- Több tízezernyi ember vesztette el eddig a végtagjait Ukrajnában.
- A mérték már az I. világháború időarányos veszteségét idézi.
- Az a háború 4 éven át tartott, és 107 ezer amputációt hajtottak végre.
- Becslések alapján Ukrajnában ez a szám már most 20 és 50 ezer között van, de ez nem tartalmazza a júniusban kezdődő, óriási veszteségeket eredményező ellentámadás sérültjeit.
- Az Egyesült Államok katonái az iraki és az afganisztáni háborúban összesen 2000-en vesztették el végtagjaikat.
- A WSJ cikke azt jelzi, egyre jobban beszüremkedik a fősodratú amerikai médiába: ez a háború ezzel az intenzitással nem sokáig tartható fenn, mert esztelen emberi költéségei vannak a hadifelszerelésen és az Ukrajnának biztosított segélyeken túl.
- A riport ugyanis nem csupán az amputációk magas számáról, hanem a fronton elszenvedett döbbenetes arányú veszteségekről is szól.
- Sok, józanabb amerikai konzervatív politikus és publicista ezért már azonnali fegyverszünetet és az "ukránok szenvedésének" leállítását szorgalmazza.
- Ahogy a magyar kormány is tűzszünetet és béketárgyalásokat követel a háború kezdete óta.
- Az alábbiakból egyértelmű lesz, miért.
A becslések szerint a háború kezdete óta több tízezren vesztették el végtagjaikat, amire a közelmúltbeli nyugati fegyveres konfliktusok során nem volt példa - tudósít az amerikai Wall Street Journal.
Ruslana Danilkina egyike annak a 20-50 ezer ukránnak, aki az Oroszországgal vívott háború kezdete óta elvesztette egy vagy több végtagját. Februárban Ruslana Danilkina, egy 19 éves ukrán katona a délkelet-ukrajnai Zaporizzsja környékén a frontvonal közelében tűz alá került. A repeszek a bal lábát térd fölött leszakították. A nő a levágott combcsontját szorongatta, és nézte, ahogy a mentősök a levágott lábát a kórházba szállító járműbe helyezik.
"A kezemben tartottam a csontot... ott és akkor rájöttem, hogy ez a vég, hogy az életem soha többé nem lesz ugyanolyan" - mondta Danilkina.
Danilkina egyike annak a becslések szerint 20 000 és 50 000 közötti ukránnak, akik a háború kezdete óta elvesztették egy vagy több végtagjukat a protézisgyártó cégek, orvosok és jótékonysági szervezetek korábban nem közölt becslései szerint.
A tényleges szám magasabb lehet, mivel a páciensek nyilvántartásba vétele a beavatkozás után időbe telik. Egyeseket csak hetekkel vagy hónapokkal a sebesülés után amputálnak. És a kijevi ellentámadással a háború talán még brutálisabb szakaszba lép.
Összehasonlításképpen, az első világháború során mintegy 67 000 németet és 41 000 britet kellett amputálni, amikor az eljárás gyakran az egyetlen elérhető eljárás volt a halál megelőzésére. Az afganisztáni és az iraki invázió kevesebb mint 2000 amerikai veteránjánál végeztek amputációt.
Ukrajna kormánya nem reagált azonnal a számadatokkal kapcsolatos megkeresésre.
Kijev titokban tartja a pontos veszteségstatisztikákat, hogy ne demoralizálja a lakosságot. De a számok még durva becslésként is rávilágítanak a 17 hónapos orosz támadás megdöbbentő emberi áldozataira, amelyek még évtizedekig megmaradnak.
A német Ottobock, a világ legnagyobb protézisgyártója, amely együttműködik Kijevvel az amputáltak megsegítésében, a kormánytól és az egészségügyi partnerektől származó adatok alapján körülbelül 50 000-re becsüli az amputáltak számát. A kijevi székhelyű ICF, az Ukrán Nép Egészsége jótékonysági szervezet a háború okozta súlyos sérülések számát 200 000-re teszi. Az alapítvány szerint a súlyos sérülések mintegy 10%-a jellemzően amputációt igényel.
Ezek a számok tükrözik, hogy Oroszország hogyan vívja a háborút, ahol nagymértékben alkalmaznak aknákat és tüzérségi, rakéta- és dróntámadásokat, amelyek katonákat és civileket egyaránt célba vesznek.
"Nagyapám 1919-ben alapította cégünket, hogy segítsen... az első világháborúból hazatérő német katonákon, akik tüzérségi tűzben megsebesültek, elvesztették karjukat, lábukat vagy látásukat - most pontosan ezt látjuk Ukrajnában" - mondta Hans Georg Näder, az Ottobock elnöke.
Danilkinát öt műtéten esett át, mielőtt a nyugati Lviv városában működő Superhumans jótékonysági alapítvány segítségével az Ottobocktól műlábat kapott.
Azóta betöltötte a 20. életévét, és a közösségi médiában Unbreakable Rusya becenév alatt dokumentálja felépülését. Hétfőn megkapta a Genium X3 nevű, az Ottobock által az amerikai hadsereggel közösen kifejlesztett, kifinomultabb lábat, amely lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy könnyedén lépcsőt másszon, vagy akár visszafelé is járjon.
Denys Kryvenko, egy 24 éves volt acélmunkás a közép-ukrajnai Kropyvnyickijből, tavaly vonult be, és januárban a Bakhmutért vívott csatában elvesztette mindkét lábát és bal karját. A sérülés előtt 1,5 méter magas volt, de most műlábain 1,5 méter magas.
Kryvenko és Danilkina is a Superhumans-szal dolgozik most, hogy segítsen más amputáltaknak. Közösségi hálózati aktivizmusuk és médiamegjelenéseik az ukrán szenvedés és rugalmasság szimbólumaivá tették őket.
Nem az elegendő művégtag előállítása - amelyek közül néhány több mint 50 000 euróba, vagyis mintegy 17 millió forintba kerül - a fő kihívás: a szűk keresztmetszetet az amputáltak ellátásához szükséges szakértő személyzet jelenti, akiknek mindegyike személyre szabott protézist igényel, mondta Näder. Kijev akár 20 000 eurót is fizet katonai amputációja után, de a civileknek gyakran nehézséget okoz, hogy megengedhessék maguknak a kezelést. Az Ottobock kedvezményt biztosít az ukránok számára, és ingyenes képzést biztosít az ottani orvosok és technikusok számára. Ennek ellenére sok betegnek jótékonysági szervezetekre kell támaszkodnia a protézisek beszerzéséhez.
A tavalyi orosz invázió előtt Ukrajnában évente több ezer amputációt végeztek, de az ukrán orvosok és szakklinikák szerint az egészségügyi rendszer mostanra túlterhelt, és sok beteg több mint egy évet vár az új végtagra. Csak Lvivben az orvosok több mint 53 000 műtétet hajtottak végre az elmúlt évben - mondta Olekszandr Kobzarev, az orvosi rehabilitációs központok hálózatának, az Unbrokennek a vezetője.
A Superhumans vezérigazgatója, Olga Rudneva szerint alapítványa havonta csak mintegy 50 amputált beteg befogadására képes. Becslése szerint tavaly óta legalább 20 000-re tehető az amputáltak száma.
Rudneva szerint a betegeknek legkésőbb 90 nappal az amputáció után új végtagokat kellene kapniuk, hogy elkerüljék az elsorvadást és más problémákat, de sokan több mint egy évet várnak. Az amputáltak között a kisgyermekek ellátása különösen nehéz, mondta, mert mire felnőtté válnak, több protézist kell cserélniük.
A 7 éves Oleksandra Paskal 2022 májusában egy Odesa melletti orosz rakétatámadásban vesztette el a lábát. Édesanyja, Maria, aki a robbanásban részben elvesztette a hallását, azt mondja, hogy lányát éjszakánként az elvesztett végtagban érzett fantomfájdalom ébreszti fel - ez az amputáltaknál gyakori neurológiai állapot.
Dr. Jennifer Ernst, a németországi Hannoveri Egyetemi Kórház innovatív amputációs orvostudományi osztályának vezetője a bionikus sebészetre specializálódott, amely az idegek és a protézisek összekapcsolását foglalja magában. Nemrégiben megoperált egy katonát, aki mindkét lábát elvesztette egy olyan támadásban, amelyben az egész egységét megölték.
Sok ukrán beteghez hasonlóan, akiket súlyos trauma után külföldre evakuálnak, a katona is antibiotikumoknak ellenálló bakteriális fertőzésben szenvedett, így Ernst kénytelen volt eltávolítani a lábszövet jelentős darabjait. A sikerek ellenére - egy páciens karját egy 3D nyomtatott csontimplantátum segítségével sikerült megmenteni - azt mondja, hogy a legtöbbjüket amputálni kell az előrehaladott fertőzések miatt.
Tavaly a klinikája egy 16 éves fiút fogadott be, aki elvesztette a karját, amikor egy orosz rakéta becsapódott egy kijevi metróállomáson. A robbanás megölte a fiatalabb testvérét, de az édesanyjuk csak könnyebben sérült meg.
A frontvonaltól mintegy 3 mérföldes körzetben megsebesült 100 katona 36%-a szenvedett nagyon súlyos sérüléseket, míg az összes bevetett katona 5-10%-a meghalt az ukrán hadsereg becslései szerint, amelyeket megosztottak az amerikai katonai sebészek egy csoportjával. Ehhez képest a közelmúltbeli konfliktusok során bevetett amerikai katonáknak mindössze 1,3-2%-a halt meg harc közben.
A nyugati katonai sebészek a második világháború óta nem láttak ilyen mértékű sérüléseket - mondta Dr. Aaron Epstein, az ukrán katonai orvosokat kiképző volt katonai sebészekből álló Global Surgical and Medical Support Group vezetője.
Míg a konfliktus elején a tüzérség és a rakéták voltak az amputációk fő okai, mostanra a legsúlyosabb áldozatokat a 600 mérföldes frontvonal mentén elhelyezett aknák okozzák. Naponta 40-80 beteg jelentkezik a zaporizzsjai kórházakban sérülésekkel, köztük olyanok is, akik a mintegy 25 mérföldre lévő frontvonalról érkeznek amputáltak - mondta Dr. Kosztyantyin Mylityja, a KSM magánklinika orvosigazgatója.
Mylytsya a háború előtt a kozmetikai sebészetre összpontosított. Most klinikáján amputáltakat kezel és rehabilitál. Szerinte ilyen központokra "Ukrajna minden városában szükség van; olyan általánosnak kell lenniük, mint a fogorvosoknak".
Egy volt brit ejtőernyős, aki az ukrán fegyveres erőknél szolgált, júniusban egy aknarobbanásban vesztette el a lábát. Korábban már tavaly áprilisban megsebesült, egy hónappal azután, hogy önként jelentkezett a harcba, amikor egy orosz cirkálórakéta csapódott be az egységének főhadiszállásán. Öt hónapot töltött ukrán és brit kórházakban, de amint tudott, visszatért a déli frontra.
Júniusban egysége éjszakai támadást indított az orosz erők ellen, de pusztító veszteségeket szenvedett. Csapata az éjszakát egy elhagyott iskola pincéjében meghúzódva töltötte, mielőtt újra támadásba lendült. Elhajtottak a megsemmisített nyugati Leopard harckocsik, Humveek és Bradley gyalogsági harcjárművek mellett.
Bajtársaik levágott végtagjai szétszórva hevertek a földön.
A katonák törött botokkal tapogatták az utat előre, hogy rejtett aknákat fedezzenek fel. Miközben egy elhagyott orosz lövészárok közelében felállított egy géppuskát, a 28 éves katona rálépett egy gyalogsági aknára. "Felsikoltottam és elestem a menetirányba, és szerencsém volt, hogy nem találtam el egy másik aknát" - mondta.
Egy tábori kórházba evakuálták, ahol az orvosok megmentették a lábát, de a bal lábfejének nagy részét levágták.
Elmondta, hogy az egységéből sokan kerültek kórházba a támadás után. Az őket kísérő katonák többsége meghalt.
Most, hogy az Egyesült Államokban várja a kezelést, azt mondta, hogy vissza akar térni az ezredéhez - még ha csak kiképzőként is. "Ez a háború borzalmas, és most én is megnyomorodtam... De nem bánom" - mondta.
