Törökországnak nem feladata, nem felelőssége és nem kötelessége Európa "migránsraktárává" válni – jelentette ki Recep Tayyip Erdoğan csütörtök este az államfői kabinet ülését követő sajtótájékoztatóján az Afganisztán felől fenyegető újabb migránshullámmal összefüggésben. A török elnök kifejtette: Európa azzal, hogy lezárja határait, nem helyezheti kívül magát a problémán - közli a Magyar Nemzet.
"Európa ezzel nemcsak a nemzetközi jogot sérti meg, de az emberi értékeknek is hátat fordít" – fogalmazott. Egyértelművé tette azt is, hogy országa nem az a hely, ahová és ahonnan aki csak akar, be- és kiléphet, ahol kénye kedve szerint mozoghat. A török társadalom ugyanakkor nem csak magára gondol, és nem fordít hátat azoknak, akik az ajtajához érkeznek – tette hozzá egyúttal.
Tudatta, jelenleg 180 ezer regisztrált, és mintegy 120 ezer regisztrálatlan afgán migráns él Törökország területén.
A török vezető jelezte, hogy országa erősen zárja majd a határait, és a jelenleg a területén tartózkodó illegális migránsokat haza fogja küldeni.
"Hogy más útvonalon hova mennek, az már az ő dolguk" – mutatott rá.
Márpedig Törökország szerepe kulcsfontosságú a tálibok hatalomátvétele után várhatóan Afganisztánból Európa felé meginduló bevándorlási hullám feltartóztatása szempontjából. Ahogyan a destabilizálódott közép-ázsiai állam szomszédjainak, például Pakisztánnak és Iránnak is, ugyanis kizárólag rajtuk múlik majd, hogy mennyien jutnak el az Európai Unió határaihoz a tálibok megtorlásától való félelem által motiválva.
A lap megkeresésére Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet kutatási igazgatója rámutatott: nem szabad elfelejteni, hogy az elmúlt húsz évben rengeteg afgán ember szolgálta az amerikaiakat, illetve a NATO-t, közülük pedig bőven akadnak olyanok is, akik nagyon komoly hírszerzési feladatokat láttak el, s mind hittek abban, hogy az ország a változás útjára lépett – nekik pedig van okuk félni a tálib megtorlástól.
"Az sem elhanyagolható tény, hogy az afgán lakosság nagyjából fele 2001 után született, ők tehát egy olyan világban nőttek fel, ami teljesen mást ígért, mint ami várhatóan most megvalósul a tálibok ismételt hatalomra kerülésével; gondoljunk a fiatal lányok iskoláztatására és a nők munkába állására" – ezek az álmok most úgy tűnik, semmivé foszlanak, noha a tálibok láthatóan igyekeznek – legalábbis retorikájukat tekintve – egy barátságosabb arcukat mutatni – magyarázta Marsai Viktor.
A kutató szerint az sem mellékes, hogy 2001-ben ráadásul még nemigen volt közösségi média, most viszont már mindenki kezében ott van az okostelefon, nem csak a Nyugaton, de Afganisztánban is. – A fiatal társadalom tehát a képernyőn keresztül érkező ingerek hatására is motivált lehet abban, hogy elhagyja a közép-ázsiai országot, hiszen a Nyugatról, illetve a környező országokból áradó tartalmak könnyen arra ösztönözhetik őket, hogy útnak induljanak – fűzte hozzá.
Mint arra a kutató rámutatott: az Európai Unió szempontjából rendkívül fontos Afganisztán nyugati szomszédjának, Iránnak a szerepe, illetve az, hogy a perzsa állam milyen mértékben fogja feltartóztatni az újonnan érkezőket, hiszen már most is közel egymillió afgán él Iránban.
Marsai Viktor emlékeztetett: 295 kilométer hosszú falat épít a török kormány az ország Iránnal közös határára, hogy kívül tartsa az Afganisztánból érkező menedékkérőket, ezt júliusban kezdték el építeni, s körülbelül 150 kilométer már el is készült.
"Azt azonban fontos tudatosítani, hogy sem Ankara, sem pedig Teherán nem fogja megerősíteni a határvédelmét Európa két szép szeméért cserébe" – szögezte le a kutató, utalva arra, hogy az Európai Uniónak ismét meg kell nyitnia a pénzcsapokat annak érdekében, hogy a menekültek ne jussanak el az Európai Unió határáig.
Marsai Viktor beszélt arról is: voltak előrelépések az Európai Unióban a migráció megítélését illetően, ez ugyanakkor nem független az álláspontja mellett a kezdetek óta következetesen kitartó magyar kormány retorikájától. – Az Európai Bizottság tavaly például elég határozottan Görögország mellé állt, mikor Törökország útjának eresztette a menekülteket; ugyanezt a támogató hozzáállást látjuk most a litván–belarusz határon – magyarázta a kutató.
Marsai szerint az látszik, hogy bár az Európai Unió mostanra eljutott oda, hogy próbálja megszüntetni az illegális migrációt, annak szankcionálására azonban még mindig nincs megoldás.
"Az Európai Unió területére már bejutott, ám elutasított menedékkérelemmel rendelkező bevándorlóknak ugyanis csupán az egyharmadát sikerül kitoloncolni" – mutatott rá Marsai. Hozzáfűzte: ha tehát valaki útra kell, és sikerül betenni a lábát az EU területére, akkor 80-85 százalék esélye van arra, hogy valahogyan itt ragad. Ez még mindig nagyon sok, és ösztönzőleg hathat azokra, akik most azon gondolkodnak, megéri-e útnak indulni.
