- A rendezés lehetőségének ablaka bezárult - írja az Asia Times portálon az egykori amerikai kongresszusi alkalmazott és geopolitikai szakértő, Brandon J Weichert.
- Ennek a háborúnak a kimenetele, Ukrajna és a NATO-támogatók veresége teljesen elkerülhető lett volna.
- Érezve a Nyugat gyengeségét - és azt, hogy szánalmasan túlterheltek - az oroszok minden eszközt be fognak vetni Ukrajna megtörésére és leigázására.
- A vég kezdete valószínűleg éppen most történik Bahmutban - fogalmaz a szerző.
Az interneten olyan elképzelés kering, hogy a jelenlegi ukrajnai konfliktus egy statikus kimerítő háború marad, amely kivérezteti az orosz hadsereget. Mi van akkor, ha ez megtizedeli Ukrajna társadalmát és kiirtja a lakosság nagy részét? Legalább a rettegett orosz hadigépezet meg fog állni Ukrajna gyilkos mezőin - vélekednek sokan.
Azok, akik hisznek ebben a narratívában, egy fantáziavilágban élnek.
Mára tény, hogy az ukrán hadsereg kiürült, a nyugati ellátási láncok feszültek, és a NATO kritikus fegyver- és lőszerkészletei kimerültek.
A háború tehát olyan konfliktussá alakul át, amelyben az orosz fél számos kritikus előnyt élvez.
Azoknak, akik azt hiszik, hogy a kimerítő háború tárgyalásos rendezéshez vezet: nos, ennek kicsi az esélye!
Moszkva most már teljesen beleállt ebbe a konfliktusba. A rendezés elérésének lehetősége bezárult. Hacsak Oroszország nem veszít hamarosan jelentősen (aminek az esélye nem látszik, ha a Bahmut-i csata bármi jelzést is ad), az oroszok számbeli fölénye Ukrajna erőszerkezetével szemben önmagában biztosítja, hogy elérjék a várva várt győzelmet.
Ennek a háborúnak a kimenetele, Ukrajna és a NATO-támogatók veresége teljesen elkerülhető lett volna. Érezve a Nyugat gyengeségét - és azt, hogy szánalmasan túlterheltek - az oroszok minden eszközt be fognak vetni Ukrajna megtörésére és leigázására. A vég kezdete valószínűleg éppen most történik Bahmutban, Ukrajna távol-keleti (az orosz határhoz legközelebb eső) városában.
Az orosz erők hónapok óta a város bekerítését hajtják végre. Február elején Volodimir Zelenszkij, Ukrajna bajba jutott elnöke ragaszkodott ahhoz, hogy hadserege a végsőkig fog harcolni Bahmutban.
Kijev ilyen hősies kijelentései azonban süket fülekre találhattak a terepen, mivel mostanában olyan hírek keringenek, hogy az ukrán védők egyre jobban kifeszülnek. Továbbá az ukrán védelmi minisztérium tisztviselői az elmúlt hetekben többször is kijelentették, hogy kivonják erőiket Bahmutból, ha úgy vélik, hogy a helyzet kezd tarthatatlanná válni.
Március elején úgy tűnik, hogy az orosz terv, miszerint az ukránok kivéreztetik a Bahmutban lévő ukránokat, beválik. Ukrajna tehát szükségszerűen kivonja erőit az ostromlott városból (amely ukrán tisztviselők szerint a több hónapos harcok után a földdel egyenlővé vált).
Természetesen Bahmut önmagában egyik fél számára sem fontos.
Ami fontos a kelet-ukrajnai településsel kapcsolatban, az az, hogy a Dnyeper felé vezető úton fekszik. A Dnyeper a kereskedelem és a közlekedés dobogó szíve, Ukrajna fő ütőere.
Ukrajnán belül is geostratégiai fojtópont. Több hónapja folynak harcok a Dnyeper folyó szigeteinek ellenőrzéséért küzdő ukrán és orosz elemek között.
Az ukránoknak eddig nem sikerült kiszorítaniuk az orosz erőket a térségből. Ha Bahmutot sikerülne teljesen elfoglalni, ami úgy tűnik, hogy hamarosan megtörténik, és a gyengülő ukrán védők kelet felől egyre távolabb szorulnak vissza, akkor a Nyugaton a Dnyeper sorsa miatt kell aggódni.
Az oroszok kimerítési stratégiája működik, és végső céljuk az, hogy legalább Ukrajna keleti, orosz nyelvű részeit, valamint a déli Krímet megtartsák.
Az ukrán erők kiszorítása Bahmutból elképzelhető utat nyit ahhoz, hogyOroszország a Dnyeper felé rohanjon, és elvágja a régiót Ukrajna többi részétől. A Dnyeper feletti orosz ellenőrzés azt is megakadályozná, hogy az ukránok meggondolatlan támadást indítsanak a Krím ellen.
Az ukrán állam lassú és fájdalmas halálnak küszöbön áll.
Akár néhány hónap, akár egy év múlva következik be, az oroszok nem mennek sehová, és ugyanúgy fogják megvívni ezt a háborút, ahogyan történelmük minden konfliktusát megvívták: rengeteg emberrel, brutalitással és az idővel.
A Bahmuti roham ukrán oldala
A közösségi médiában néhányan lehordták a prognózisomat, mondván, hogy Bahmut sosem volt olyan stratégiai jelentőségű, mint amilyennek én mondtam. De ez az állítás nem állja ki a szaglás próbáját.
Végtére is, ha annyira jelentéktelen volt, miért pazarolta volna Ukrajna a korlátozott erőforrásait és személyzetét arra, hogy ilyen sokáig tartsa a várost?
Azt mondták, hogy a cél Oroszország kivéreztetése volt. Most, hogy az ukránok számára tarthatatlanná vált a helyzet Bahmutban, új védelmi vonalra helyezik át a védőket a városon kívülre, remélve, hogy az oroszokat újabb húsdarálóba vonják.
Ez nagyon hasonlít arra, a fantázia-gondolkodásra, amely a Harmadik Birodalom végén a Führerbunkerben uralkodott (nem, nem azt mondom, hogy az ukrán ügy ugyanaz, mint Adolf Hitleré, nyugalom), ahol a német vezetés egész hadseregeket vezényelt olyan védelmi állásokba, amelyek csak a bunkerben lévő térképeken léteztek.
Kevés német katonai vezetőnek volt szíve elmondani az őrült diktátornak az igazságot, hogy ezek az egységek nem léteznek, és a helyzet reménytelen.
Azok, akik nem értenek egyet a helyzet megítélésével, ragaszkodnak ahhoz, hogy az orosz erők ukrán kivéreztetése működik. Az oroszok állítólag csak az elmúlt négy napban több mint 3000 katonát veszítettek a Bahmutért folyó harcokban.
Az orosz erők mégis elfoglalták a várost, és folyamatosan nyomulnak előre Közép-Ukrajna felé. Eközben az ukránok rengeteg katonát vesztettek, akiket egyre nehezebben tudnak majd pótolni.
A harcokban elesett oroszok viszont "bűnözők és sorkatonák" voltak, akiket Moszkva könnyen pótolt.
Még ha az ukránok több, náluk rosszabbul kiképzett oroszokat is tudnak megölni, a számok azok számok - és Oroszország nagyobb létszáma, kombinálva Vlagyimir Putyin nyilvánvaló elkötelezettségével, hogy eltiporja Ukrajnát az általa egy évvel ezelőtt elkezdett háborúban, erősebb, bármit is tesz az Észak-Atlanti Szerződés Szervezete.
Ahogy kollégám, Daniel Davis az 1945 című védelmi kiadványnál nemrég a Bahmut-i helyzetről írt:
"Az [ukrán fegyveres erők] már régóta tisztában vannak azzal, hogy Bahmutot szinte lehetetlen lesz tartani, és már 2022 májusában elkezdték előkészíteni az új védelmi vonalakat a Szlovjanszk-Kramatorsk térségben."
"Szoledar januári elvesztése és az Oroszország által Bahmut elfoglalására február elejére lekötött csapatok száma alapján az ukrán vezetés február elejére-közepére rendezett módon kivonhatta volna csapatait, hogy új állásokat vegyenek fel a Szlovjanszk-Kramatorsk vonalon".
Ami pedig a dicsőséges, megszentelt tankokat illeti, amelyeket a Nyugat nagy harsánysággal ígért Ukrajnának, végül alig egyharmadát vállalták annak a páncélzatnak, mint amennyit az ukrán hadsereg kért. Az ígért páncélosokból alig érkezett meg egy - és legalábbis az amerikaiak számára a dicsőített Abrams fő harckocsi (MBT) még legalább egy éven át nem valószínű, hogy a harctéren megjelenik.
Tekintettel az ukránok keleti harcokban elszenvedett - és a háború elhúzódásával valószínűleg még további - veszteségeire, a harckocsik semmit sem fognak változtatni Ukrajna védelmén, amikor végre megérkeznek.
Ukrajna megsemmisítette saját hadseregét
Daniel Davis értékelése szerint azok a veszteségek, amelyeket Ukrajna hadserege elszenvedett a Bahmut feletti ellenőrzés fenntartására tett hiábavaló kísérlet során, Ukrajna támadó képességeinek súlyos csökkenéséhez vezettek, amelyet valószínűleg nem fog egyhamar helyreállítani (mármint a nyugati erők bevonulása nélkül).
Stephen Bryen, az Asia Times kommentátora pontosan értékelte, hogy miközben Ukrajna pozíciója Bahmutnál összeomlik az orosz offenzívával szemben, Kijev az oroszok által ellenőrzött Krím elleni támadást tervez. Az ukránoknak még teljes kapacitással is nehéz lett volna bevenniük ezt a megrögzötten orosz ellenőrzésű régiót. A jelenlegi körülmények között Ukrajna bármilyen kísérlete a Krím megtámadására a Nyugat számára teljes katasztrófához vezet.
Az idő most az oroszok oldalán áll. Moszkvának nem kell tárgyalnia. Ukrajna visszavonulóban van, és erői valószínűleg nem lesznek képesek egyhamar hatékony támadást indítani. Ha az ukránok most akarják megtámadni a Krímet, ahogyan azt a jelek szerint teszik, a támadásuk kudarcot fog vallani.
Még ha a Krímért folyó potenciális csatában meg is történik a csoda, és az ukrán erők jelentős előrehaladást érnek el, az orosz nukleáris megtorlás kockázata minden eddiginél nagyobb lesz.
Az orosz-ukrán háború a következő kritikus szakaszába lép.
Ez egy olyan időszak, amelyben a Nyugatnak komolyan át kell értékelnie elkötelezettségét, mivel az oroszok nem fogják megadni magukat, és nem fogják feladni az ukrán állam szétzúzására irányuló küldetésüket.
Bár a Zelenszkij-kormányt egy évvel ezelőtt meg lehetett volna menteni, a nyugati vezetők arroganciája megakadályozta, hogy egyezségre jussanak.
Sajnos, a nyugati fél veszíteni fog Ukrajnában. Csak azt kell eldöntenie, hogy mennyire akar veszíteni. Reméljük, hogy a Fehér Házban és Brüsszelben most valódi átértékelés folyik.
Ellenkező esetben valóban egy harmadik világháború elé nézünk, amelyben nukleáris fegyverek is szerepet fognak játszani - és ezt a háborút az Egyesült Államok nem lesz képes megnyerni anélkül, hogy előbb saját magát ne pusztítaná el, ahogyan az európai nagyhatalmak tették az első világháborúban.
