Akárcsak Sztálingrád városa a második világháborúban, Bahmut városa is mérsékelt taktikai jelentőséggel bír, de a Donbaszban számos fontos útkereszteződés felett rendelkezik, és elfoglalása más ukrán állásokat is nagyobb veszélynek tenne ki. Sztálingrádhoz hasonlóan a két fél nagy érzelmi jelentőséget tulajdonít a város megtartásának vagy elfoglalásának. Az a fél, amelyik győztesen kerül ki ebből a harcból, a háború megnyerését is megalapozhatja - írja az 1945 katonai portál szakértője, Daniel L. Davis.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök 2022. december 20-án dacosan meglátogatta Bahmutot, figyelmen kívül hagyva az aktív harci zóna veszélyeit, és kijelentette, hogy "Bahmut erődje az ellenség által be nem vett" marad.
Két nappal később a PMC Wagner vezetője, Jevgenyij Prigozsin, akit Putyin Bahmut elfoglalásával bízott meg, gúnyosan felajánlotta "kedves Vlagyimir Alaxandrovicsnak", hogy találkozzunk Bahmutban, "ha még nem ment el". A következő hónapban Zelenszkij viszonozta a szívességet, gúnyolódott Prigozsin Moszkvával folytatott nyilvános vitái miatt, azt állítva, hogy a szóváltások "az ellenség kudarcának egyértelmű jelei".
Prigozsin nem hagyta magát elriasztani, február elején furcsa módon légi párbajra hívta ki Zelenszkijt, hogy rendezze a dolgokat. Eközben a harctéren mind Zelenszkij csapatai, mind Prigozsin erői továbbra is hatalmas mennyiségű csapatot és erősítést zúdítottak a csatatérre, és a jelentések szerint mindkettőnek horribilis számú veszteséget kellett elszenvednie.
Miután március 3-án úgy tűnt, hogy Ukrajna fontolgatja a visszavonulást Bahmutból, Prigozsin még aznap egy videóban nyilvánosan felszólította Zelenszkijt a visszavonulásra. Hétfőn Zelenszkij válaszolt, mondván, hogy ő és magas rangú tábornokai megfogadták, hogy "nem vonulnak vissza", sőt, tovább erősítik a védőket.
Úgy tűnik, hogy Oroszország és Ukrajna között hasonló akaratharcra kerül sor Bahmutért, mint ami a második világháborúban Németország és a Szovjetunió között Sztálingrádért folyt.
Ukrajna már egy hónappal ezelőtt, megfelelő katonai rendben visszavonulhatott volna a korábban előkészített, nyugatabbra fekvő védelmi állásokba, ahonnan erősebb és védhetőbb pozícióba került volna. Ironikus módon, bár Oroszország ugyan szimbolikus győzelmet aratott volna Bahmut elfoglalásával, taktikai kihívása is növekedett volna ettől, mivel onnantól sokkal költségesebb lenne, ha megpróbálja megrohamozni Ukrajna erősebb védelmi állásait nyugat felé.
Zelenszkij azonban újabb erősítések küldésével dobta be a kesztyűt Oroszországnak, kihívást intézve Prigozsinhoz és Putyinhoz, hogy lássák, hajlandóak és képesek-e folytatni a város elleni támadást, és fizetni a növekvő veszteségekért. Egyelőre bizonytalan, hogy ez a katonai és személyi küzdelem végül hogyan fog végződni.
Hogyan tovább
Lehet, hogy ahogy Németország 1942 októberében kínzóan közel került ahhoz, hogy elérje taktikai célkitűzéseit, azaz a Volga elérését - de végül nem sikerült -, úgy a hónapok óta tartó orosz támadás, amelynek során Prigozsin emberei szó szerint néhány kilométerre vannak attól, hogy befejezzék a Bahmutot körülvevő gyűrűt (és megpecsételjék a 10 000 ukrán védő sorsát), ugyanúgy kudarcot vallhat. Ha ez megtörténik, és Ukrajna megtartja a várost, akkor jelentős taktikai és pszichológiai győzelmet arathat.
Oroszország ebben az esetben elképesztő számlát fog fizetni ezrek elvesztésével, és mégsem lesz képes elszakítani a várost Ukrajnától. Egy ilyen kudarc azt eredményezheti, hogy Wagner mint hatékony katonai erő egy időre összeomlik, ami esetleg végzetesen bemocskolhatja Prigozsin hírnevét, és sötét, elkeserítő felhőt vetíthet a donbászi orosz hadsereg fölé. Ezzel egyidejűleg nyilvánvaló, hogy ha Ukrajna megakadályozná Bahmut elfoglalását, az komoly pszichológiai lökést jelentene az egész ukrán fegyveres erőknek.
Ha viszont Wagner a következő hetekben az ukrán erősítések ellenére is képes lesz lezárni a fogócskát, akkor a Zelenszkij erőinek vesztesége pusztító lehet. Nem csak Ukrajnát űznék ki a városból, hanem valószínűleg további 10 000 katonát is. Ukrajna tavaszi vagy nyári offenzívái máris veszélybe kerültek, mivel a Kijev által északi és déli bevetésre szánt csapatok közül sokakat Bahmut megtartására irányítottak át.
Ha Zelenszkij túl sok katonát veszít - akár sikerrel, akár nem Bahmutban -, a tavaszi vagy nyári offenzívájuk ütőképessége lényegesen csökken. Ez nagyobb kockázat, mint amilyennek látszik. Ukrajna hónapok óta építi a támadóképességet, felszerelve őket néhány új NATO-felszereléssel, nyugati katonai kiképzéssel, és frissen tartva őket azzal, hogy nem küldi őket a frontra harcolni.
Ha ezt az erőt tavasszal legyőzik, ha nem sikerül legyőzniük az orosz alakulatokat Donbász vagy Zaporizzsja irányában, akkor lehet, hogy nem marad támadó potenciál.
A Sztálingrádért vívott csata kimenetelét meghatározó másik tényező az Uránusz hadművelet hatalmas szovjet offenzívájának megindítása volt. Ha Sztálin nem rendelkezik azzal az erővel, amely a németek szárnyait felszántja és végül elvágja az utánpótlásukat és az erősítésüket, elképzelhető, hogy a Wehrmacht hónapokig tartotta volna magát Sztálingrád nyugati oldalán, esetleg tavasszal vagy nyáron újabb offenzívát indíthatott volna a Volgáig hatolva.
Azt még nem tudni, hogy az oroszok vagy az ukránok képesek-e (vagy szándékoznak-e) máshol nagyszabású offenzívát indítani, hogy elszigeteljék az ellenfél erőit Bahmutban vagy annak közelében. Ha az egyik képes veszélybe sodorni a másik hátországát, a város eleshet, és a vesztes súlyos taktikai kudarcot szenvedhet.
Az a helyzet, hogy a kopásos csata - akár nagyobb ellentámadással, akár anélkül -, amelyben az ember nagyszámú csapatot áldoz fel annak érdekében, hogy kivéreztesse az ellenfelét, kétélű kard. Amint az magától értetődő, Oroszországnak több tízmillió emberrel több áll rendelkezésére, akikből a következő mozgósítási fordulók során is meríthet, mint Ukrajna.
Jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy az orosz lakosság közel áll ahhoz a ponthoz, hogy a Kreml ellen forduljon, és így ha több csapatra van szükség, Putyin képesnek tűnik arra, hogy beszerezze őket. Korántsem biztos, hogy Kijevnek megvan a kapacitása arra, hogy a mozgósított csapatokat összemérje Moszkvával.
Ahogyan a hitleri Németország feletti szovjet győzelem a Szovjetunió sztálingrádi győzelme után még két évig váratott magára, úgy ez a háború is folytatódni fog, miután Bahmut sorsa eldőlt.
A vesztes fél által fizetett költségek azonban a 80 évvel ezelőtti sztálingrádi csatához hasonlóan a győztes javára billenthetik a konfliktust, olyan hiányt okozva a vesztes fél főkönyvében, amelyet soha nem lehet teljesen visszafordítani. Ezt csak az idő fogja megmondani, de a Bahmut-i csata tétje nem is lehetne nagyobb.
