Megint kedd van, ismét megbukott Orbán Viktor és kormánya
Nem is történhetett ez másként, hisz a Momentum nagy dérrel-dúrral, ökölrázva meghirdetett tegnapi demonstrációján pár száz mozgalmárnak a szombati megerőltető fölvonulás után megint együtt dobbant a szíve.
Ezúttal az Index is röstellte leírni a részvevők létszámát. Szégyenlős tudósításában mindössze kétszer említi a "tömeget", szemben a szombati Pride-ról szóló összeállításával, amelynek minden új bekezdésében már-már kötelező érvénnyel szerepelt a "tömeg" kifejezés.
(Hát, nem tudom. Tízezernyi elégedetlenkedő között valami tíz százaléknyi még elégedetlenebb szexuális kisebbséghez tartozó, akiknek zöme külföldről ide ruccanó, bulikázó aktivista: egy kétmilliós városban, egy tízmilliós országban sok vagy kevés? Ki-ki ítélje meg maga. Azt tudom, hogy egy valamirevaló Békemeneten ettől több szervező és kisegítő szokta biztosítani a rendezvény biztonságát, gördülékenységét.)
A "Fideszes diktatúra" ellen jó ha ötszázan tüncikéztek. A vágyvezérelt budapesti ellenállóknak ennyi partizánnal kellett volna kormányt dönteniük. A sokadalom akkora volt, hogy a közlekedési jelzőlámpák működését sem kellett átprogramozni. A környék élte megszokott nyári, délutáni szokásrendjét. Pár száz politikailag hergelt izgága nem borít fel semmit, tőlük még a Blaha Lujza téren zajló káosz is nagyobb galibát tud okozni.
Sebaj.
A jó Gárdonyi megírta, Dobó kapitány sem akart sok nyulat, kevés oroszlánnal beérte. Hétfő délután félezer Monthy Pythonból szalajtott vad vérnyúl okádott lángot a Lendvay utcában. Olyan héroszok tüzelték őket, mint Arató Gergely, aki Zuschlag János cimboraságát megtagadva inkább Gyurcsány Ferenc táskahordozójává avanzsált. Vagy Dorosz Dávid, akinek Párbeszéd nevű pártja most küzd késhegyre menően az egy százalékos társadalmi támogatottságért. De a rétorok között ott volt Lukácsi Katalin is, ezúttal fölöltözve, és bátor párhuzamot vont az izraeli belpolitika meg a magyar közállapotok kapcsán.
Hiába volt a hevület.
A szervezők láthatóan nem tudtak mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy a kémszoftver-botrány szépen megkomponált, fölvezetett orbitális koholmánya máról-holnapra a mendemondák sorsára jutott. Már csak a legelvetemültebb Holdraszállás tagadók hisznek benne. Mint az a minap kiderült, a jámbor baloldali ellenzéki szavazót is jobban érdekli a gyermekeinek, vagy unokáinak a jövője.
Baloldalit mondtam, pedig egy ideje nyilvánvaló: Magyarországon nem beszélhetünk semmiféle baloldali ellenzékről. Adva van helyette egy internacionalista-szabadelvű katyvasz, ideológiai disznósajt, amit Gyurcsány Ferenc éppen ezekben a hetekben iparkodik leszalámizni.
Folytatva a konyhanyelvet, a szocialisták pont most csusszantak a levesbe, a Jobbik rakott krumplija is odakozmálni látszik, a lila fejű hipszterek pártjának maradék hitelét pedig Cseh Katalin nullázta le, a haveri körnek átjátszott Európai Uniós pályázati pénzek miatt, amit a Bennfentes.net által voltunk szívesek a közvélemény tudomására hozni.
Az egész ellenzéki összeborulás kulcsa, motorja pedig képletesen mondva ott csücsül a szemlőhegyi villában. Nem egy ember, hanem egy rendszer, az Apró-klán hálózata felügyeli a szivárványos siserehadat és oszt flepniket a nekik megfelelő megélhetési politikusoknak. Akiktől az az elvárás, hogy bármi áron támadják, bedöntsék Orbán Viktor kabinetjét.
Úgyhogy holnap megint dől a magyar kormány. A nevetéstől.
