- Mindez azt erősíti meg, hogy rengeteg nyugati önkéntes katona utazott Ukrajnába harcolni vagy bármilyen más, egészségügyi, logisztikai támogatást nyújtani.
- Ez persze eddig sem volt nagy titok, azonban az Expressen riportjából kiderül, hogy az önkéntesek viszonylag gyorsan halnak a fronton.
- Tobias, aki a szociális munkás képzését hagyta hátra, hogy az ukrán hadseregnek segíthessen, a nyár közepére az összes barátját elvesztette a keleti fronton.
- Bár kiemelten jól keresnek, akár 40 000 svéd korona is ütheti a nemzetközi önkéntesek markát, Tobiast is oroszokkal szembeni érzelmei hajtották a háborúba.
- Tobias esete nem egyedi, más riportok is bemutatnak olyan fiatalokat, akik idegennek érzik magukat a saját társadalmaikban, ezért kalandvágyból csatlakoznak az ukrán csapatokhoz.
A 25 éves Tobias elvesztette barátait Ukrajnában - tudósít egy rádiós dokumentumriportról a svéd Expressen.
Orosz lövedékek záporoznak rájuk - kezdődik a rádiós riport leirata. A 25 éves Tobias Engqvist mentősnek azonban van ideje arra, hogy egy élelmiszerpincében keressen menedéket. Odakint a barátai haldokolnak.
"Egy kupacban hevertek az úton, mindenhol" - mondja a P1 "Önkéntes katona - egy svéd Ukrajnában" című rádiós riportjában.
"Július 18-án ukrán idő szerint 08:30-kor Edvard Selander Patrignani hadnagy, Luke Mitchell Lucyszyn, Bryan Keith Young és Émile-Antoine Roy-Sirois bajtársaim elestek a harcban. Oscar és Finn megsebesült."
Így kezdődött Tobias Engqvist orvos státuszfrissítése a Facebookon azon a nyári napon.
Ma már újra Ukrajnában van. Amikor az Expressen elérte őt, Lvivben volt, a lengyel határ közelében.
"A csoportom arra vár, hogy mindenki elkészítse a papírjait, hogy beléphessen a hadseregbe, én pedig egy járműre várok, amit a csoportban később fogunk használni. A hét végére várhatóan a bázison leszünk" - írta.
Várja a front - ismét.
Tobias Engqvist a főszereplője a P1 "Önkéntes katona - egy svéd Ukrajnában" című drámai rádiós riportnak.
Néhány héttel az orosz invázió után, tavaly tavasszal hagyta ott szociális munkás-képzést és az Umeå melletti Holmsundot - és öt hónapig Ukrajnában maradt, mint segélymunkás, harcoló katona és mentőorvos.
"Változást akartam elérni és megállítani Putyint" - mondta korábban.
Tavaly áprilisban csatlakozott egy egészségügyi zászlóaljhoz, 14 kilogrammos testpáncélt és egy AK-74-es automata puskát kapott. Az út a keleti Luhanszkba vezetett, "a legveszélyesebb helyre, ahová csak el lehet menni".
Egy kórház tetejéről látta és hallotta az orosz lövedékeket. Úgy néztek ki, mint a hullócsillagok. A kórház épületét lövés rázta meg. Ez a mindennapi élet a kórházban.
Amikor a mentő megérkezik, készen áll egy új beteg fogadására.
"Eltart egy ideig, mire észrevesszük, hogy ez egy ember. Annyira felrobbant, hogy már semmi sem maradt belőle. A kezek, a karok, a lábak, olyan, mintha a húst egyszerűen lerobbantották volna" - mondja.
A testet a hideg betonra fektetik. "Ha az ember már egy ideje itt van, már nem érdekli, hogyan bánnak a holttesttel, miután az illető meghalt."
Tobias az emerikai Luke-kal barátkozott
Május 25-én végül Tobias elhagyta a kórházat, hogy a frontra mehessen. "Ez nem fog véget érni, csak mert én itt vagyok és törődöm [a sebesültekkel]. Be kell lépnem a hadseregbe, és támogatnom kell, ahol tényleg eldőlnek a dolgok" - mondta.
Az egység székhelye egy elhagyatott iskolában volt található, és 20 különböző országból mintegy 100 emberből áll. Közülük négyen svédek.
Tobias Engqvist rögtön összehaverkodott az amerikai Luke-kal. "Mindig tudott nevetni a rossz dolgokon is, ezért is volt jó, hogy a szakaszban voltunk" - mondta róla. Így hamarosan közeli barátokká váltak.
Később az egységből megismerkedett honfitársával, a 28 éves, uppsalai Edvard Selander Patrignanival is.
Július 18-án reggel hat órakor kapják meg az új parancsot. Egy kis faluban vannak a Donyecki területen, és a keleti területet kell fedezniük.
Nincs szél, az ég tiszta, és süt a nap. "Végigmegyünk egy úton és számos kereszteződésen haladunk át" - mondja Tobias Engqvist.
Hirtelen egy csattanás hallatszik. A bombák felrobbannak.
Tobias elvtársai holtan feküdtek az úton
Tobias Engqvist csoportja egy élelmiszerpincében rejtőzött el, és várja társait. De azok nem jöttek. "A bombák felrobbantak, és porfelhő szállt le a lépcsőn. Hallottuk a rádión, hogy a századparancsnokunk próbálja hívni a szakaszvezetőnket, de nem vette fel."
Az oroszok egyszercsak kifogytak a lőszerből - és akkor csend lett. Az úton egy kicsit távolabb az elvtársak. Mind halott.
"Egy kupacban feküdtek az úton, hangtalanul. Odaszaladtam az elsőhöz, és felveszek egy ágat. Láttam, hogy Luke az, a legjobb barátom. Ott feküdt, a karjait a feje alatt tartva, valaki máson. Ép és úgy néz ki, mintha csak aludna. Megpróbálom életre kelteni, érzem a légzését és a pulzusát. Remélem, hogy valami életjelet kapok, de nem kapok. A többieknek hiányoznak a testrészei. Elég egyértelmű, hogy vagy azonnal meghaltak, vagy annyi vért vesztettek, hogy belehaltak."
Luke és Edward is a halottak között van.
Tobias Engqvist összeomlik, amikor biztonságba kerül. "Pánikba estem. Soha nem sírtam még így" - mondta.
Kijevben megemlékezést tartottak. Ezután Edvard Selander Patrignani holttestét pedig Svédországba szállították. Tobias Engqvist részt akart venni a temetésen, ezért kérte, hogy függesszék fel a szerződését. Augusztus 11-én tért vissza Svédországba.
Tobias az ősz folyamán nagyapja holmsundi nyaralójában élt - a magára hagyott és társaságkedvelő Zobaka kutyával, akit a lebombázott kórházban talált néhány doboz mögött.
November 13-án ismét elhagyta az udmői központi pályaudvart.
A front felé.
