- A szivárványos diktatúra kötelezettségénél vannak józanabb hangok is a német sajtóban.
- Voltak-e hasonló javaslatok arra vonatkozóan, hogy a stadionokat homoszexualitásra utaló nyilatkozatokkal díszítsék a Törökország vagy az arab államok elleni mérkőzések alkalmával? - teszi fel a kérdést véleménycikk írója.
Méltatlan és szégyenteljes az a mód, ahogyan Németország és a bajor főváros, München ma fogadja a magyar válogatottat. Mikor volt utoljára, hogy a németeket a politikai felelősök, de a tömegmédia is arra bátorította, hogy ilyen arroganciával és nemzeti gőggel bánjanak a külföldiekkel?
Hazugság és képmutatás a müncheni futballstadionnak a homoszexuális mozgalom szivárványszíneiben való kivilágítását az emberi jogok és a tolerancia iránti elkötelezettségként szépíteni. Valójában ez egy sportesemény aljas instrumentalizálása politikai célokra.
A magyar futballszurkolók demonstratív megalázásáról van szó a kormányuk nevében. A "mi", az állítólagosan felvilágosult, toleráns, békeszerető németek és "ők", az állítólagosan elmaradott, reakciós, antidemokratikus, homofób magyarok közötti erkölcsi szakadék sértő demonstrálásáról van szó.
Nemzeti arrogancia
Egy baloldali-liberális uralta kultúrharc erődemonstrációjáról van szó, amelyben a "polgári" politikusok, újságírók, vállalkozók opportunista módon térdre ereszkednek, és a baloldali napirend hasznos idiótáivá válnak. Ennek szimbólumai az Unió vezető politikusai Ursula von der Leyen uniós bizottsági elnöktől Markus Söder bajor miniszterelnökig.
Hirtelen a baloldali párttól a CSU-ig, az ARD és a ZDF műsorvezetőitől, a taz-tól a Bild-Zeitungig minden politikus nyilatkozatában egy leplezetlen, nyíltan kimutatott nemzeti arrogancia kezd eluralkodni. Ráadásul a kiindulási helyzet teljesen aszimmetrikus: egyrészt Németország a maga 80 millió lakosával, az EU gazdasági motorja és fő finanszírozója, másrészt Magyarország a maga kilencmillió lakosával, amelynek exporttermékeinek fő vásárlója Németország. Egyetlen német politikus, egyetlen főszerkesztő, egyetlen üzletember sem kockáztatja meg, hogy ilyenkor a kis Magyarország kárára sznob benyomást keltsen.
Voltak-e hasonló javaslatok arra vonatkozóan, hogy a stadionokat homoszexualitásra utaló nyilatkozatokkal díszítsék a Törökország vagy az arab államok elleni mérkőzések alkalmával?
Sokat köszönhetünk Magyarországnak
Milyen jeleket akar küldeni a bátor DFB és a német válogatott, amikor a jövő évi világbajnokságot az iszlám Katarban rendezik, ahol a homoszexualitás tilos és börtönnel büntethető? Vajon a bátor bajor miniszterelnök, aki Magyarország kárára olcsón profilt készít magának, kampányolni fog-e azért, hogy az FC Bayern München ne tartsa téli edzőtáborát Katarban, amíg ott nem szűnik meg a homoszexuálisok diszkriminációja? Aligha.
Tényleg mindenki elfelejtette, hogy mit köszönhetünk a bátor magyaroknak? Ez a büszke kis nemzet, amely nemcsak az 1956-os felkelésben lázadt fel a hatalmas Szovjetunió ellen, amelyben soha nem halt ki a szabadság és a demokrácia, a kommunizmus évtizedekig tartó totalitárius rendszerének legyőzése iránti vágy.
Mindenekelőtt, hogyan felejthetnénk el, hogy mi, németek a bátor magyaroknak köszönhetjük, hogy 1989-ben a Varsói Szerződés vasfüggönye leomlott, és hogy a fal leomlása és az újraegyesítés előtt megnyílt az út?
1989. június 27-én a reformpárti Horn Gyula magyar külügyminiszter és Alois Mock osztrák külügyminiszter átvágta a magyar határzár jelzőkerítését Ausztriával szemben. A határkerítés történelmi jelentőségű megnyitására és az első tömeges, közel ezer NDK-állampolgár Nyugatra menekülésére 1989. augusztus 19-én, a soproni Páneurópai Pikniken került sor, amelyet magyar ellenzéki aktivisták szerveztek.
A Magyarország jóváhagyásával megnyitott határ és a boldogan menekülő NDK-állampolgárok szimbolikus képei olyan gátat szakítottak át, amely végül 1989. november 9-hez, a berlini fal leomlásához és az azt követő újraegyesítéshez vezetett.
Kedves magyarok, soha nem fogjuk elfelejteni, hogy 1989-ben hogyan egyengette az utat a fal leomlásához és az újraegyesítéshez! Méltatlan a válogatottjuk tapintatlan fogadtatása ma Münchenben! A fogadtatás hallgatása Németország szégyene. Ezért szolidaritást követelünk Magyarországgal!
Szolidaritás Magyarországgal!
