- A szélsőbaloldali, aktivista-újságírók közben nem feledkeztek meg a "magánmohóság" és az állam "kudarcáról" értekezni.
- Az újságírók a SPIEGEL, a ZEIT, a taz és a Süddeutsche Zeitung újságírói voltak.
- Összeségében milliókat csaltak ki a német államtól.
A médiában "állami kudarcról és magán mohóságról" panaszkodtak - de a magánéletben szégyentelenül kihasználták a berlini adminisztráció inkompetenciáját, hogy megtömjék saját zsebüket és megszorongassák a bérlők pénztárcáját - tudósít a BILD a SPIEGEL-re hivatkozva.
Több baloldali újság jó kapcsolatokkal rendelkező újságírói több millió eurós állami támogatást gyűjtöttek össze egy többcsaládos házra, és úgy tettek, mintha maguk költöznének be - de ehelyett az "asztal alatt" adták ki a lakásokat, és sok pénzt kértek érte. Most a házat el kell adni - a vételár sokszorosáért.
Ez a Der Spiegel kutatásának eredménye.
Néhány újságíró nagy hasznot érzékelt a berlini Oranienstrasse felújításra szoruló bérházában. Az évek során a "Süddeutsche Zeitung", a "taz", a "Zeit", a "Berliner Zeitung" és a "Spiegel" munkatársai voltak érintettek.
Az újságírók az 1990-es évek elején vásárolták a házat 1,2 millió márkáért (kb. 600 000 eurónak megfelelő összegért). A következő években további, több mint 3,4 millió márka összegű állami támogatásban részesültek.
A terv: meg akarták vásárolni a házat, és állami támogatással felújítani a lakásokat.
A bökkenő azonban, hogy a támogatásnak feltételei voltak: a bérlőknek a felújítás után vissza kellett térniük, a bérleti díjakat korlátozták, és a hatóságoknak üres lakásokat kellett biztosítaniuk a különösen rászorulóknak. A támogatás kedvezményezettjei úgynevezett "önsegélyező csoportok" voltak - a ház legalább öt tulajdonosának maguknak kellett a házban lakniuk, és a szociális lakhatást kellett előmozdítaniuk.
Hivatalosan az újságírók mindezt biztosították. Az illetékes hatóságok jóváhagyták a megafinanszírozást - a felújítási költségek 85 százalékát.
A felújítás végén azonban másképp alakultak a dolgok: öt helyett csak három tulajdonos költözött a házba, de ők a lakóterület majdnem felét használják. Nem minden bérlő élt a lakásba való visszatérés jogával. Az ígért közös helyiségek nem épültek meg, de egy színvonalas olasz étterem igen.
A bérbeadók sem tartották be az üres lakások bejelentési kötelezettségére vonatkozó megállapodásokat. Ehelyett a lakásokat az "asztal alatt" adták ki.
Az egyik bérlő a Der Spiegelnek elmondta, hogy a felújítás miatt "lakbérpótlékot" kellett fizetnie. Utána pedig majdnem a dupláját fizette. A pótdíj egy részét a bérbeadó magánszámlájára kellett volna befizetnie.
Pimaszság: egy másik bérlő azt állítja, hogy csak "szóbeli bérleti szerződést" kapott és a járulékos költségek egy részét készpénzben kellett kifizetnie. Miután 10 000 márkát fizetett a "járulékos költségekért", például a bejárati ajtóért, a bérleti díját 80 százalékkal megemelték.
"Rábeszéltük magunkat" - mondja az egyik bérlő. "De átvertek minket." Az illetékes hatóságok tanácstalanok: a szenátusi adminisztráció állítólag nem tudja, hogy a bérleti díjhatárokat betartották-e, és hány embert helyeztek el.
A bérleti díjakból és a megatámogatásból származó bevétel azonban úgy tűnik, nem elég a tulajdonosoknak: a bérlők 2020 óta tudják, hogy a bérbeadók el akarják adni a házat.
A Spiegel becslése szerint az ingatlan ma körülbelül 12 millió eurót ér. Ez körülbelül hússzorosa annak az árnak, amennyiért az újságírók megvették a házat.
