- A nyugati médiában szokatlan riport jelent meg egy holland lapban.
- Sokkal drámaibb az ukrán hadsereg helyzete, mint ahogyan a liberális média világszerte, így Magyarországon is állítja.
- Rengeteg NATO-kiképzést kapott ukrán katona halt már meg az eddigi harcokban.
- A frissen besorozottak viszont gyakorlatilag kiképzés nélkül kerülnek a tűzvonalba.
- Egy katona elmondása szerint 27 társából 8 óra elteltével csak 8 maradt.
- A riport érdekessége, hogy téli, télvégi információkra hivatkozik.
- Feltehetően azóta csak rosszabb lett a helyzet.
- Kérdés, hogy ezzel az emberállománnyal tud-e bármilyen ellentámadást indítani Ukrajna.
Egyetlen délután egy részeg oktatóval és egy kalasnyikovval, amely minden alkalommal három golyó után beragadt. Ennyi volt az összes harci kiképzés, amit Olekszij kapott az ukrán hadseregtől, amikor az év elején megérkezett egy bázisra, közvetlenül a front mögé, a Donbaszba - tudósít a deVolksrant holland lap.
Olekszij minden nap látja a harctérre induló katonák csoportjait.
Amikor Olekszij és más katonák néhány nap múlva üzenetküldő alkalmazásokon keresztül kapcsolatba lépnek az egyik ilyen csoporttal, megtudják, hogy a csoport 25 katonájából már csak öten vannak életben.
A következő csoport nem hajlandó továbbmenni, inkább a büntetőjogi felelősségre vonást választják, minthogy "ágyútöltelékként végezzék" - mondja Olekszij. Őt utasítják, hogy vegye át az egyik megtagadó helyét. "Nagy hiba volt követni ezt a parancsot" - mondja telefonon egy kelet-ukrajnai kórházi ágyról.
A 27 katonából, akivel együtt indult, egy éjszaka után már csak nyolc maradt életben a fronton.
Ukrajna jól képzett katonák hiányával küzd most, hogy sok tapasztalt katonájuk elesett a harcokban. Az ukrán hadsereg titokban tartja saját veszteségeit, de az amerikai hadsereg tavaly év végén több mint 100 ezerre becsülte az ukrán hadseregen belüli halottak és sebesültek számát. Az orosz téli offenzíva több ezer ukrán katonát ölt meg és sebesített meg az elmúlt hónapokban.
Őket nagyrészt mozgósított ukránok helyettesítik, akiknek nincs harci tapasztalatuk vagy széleskörű kiképzésük. Nekik általában kevesebb erőforrással kell boldogulniuk a lövészárkokban, mint orosz ellenfeleiknek. Ukrajna lőszerhiánya nem oldódott meg, részben azért, mert a nyugati országok csak nemrég kezdték el növelni termelésüket.
Nincs esély
Az ukrán hadsereg esetleges büntetőintézkedései miatt valódi nevén nem említett Olekszij szakaszának nincs esélye a Donyeck megyei frontra érkezve. Amikor Olekszij és harcostársai kiszállnak egy páncélozott gyalogsági járműből, azonnal aknavetőgránátok tűz alá kerülnek.
A kiképzés hiánya elbizonytalanítja Olekszijt. Az egyik lövészárokban konzultál egységében található egyik barátjával arról, hogy mit kellene tenniük, hogy rálátásuk legyen az orosz állásokra. Úgy döntenek, hogy kimásznak az árokból, de nem látnak semmit, és visszamásznak. Őket magukat azonban meglátják: azonnal újabb aknavetők zúdulnak rájuk.
"Fogalmunk sem volt, hogyan kell viselkedni a harctéren" - mondja Olekszij. "Még azt sem tudtuk, hogyan kell kinézni a lövészárokból anélkül, hogy ne lássanak meg minket. A hadseregnek fel kellett volna készítenie minket."
A fronton töltött nyolc óra szinte kizárólag rejtőzködésből és végül menekülésből állt. Egy néhány ággal és földdel fedett gödörben érezte a robbanó aknavetők puffanásait, amelyek néha néhány méterrel arrébb csapódtak be.
"Minden egyes becsapódás után a barátom és én egymásra kiabáltunk. 'Életben vagy?' 'Igen! Ez addig ment oda-vissza, amíg ő már nem kiabált vissza".
Olekszij beszámolója nem teljesen ellenőrizhető, részben azért, mert Olekszij szakaszának más túlélői nem akarnak beszélni. De egybecseng a frontról érkező vészkiáltásokkal, amelyek a tapasztalt vagy megfelelően kiképzett katonák hiányáról szólnak.
"Száz új katonát kapok, de nincs időm felkészíteni őket" - mondta a múlt hónapban a 46. légi mozgó dandár egyik zászlóaljparancsnoka a The Washington Postnak. Az 500 katona, akikkel együtt indult a háborúba, szinte mind halott vagy sebesült. Az utánpótlás "mindent eldob és elszalad" a csatatérről - mondta a parancsnok. "Amikor megkérdezem az egyik ilyen katonát, hogy miért nem lő, azt mondja: 'Félek a durranástól'".
Az új katonák kiképzése versenyfutás az idővel Ukrajna számára. A NATO-országok hatalmas kiképzési missziókat szerveztek a saját területükön. A németországi Alsó-Szászországban az ukránok Leopard 2 harckocsik vezetését tanulják, Észak-Angliában pedig a lövészárkok megrohamozását gyakorolják. Az EU és az Egyesült Királyság célja, hogy idén 50 000 ukrán kapjon katonai alapkiképzést.
A veszteségek növekedése
A gyakorlatban úgy tűnik, hogy a fronton nem minden ukrán van felkészülve. Egy szakaszparancsnok tavaly azt mondta a Volkskrantnak, hogy nagyon aggódik az új erők kiképzése miatt. "Néhány srác felegyenesedve áll a harctéren és újratölti a fegyverét. Mások egyáltalán nem figyelnek a taposóaknákra".
A parancsmegtagadások "a katonák, a területek és a civilek veszteségeinek növekedéséhez" vezettek - mondta idén télen Valerij Zaluzsnij, az ukrán fegyveres erők főparancsnoka. "Gyakran az elvesztett pozíciókat olyan támadásokkal kell visszaszerezni, amelyeknek nagyon magas ára van". Zaluzsnyij kérésére Volodimir Zelenszkij elnök januárban törvényt írt alá, amely szigorítja az engedetlenség (öt-nyolc év börtön) és a dezertálás (akár 10 év) büntetését a hadseregen belül.
A kritikusok szerint a büntetések szigorítása ellentmond annak az ígéretnek, amely az ukrán hadsereg állítása szerint megkülönbözteti az orosz hadseregtől: a személyzettel való humánus bánásmód. Zaluzsnyij főparancsnok a The Economistnak adott interjújában tavaly év végén azt mondta, hogy "mindig lehet embernek maradni". Szergej Szuhovikin orosz tábornokot, aki akkoriban az inváziós erőket irányította, Nagy Péter korából származó brutális parancsnoknak nevezte. "Amikor látod őt, megérted, hogy teljesítened kell a feladatodat, különben baszhatod" - mondta.
Katonai elemzők rámutatnak, hogy Ukrajna hadserege még mindig a szovjet hadsereg vonásait mutatja, a NATO kiképző missziói és a nyugati katonai tanácsadókkal való intenzív együttműködés ellenére. A szovjet hadsereg, amelyből az ukrán és az orosz hadsereg fejlődött ki, a vertikális parancsnoki struktúráról volt ismert, amelyben az egységek nem kaptak teret arra, hogy a harctéri helyzet alapján saját döntéseket hozzanak. Ukrajna 2014 óta próbál szakítani ezzel a kultúrával, a hadsereg NATO-támogatással történő modernizálásával.
A régi hadsereg kultúrája
"Sokan, akik a NATO kiképzést kaptak, meghaltak" - mondta Michael Kofman, az amerikai CNA agytröszthöz kötődő Michael Kofman, miután nemrégiben ellátogatott a bahmuti frontra. "És sokan, akik nem részesültek a NATO-kiképzésben és nyugdíjba vonultak, visszatértek vezető beosztásba. Ők egy másik kultúrából, a régi ukrán hadsereg kultúrájából jönnek".
A fronton szolgáló ukrán katonákról szóló tudósításokat a hadsereg vezetése korlátozza. Az újságíróknak a múlt hónap óta tilos belépniük a "vörös zónákba", köztük Bahmutba. A "sárga zónákba" csak a hadsereg sajtótisztjének kíséretében lehet belépni.
Ennek ellenére a háborús frontról cenzúrázatlanul jutnak el a lakossághoz a hírek. Ez utóbbi az orosz invázió kezdete óta ismert a fegyveres erők iránti hajthatatlanságáról és támogatásáról. A történetek azonban egyes ukránokat eltántorítanak attól, hogy jelentkezzenek a hadseregbe.
"Egy barátom azt mondja, hogy a parancsnoka rabszolgaként bánik vele" - mondja egy fiatal kijevi ukrán, aki figyelmen kívül hagyta egy katonai toborzási ügynökség felhívását. "Minden a parancsnokodtól függ. Ismerek pozitív történeteket is, de a negatívak megijesztenek".
Az ukrán biztonsági szolgálat a múlt hónapban 26 csevegőcsoportot blokkolt a Telegram üzenetküldő szolgáltatáson, amelyek segítettek a férfiaknak elkerülni a mozgósítást. A chatcsoportok tagjai egymást figyelmeztették azokra a helyekre, ahol a toborzó tisztek előre be nem jelentett behívókat osztogattak. A csoportok alapítói 10 év börtönbüntetésre számíthatnak.
Orosz támadások
Az orosz hadsereg soha nem szakított a szovjet hadseregből származó kultúrával, és nagy számban áldozza fel saját katonáit. Szeptemberben, egy sikeres ukrajnai offenzíva során északkeleten Putyin elnök személyesen hívott fel egy helyi parancsnokot, hogy közölje vele, a bekerítés veszélye ellenére se vonja vissza katonáit - jelentette a The Wall Street Journal című amerikai lap. Wagner zsoldos hadserege hullámokban küldi embereit a harctérre, csak azért, hogy felfedezzék az ukrán hadsereg állásait.
Putyin arra számít, hogy a nagyobb népességnek köszönhetően tovább tarthatja a kimerítő háborút. A múlt héten aláírta azt a törvényt, amely megkönnyíti hadseregének a civilek mozgósítását és a lelkiismereti okokból tiltakozók megbüntetését.
Az orosz támadások nagy nyomás alá helyezték az ukrán hadsereget ezen a télen, egy front mögötti kórház szerint. "A megbeszéltnél tovább kellett maradnom a helyemen, mert az ellenség egyre csak jött" - mondja Szerhij, egy ukrán szupermarketlánc élelmiszer-kiszállítója, akit tavaly év végén mozgósítottak. Lyman város közelében egy mesterlövész lábon lőtte, de arra számít, hogy visszatérhet a hadseregbe. "Nehéz, de kitartunk" - mondta.
A fronton szolgáló katonáknak hiányzik az orvosi tudás, mondja a Hospitaljery, egy önkéntes egészségügyi zászlóalj orvosa, amely a frontvonalon, Avdiivka város közelében van, ahol heves harcok folynak. "A szoros kötések az eltalált karok és lábak 90 százalékát megmenthetik, de a katonák nem húzzák meg eléggé a kötéseket" - mondja Anton mentőorvos egy pincében, ahol a becsapódó lövedékektől rezegnek a csapóablakok.
Felugrik, hogy felvegye golyóálló mellényét, amikor egy közeli, felállított katonai egységből három sebesültről érkezik jelentés. De miután újabb üzenetet kap, közli négy kollégájával, hogy ismét levehetik a mellényt. "Mindhárman 200-on vannak" - ez a szovjet hadsereg kódja a "harcban elesett" kifejezésre.
Anton és kollégái inkább az önkéntes mentőautón végzett fizetetlen munkát választják a katonai mentőautón végzett fizetett munka helyett. "Láttam belülről a hadsereg rendszerét, nem akarok ott lenni" - mondja Anton. Kollégája, Andrij, egy lvivi padlómunkás, aki a mentőautót vezeti: "Az önkéntes zászlóaljban szabad ember vagyok. Senki nem adhat nekem olyan parancsokat, amelyek ellenem szólnak. És mégis nagyon hasznos munkát végzek".
Együtt több mint 30 sebesült katonát szállítottak kórházba egy hónap alatt a fronton. Az egész, mintegy ötszáz főből álló kórházi zászlóalj több ezer katonát evakuált ebben a háborúban, többnyire páncélozatlan mentőautókkal és mindig fizetés nélkül.
Túlórázó orvosok
A veszteségek felvetik a kérdést, hogy az ukrán hadseregnek van-e elég kapacitása egy tavaszi offenzívához. Nyugati katonai elemzők feltételezik, hogy Ukrajna visszatartja a katonákat és a lőszert, hogy tavasszal áttörhesse az orosz vonalakat. Nem tudni, hány katonáról és lőszerről van szó. Olekszij Reznyikov ukrán védelmi miniszter szerint hadserege áprilisban vagy májusban indulhat támadásba.
Az orvosok eközben túlórában dolgoznak, hogy összefoltozzák a sebesült katonákat. Még egy végtag elvesztése sem kell, hogy a hadseregbe való visszatérés útjába álljon. "A betegeink hatvan százaléka visszamegy" - mondja Andrij Ovtsjarenko, a kijevi Bez Obmezjen (Korlátok nélkül) protézisközpont igazgatója, amely tavaly nyolcszáz műlábat készített, főként katonáknak. Azt mondja, páciensei "halhatatlan katonaként" térnek vissza a hadseregbe: egy aknára lépett katona műlábában csak sérülés keletkezett, és folytatni tudta a harcot.
"Többé nem adnak nekem géppuskát" - mondja Szerhij Toemanovszkij, a 93. gépesített dandár katonája, aki mindkét lábát elvesztette a Bamutba vezető utánpótlási úton, és a protézisközpontban teszi meg első lépéseit műlábbal. "A parancsnokom már azt mondta, hogy visszavesz. Repülhetek drónokkal vagy főzhetek. Vissza kell mennem, nincs más választásom".
De Sanja, az új bal lábára váró mozgósított bányász nem gondolkodik azon, hogy műlábbal térjen vissza a frontra. A csonkját dörzsölgetve azt mondja: "Elég nehéz volt a saját lábamon is harcolni".
