Eddig egyetlen politikusnőről tudtam, aki lóval próbált karriert csinálni: Cicciolinának hívták. Hazánk lánya volt az istenadta.
Mostanában akadt egy újabb próbálkozó. A másik lovas amazon a magyar ellenzék egyik prominense. Ha netán valaki még nem tudná, napok óta kering egy videó a világhálón, amelyen Tüttő Kata, Budapest alpolgármestere cipelteti magát egy jobb sorsra érdemes fakó lovon, nyakig a tengervízben.
A képek önmagukért beszélnek.
A saját magába szerelmes, önképétől, szerepétől megszédült Tüttő azért egy valamit bizonyít: a Lánchídért felelős közszolgaként ő már más eszközökkel, de áthidal bizonyos vízi akadályokat.
A pár másodperces filmecskét megtekintve azóta roppant izgalommal lessük, vajon a kaviárbaloldal szellemi pitvarában miként magyarázzák majd az efféle urizálás legújabb gyöngyszemét? Körömrágva várjuk Gyurcsány Ferenc szigorú reakcióját, hátha ezúttal a kies görög Zakynthos luxus árjegyzékéből meríti az ihletet, és kiszámolja, hogy a bizonyára megérdemelten vakációzó főpolgármester-helyettes asszony frivol kis programjából hány balatoni lángos sülhetne ki?
De hát rövid az élet!
A ránctalan fiatalság is elillan, nem beszélve az ötéves ciklusról, amelynek ilyetén minden pillanatát ki kell élvezni, mert félő, a lánchídi milliárdos túlárazások, a Blaha körüli őskáosz, a szétrohadó főváros, a semmittevő nyafogás, meg a hamarjában eltapsolt több száz milliós kerületi ingatlanok elkótyavetyélése után nem várja meg a jónép a leselejtezett német villamosokat, hanem a tömeg egy szép napon esetleg be fog köszönni a szolgálati kancelláriákba.
Azért Tüttő Kata láthatóan kiválóan szórakozik. Mi meg egy kis luxus miatt nem irigykedünk. A városüzemeltetésért felelős asszonyság láthatóan lovon van – egyelőre.
Ehhez viszont fűznék egy személyesebb megjegyzést. Csak hogy tisztázzunk valamit!
Hosszú évekig, évtizedekig mindig voltak lovaim. Stílszerűen: konyítok valamelyest hozzájuk. Pont emiatt nem árt, ha szólok, ha megjegyezzük, a ló – bár ösztönösen tud úszni – nem vízi állat, sőt, kifejezetten kényelmetlen neki, ha vízbe küldik, pláne amikor úszni kényszerül. Van amelyik már egy útszéli pocsolyától is irtózik (a legendás Overdose is ilyen volt).
Muszájból persze kénytelen úszni, ha a pénzsóvár gazdái úgy dresszírozzák, hogy csinos összegekért önelégült, hiú libákat kell, hogy vonszoljanak maguk mögött a tengerben, de ez pont annyira természetes, mint mikor a szerencsétlen cirkuszi medvét biciklizni látjuk, vagy mikor ráerőszakolják az elefántra, hogy egy bazi nagy gömbön egyensúlyozzon.
Szóval, én azért megkérdezném, hol a csudába tűnt el a fenenagy empátia az állatok kizsákmányolása kapcsán, ami a "zöld ellenzékiség" folyton előrángatott ütőkártyája?! Hol marad el ilyenkor a fölhördülés, hol vannak a fákat ölelgető széplelkek, a méhlegelők népe? A megannyi jófej állatvédő nem érzi úgy, hogy egy sós vízben kapálódzó ló éppen annyira szomorú látvány, mint mikor házőrzőket vernek láncra?
A kérdés költői volt. Még akkor is, ha Tüttő Kata sebbel-lobbal eltávolította az ominózus videót a közösségi oldaláról. Nem tesz semmit. Tudjuk, eddig sem volt köszönőviszonyban a hitelességgel.
Ja!
Még egy valami: Tüttő nem igazán lóra termett. A ló tomporára cihelődik föl, csöppet sem elegáns, ahogy ott kuporog, mint berosált macska a köszörűkövön. De szélesen mosolyog a kamerába.
A balkézről vett tengeri lovas sellő imádja, ha szerepet játszhat, még ha nem is valószínű, hogy valaha volt kengyelben a lába. Ettől eltekintve – úgy tűnik – lételeme magas lóról játszania a társadalmi egyenlőtlenségeken kesergőt.
A jobboldali elhajlással aligha vádolható Lengyel László politológus megjegyzése kívánkozik végszóként: "Most nem tudunk biciklisávon túlmenően semmit felmutatni." Tüttő Kata ezt megcáfolta, dehogynem.
