
Amivel az előválasztás apologétái valószínűleg nem számoltak, hogy a ciklusvégi kiszavazó-show felborítja a pártok által belakott legitimációs teret és a megalkotott, megszervezett struktúrákat: azaz kinyitnak egy olyan, részvételi szavazást, ami keresztbevágja a versengő, kiépült szervezetekkel rendelkező pártok rendjét, és felforgatja közöttük, és akár a jelöltek közötti elsőséget. Egyáltalán: egy kívülről érkező "civil" jelölt hekkelése nem a pártrendszer - és ezáltal az ország - stabilitásának irányába mutat.
Mert pártot nem azért szervez valaki, nem azért van elnöke, vezetése, tagsága, hogy egy kívülről jött jelölt egyszer csak "ráüljön a pártokra". Pártot azért szerveznek emberek, hogy váasztásokon kiérdemeljék a választók bizalmát, és elnyerjék a közhatalmat és ezzel az ország vezetését.
Ha ugyanis egy importjelölt "civil" képes maga mögé választói tömeget szervezni, akkor joggal hivatkozhat a közvetlen támogatásukra, még akkor is, ha az csak százezres. Csakhogy az országgyűlési választásokon pártjelöltekre, és pártlistákra szavaznak az emberek, nem miniszterelnök-jelöltekre.
A pártok így joggal hivatkozhatnak majd arra, hogy az Országgyűlésben - ahol a miniszterelnök személye is eldől -, nekik van többségük, nem pedig a "civil" jelöltnek.
Mindez egy olyan kódolt, és feloldhatatlannak tűnő konfliktussorozatot eredményezhet, amelynek a megoldása egyelőre egyáltalán nem látszik.
