- Karácsony Gergely német barátai nagyon belehúztak, ott már nem csak hasztalan biciklisávokat festegetnek.
- A cél az emberek elszegényítése, és az ipar tönkretétele egy sötétzöld őrület máza mögé rejtve.
Katja Diehl, a német kormány által többszörösen kitüntetett írónő figyelemre méltó őszinteséggel hirdeti, hogy aktivizmusának célja az elszegényedés. Őt azonban nem csak az autók és a saját otthonok foglalkoztatják - fogalmaz a Tichís Einblick.
Katja Diehl nem vádolható azzal, hogy politikai céljait leplezné. "Elvesszük a németek álmát a saját autóról és a saját otthonról" - mondja a "közlekedési minisztérium német mobilitási díjának kétszeres győztese", akit nyilván nagyra becsülnek a német kormányban, hiszen a szövetségi környezetvédelmi minisztérium egyik zsűrijének tagja és Leonore Gewessler osztrák klímaminiszter tanácsadója.
Az "Anne Will" című műsorban néhány nappal ezelőtt az irodalom- és médiatudományi diplomával rendelkező szakember mobilitási szakértőként lépett fel a milliós közönség előtt. Diehl azonban éppoly szorosan kötődik az "Utolsó generáció" radikálisaihoz, mint a hatalmon lévőkhöz és a közvéleményt alakítókhoz. Januárban elfogta a rendőrség, amikor az "Utolsó generációval" együtt egy buszon utazott a Lützerath megszállására.
A "Péntekenként a jövőért" lübecki tagozatának látogatása során mondta, egyértelmű, hogy az emberektől sokat kell várni, majd kifejtette, hogy a saját otthon és autó álmát el kell venni az emberektől. Miközben tehát a szövetségi kormány azzal dicsekszik, hogy "megsegíti" az állampolgárokat az inflációs hullámmal szemben, ugyanakkor egy olyan aktivistát támogat, aki éppen az ellenkezőjét tartja szem előtt: a saját autó és a saját ház elvételét az emberektől, amely évtizedek óta a széles középosztály vágyott és gyakran elért jólétének megtestesítője.
Az "álom" megfogalmazása valószínűleg azt hivatott egyértelművé tenni, hogy az erre való vágyat is ki akarják irtani. Saját honlapján ezt így nevezi: "átfogó kihívás a viselkedés megváltoztatásáért". Az "értelmes megoldásokat azokkal az emberekkel együtt akarja kialakítani, akiknek a mobilitását meg akarják változtatni". Más szóval, az embereknek többé nem maguknak kell dönteniük a változásról, hanem részt kell venniük a mobilitásuk megváltoztatásában - de Diehl nem mondja meg kifejezetten, hogy ki fogja biztosítani a megoldásokat és a változás előírásait. Sejthető: a hozzá hasonló emberektől és az őket tanácsadó kormányoktól.
Olyan emberek, akiknek sem lakóingatlanuk, sem autójuk nincs, de akik mégis elégedettek a felülről jövő gondoskodó részvételnek köszönhetően - valószínűleg ez Diehl elképzelése a jövő társadalmáról. Azok, akik ennek ellenére továbbra is ingatlanról álmodoznak, hiába álmodnak. Ez az a kényszer, amit Diehl az emberekre kényszerít.
Hogy Diehl autóellenes kampánya nem csak ökológiai indíttatású, sőt talán nem is elsősorban ökológiai indíttatású, hanem inkább szociálisan forradalmi, arra más nyilatkozatai is utalnak.
Az RND-nek adott nemrégiben adott interjújában a következőket mondta: "A jelenlegi közlekedési rendszerünk anti-queer, fogyatékkal élők elleni, rasszista és szexista". Ott néha bajba kerül, amikor egyrészt megjegyzi az autó "biztonságos térként" betöltött funkcióját ("Sok nő például inkább autózik este, minthogy tömegbuszra szálljon"), de ezt nem az autó mellett, hanem ellene szóló érvnek tekinti, hiszen végül is nem mindenki engedheti meg magának az autót: "Nem megoldás, ha nem mindenki fér hozzá ehhez a biztonságos térhez", és: "Utálok egy olyan rendszert funkcionálisnak és mindenki számára megfelelőnek eladni, amely sok embert kizár: Németországban 26 millió ember nem tud aktívan vezetni". Ez az ellentmondás aztán a következő kijelentésben csúcsosodik ki: "Nem azt mondom, hogy "Nem szabad autót vezetni!", hanem azt, hogy "Minden embernek joga kell, hogy legyen ahhoz, hogy autó nélkül is élhessen életet". Megkérdőjelezte valaha is valamelyik autóbarát politikus ezt a jogot?
Azt, hogy Diehl nem elsősorban az ökológiai aggályokkal foglalkozik, más kijelentései is sugallják. A Twitteren például így kommentálta a Bécsi Filharmonikusok január 1-jei újévi koncertjét: "És még a Bécsi Filharmonikusokat nézve is kissé feszülten veszem észre, hogy mennyire fehérek és férfiak. A fehér többségi társadalom kérdésével foglalkozni annyit jelent, hogy már nem tudunk - és nem is akarunk - félrenézni. Ezt meg fogjuk oldani." Tehát ismét egy világos ígéret: Ezt helyre fogjuk hozni. A Diehl által megcélzott társadalomban tehát az embereknek nemcsak az autókról és a lakástulajdonról kellene lemondaniuk, hanem a koncertekről is, legalábbis amennyiben bőrszínük vagy nemük nem felel meg Diehl "mi" specifikációjának.
