- Az Azonnali szedte össze a releváns statisztikai és tudományos adatokat.
- Az USA-ban a Gallup 2017 után csak 2020-ban végzett mérést a témában 15 ezer fő megkérdezésével.
- 2012 és 2020 között az LMBTQ-közösség aránya az Egyesült Államokban 3,5-ről 5,6 százalékra nőtt.
- Az idősebb generációknál alig van elmozdulás, viszont a fiatalabb korosztályokban jelentős a növekedés.
- Először mérték az LMBTQ-identitás mértékét a Z-generációban: ők rögtön 15,9 százalékkal köszöntek be, ami az Y-generációban mért érték majdnem duplája.
- Utóbbiak körében is 5,8-ról 9,1 százalékra nőtt az LMBTQ-identitásúak aránya, ez 2012-höz képest 57 százalékos növekmény.
- Az USA-ban a teljes LMBTQ-közösség több mint fele, 56 százaléka 34 év alatti, 30 százaléka pedig 24 év alatti volt a 2017-es felmérés alapján.
- A növekedést szinte teljes egészét a fiatalabb generációk adták.
- Mindez arra erős indikáció, hogy a veleszületett LMBTQ-emberek mellett megjelent egy népes csoport, akik az LMBTQ-népszerűsítés és divattrend folytán váltottak szexuális irányultságot, illetve nemi identitást.
- Látható, hogy minél fiatalabb valaki, korosztályában annál nagyobb az LMBTQ-identitásúak növekedése, és a legfiatalabbak az legérintetettebbek: számuk a férfiaknál, a brit 16-24 évesek körében öt év alatt megduplázódott, a nők esetében majdnem triplázódott.
Az eddigi legnagyobb, 2019-es, 492 ezer ember genetikai adatait feldolgozó kutatás szerint a génállomány csak nagyon kis mértékben, körülbelül 8-25 százalékban határozza meg a homoszexuális preferenciát, és ezt a hatást is a gének nagy száma együttesen fejti ki - írja az Azonnalin Karsánszky Ferenc.
"Gyakorlatilag lehetetlen megjósolni egy egyén szexuális viselkedését a genomja alapján" – összegezte a kutatás eredményét az egyik résztvevő tudós. A kutatók a kutatások jövőbeli irányát a szexuális preferenciákra vonatkozó szociokulturális hatások és a genetikai hatás együttes érvényre jutásának vizsgálatában jelölték ki.
A szociális, kulturális hatások alapos vizsgálata annál inkább időszerű, mert a legújabb népességstatisztikai adatok soha nem látott növekedést jeleznek az LMBTQ-fiatalok számarányában az elmúlt 8-10 évben. Erről pontos adatokkal rendelkezünk, köszönhetően a Gallup 2012-2017 között az Egyesült Államokban folytatott 340 ezer fős, és a Brit Statisztikai Hivatal 2014 óta minden évben megismételt, 320 ezer fős felmérésének.
Az USA-ban a Gallup 2017 után csak 2020-ban végzett mérést a témában, jóval kisebb mintán, 15 ezer fő megkérdezésével. 2012 és 2020 között az LMBTQ-közösség aránya az Egyesült Államokban 3,5-ről 5,6 százalékra nőtt. Az idősebb generációknál alig van elmozdulás, viszont a fiatalabb korosztályokban jelentős a növekedés. Először mérték az LMBTQ-identitás mértékét a Z-generációban: ők rögtön 15,9 százalékkal köszöntek be, ami az Y-generációban mért érték majdnem duplája. Utóbbiak körében is 5,8-ról 9,1 százalékra nőtt az LMBTQ-identitásúak aránya, ez 2012-höz képest 57 százalékos növekmény.
Az USA-ban a teljes LMBTQ-közösség több mint fele, 56 százaléka 34 év alatti, 30 százaléka pedig 24 év alatti volt a 2017-es felmérés alapján. A növekedés szinte teljes egészét a fiatalabb generációk adták.
A rejtőzködés feladása vagy valódi növekedés?
A klasszikus magyarázat szerint az LMTBQ-személyek aránya a társadalomban valójában állandó, hiszen a szexuális orientációt, illetve a nemi identitást a születés határozza meg, és egyéb külső tényező lényegesen nem befolyásolja az LMBTQ-emberek populáción belüli arányát. A társadalmi elutasítás miatt sokan eltitkolják nemi orientációjukat, ezért korábban kisebb számokat láttunk a statisztikákban.
Mivel világunk egyre elfogadóbbá vált, az LMBTQ-emberek egyre jobban megbíznak a kutatókban is, és többen válaszolnak őszintén. Ez az okfejtés sokáig ésszerűnek is tűnt, de azóta a világ nagyot változott. Az Y-generáció közepén születettek 2000-ben még csak 10 évesek voltak, felnövésüket végigkísérte az LMBTQ-jogok és a társadalmi elfogadás növekedése. A 2010-es évekre az LMBTQ-ellenesség az Egyesült Államokban és a nyugati világban már degradált nézetté vált.
Ezért is érdekesek a 2010 után mért adatok, mivel nagy valószínűséggel valódi növekedést mutatnak.
A Z-generáció 15,9 százalékával kapcsolatban fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon az X-generáció a maga 3,8 százalékos LMBTQ-arányával azt jelenti-e, hogy 2020 Amerikájában ebben a korosztályban az emberek 12 százaléka rejtőzködésre kényszerül LMBTQ volta miatt.
Ha az LMBTQ-közösség minden egyes tagját csupán születése determinálta volna, és szociális, illetve kulturális befolyástól függetlenül ismert rá LMBTQ-identitására, akkor ezzel azt állítjuk, hogy a legfiatalabbak 15,9 százalékos aránya a teljes populációra igaz, és az idősebbek körében korosztálytól függően 7-14 százaléknyi rejtőzködést feltételezünk.
Nem akármikor, hanem 2020-ban, a világ e szempontból legnyitottabb országában, az USA-ban. Időközben – mint láttuk – a genetika is cáfolta a veleszületett hatás kizárólagosságát. Nyilvánvalóan nem helyes, ha a teljes népességben a mért legmagasabb, 15,9 százalékos arányt vélelmezzük.
Vessünk egy pillantást a coming out dinamikájára a generációkban! Az USA-ban 2015-ben legalizálták a melegházasságot. Ez minden országban az LMBTQ-közösségben lelki fordulópont. Ha azt feltételezzük, hogy a nyitottabb társadalom a rejtőzködés feladásához vezet, ennek hatását főképpen az idősebb korosztályokban kellene mérnünk, mert ők nőttek fel elutasító közegben, és főképpen számukra jelent felszabadulást az új, befogadó légkör.
A fiatalok már ebben nőttek fel, számukra ez nem jelent akkora változást. Az Y-generációban az LMBTQ közösség aránya 2015 és 2020 között 2,4 százalékpontot nőtt, ami 2015-höz képest 36 százalékos növekedést jelent. Az X-generációban a növekedés csak 0,5 százalékpont, azaz 2015-höz képest csak 15 százalékos a 3,3 százalékos bázisra, és az időseknél a szám stagnál. A kései harmincasok, fiatal negyvenesek ennyire merevebbek lennének?
Mi magyarázza, hogy 12 évvel fiatalabb, Y-generációhoz tartozó társaik több mint duplaannyian, 5,3 százalékponttal többen mernek erről nyilatkozni a névtelen közvélemény-kutatásban? Mindig lesz rejtőzködés az LMBTQ-emberek között, de ezeket az óriási generációs szakadékokat ezzel az érvvel nem lehet meggyőzően megválaszolni.
A biszexuális kinyílás
Ha megnézzük a legfiatalabb britek adatait a legújabb, 2019-es brit statisztikai felmérésből, ezt találjuk:
A brit Z-generáció a maga 7,6 százalékával pont a fele az amerikai kortársaik adatának, de a számok öt év alatt itt is több mint duplájára nőttek. Újdonság, hogy a legfiatalabb, 16-24 éves korosztályba tartozó férfiak között a melegek eddig stagnáló száma 12 hónap alatt majdnem 50 százalékkal nőtt az előző évhez képest.
Ezt korábban csak az egy korosztállyal idősebbeknél (25-34 évesek) lehetett látni 2014 és 2017 között, ezzel szemben a 16-24 éveseknél meglévő 2 százalékos érték négy éven keresztül egyáltalán nem mozdult, de 2019-ben hirtelen 3,3 %-ra ugrott.
A 16-24 éves férfiak körében 2018 és 2019 között, mindössze egy év alatt az LMBTQ-identitásúaknál 47 százalék a növekedés, a nőknél 38 százalék. Továbbra is meredeken nő a biszexuálisok száma, az emelkedés oroszlánrészét ismét ők adják, főképpen a nőknél, arányuk 2019-re elérte az 5,5 százalékot a korcsoportban.
A férfiaknál korábban a szakirodalom kiemelte a bimodális eloszlást, vagyis hogy náluk a biszexualitás rendkívül kis arányban fordult elő. Egy ötös skálán vagy a teljesen/inkább heteroszexuálisnak vagy teljesen/inkább homoszexuálisnak határozták meg magukat, alig volt biszexuális, szemben a nőkkel, akik mindig is nyitottabbak voltak efelé.
A különbségek még megvannak, de a fiatal brit férfiaknál szembetűnő a biszexuális kinyílás (0,8-ről 2,6 százalékra nőtt ez az érték). Amerikában még feltűnőbb a biszexualitás dominanciája a fiataloknál: 11,5 százalék biszexuális az összesen 15,9 százalékból a Z korcsoportban, azaz tíz LMBTQ-személyből hét fő érdeklődik mindkét nem iránt. Minél idősebb korosztályt tekintünk, annál kisebb az eltérés a biszexuálisok és az azonos neműek felé érdeklődők száma között. Hogy miért pont a biszexuálisok aránya nőtt a legjobban a fiataloknál, kulcsfontosságú lehet a folyamatok megértésében, erre lejjebb még visszatérek.
A "más" kategóriát (transznemű, queer) választók száma Angliában öt év alatt mindkét nemnél megduplázódott, így most 1 százalék körül mozog. Amerikai kortársaiknál ez 2,2 százalék, a britek több mint kétszerese.
Az LMBTQ előretörése a médiában
Valamilyen ésszerű magyarázatot kell találnunk az LMBTQ-közösség fiatalok körében történő robbanásszerű növekedésére az utóbbi nyolc évben. Ha a rejtőzködés feladása mint univerzális érv nem kielégítő, más hatást kell feltételeznünk. Két olyan jelentős változás volt az elmúlt 10 évben a nyugati országokban, melynek itt szerepe lehet.
- Az egyik, hogy az államok aktívan támogatták a melegjogokat, jelentős számú érzékenyítő program futott, és sok ország bevezette a melegházasságot.
- A másik a médiabeli tartalomgyártásban az LMBTQ-népszerűsítés korábban nem tapasztalt, nagyarányú előretörése, melyet a GLAAD Media Institute adataiból vizsgálhatunk.
Az amerikai tévésorozatokban megjelenő állandó és visszatérő LMBTQ-szereplők száma a 2011-es 87 főről 2019-re 488-főre nőtt.
Ez pedig 460 százalékos növekedés.
A 2020-as évi visszaesés a covid miatti tartalomgyártási nehézségeknek köszönhető, a járvány miatt jóval kevesebb sorozat készült.
2019-ben az országos csatornákon, a főműsoridőben sugárzott sorozatokban minden tizedik állandó szereplő LMBTQ-személy volt, ez az arány 2011-ben még 2,9 százaléknál járt. Tekintve, hogy 2019-ben az USA teljes népességében az LMBTQ-identitásúak száma 5,2 százalék volt, a kulturális trendek mérőeszközének választott LMBTQ tévésorozat-szereplők 10,2 százalékos részarányával ez a kisebbség a médiában kétszeres túlreprezentációhoz jutott.
A médiatartalmak növekedése és a demográfiai robbanás
Ha a kulturális trendek mérőeszközének választott LMBTQ tévésorozat-szereplők részarányával (a zöld görbe az USA-ban az országos csatornák főműsoridejében megjelenő LMBTQ-szereplőket jelöli) vetjük össze az generációk görbéjét, jól látható, hogy a legfiatalabb korosztály reagált a legérzékenyebben a trendre.
Az ábrán a brit 16-24 éveseket jelölő sárga vonal meredeksége messze meghaladja az Y-generációk piros és az X-generációk fekete görbéinek meredekségét. A legfiatalabb amerikai generációt csak 2020-ban mérték először, és a maga 15,9 százalékával majdhogynem lelóg a grafikonról. Az a tendencia is látszik, hogy bár mindenhol növekedés van, minél idősebb korosztályt tekintünk, annál kisebb az emelkedés, annál laposabb a görbe. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen minél idősebb az ember, annál kevésbé hajlandó változtatni a preferenciáin, és annál ellenállóbb a külső, szociokulturális hatásokkal szemben.
Tisztában vagyok a kulturális trendet érzékeltető görbe korlátaival. A brit fiataloknak nincs közvetlen hozzáférése az amerikai országos csatornákhoz, és még az is kérdéses, hogy ezek a legfiatalabbakat mennyire érik el, és nem inkább a kábel és a streaming a meghatározó. Azonban a kulturális trend érzékeltetésére alkalmasnak tekintem, mert az arányok a network tévék esetén a kábelhez és a streaminghez hasonlóan alakulnak. Ez utóbbi tartalmak nem csak a briteket, de az egész európai népességet elérik, és az utóbbi években még erősebb amerikai dominanciát észlelünk a tartalomgyártásban.
Vizsgálandó a hatás iránya: a népességváltozások hatnak a tartalomgyártókra, vagy az LMBTQ-médiatartalom a népességre? Ha azt mondjuk, hogy a tartalomgyártók csak követték a népességi trendeket, ezt úgy hajtották végre, hogy kétszer annyi ilyen tartalmat gyártottak 2019-ben, mint az USA teljes népességben az LMBTQ-személyek 5,2 százalékos részaránya. A hatás irányát tekintve két-irányúság feltételezhető, azaz a média egyszerre diktálja és kíséri is a trendeket.
Az LMBTQ mint divattrend
Felvethető, hogy az LMBTQ népszerűsítésének eredményeképpen sokan úgy vallják magukat LMBTQ-nak, hogy csak a kulturális trend hatására nyitottak ezen életmód felé. A jelenség részben divatáramlatként is felfogható, ahol a veleszületett identitások keverednek a divatidentitásokkal az LMBTQ-közösségben.
Téves mérést is okozhat, ha a fiatalok között divatból LMBTQ-nak vallja magát egy csoport, amikor valójában heteroszexuális, és így a felmérés túlbecsüli a számukat. Az LMBTQ mint divatidentitás szintén nem kompatibilis az "így csak születni lehet" elvével, hiszen az identitásváltás külső befolyásra történik, és ezen identitás megélése nem csupán egy puszta kijelentést jelent, hanem ennek fontos része a szexualitás megélése.
Hogy ez valószínűsíthető, azt különösképpen alátámasztja, hogy a fiatalok körében a biszexuálisok száma nőtt radikálisan: történt egy nyitás az LMBTQ-lét felé, de az előző preferenciákat nem zárták le.
Az LMBTQ-identitás kedveltté és pozitív értelemben különlegessé vált, és ez növelhette a szexuális kísérletező, kalandozó kedvet. Fontos megjegyezni, hogy ez nem csak a biszexualitásra igaz: a melegek és leszbikusok esetében is növekedést észlelünk, és valamekkora mértékben az eltérő nemi identitást vallókra is hathat az LMBTQ-trend, ezt leginkább a fiatalokon elvégzett nemváltó műtétek multiplikálódásán észleljük. A Gallup a 2020-as USA adatok ismertetésénél – most először – szintén felveti a divat-hatást a növekedés magyarázataként.
Milyen hatást várhatunk a gyerekeknél?
Mindez arra erős indikáció, hogy a veleszületett LMBTQ-emberek mellett megjelent egy népes csoport, akik az LMBTQ-népszerűsítés és divattrend folytán váltottak szexuális irányultságot, illetve nemi identitást. Látható, hogy minél fiatalabb valaki, korosztályában annál nagyobb az LMBTQ-identitásúak növekedése, és a legfiatalabbak az legérintetettebbek: számuk a férfiaknál, a brit 16-24 évesek körében öt év alatt megduplázódott, a nők esetében majdnem triplázódott.
Fel kell tennünk a kérdést: ha az LMBTQ mint kulturális trend ekkora hatást gyakorol a fiatal felnőttekre, akkor a náluk sokkal érzékenyebb és befolyásolhatóbb gyerekek hogyan reagálnak egy ilyen kulturális befolyásra?
Ha a fiatal felnőttek egy részét az LMBTQ-népszerűsítés konverzióra készteti, akkor ezt a hatást hatványozottan feltételezhetjük a gyerekek és tinédzserek esetében.
Így mielőtt egy állam a gyerekek jogai és az LMBTQ-jogok vonatkozásában döntést hoz, minimum alapos és körültekintő vizsgálatoknak kell ezt megelőznie.
A társadalmi együttélés megkívánja, hogy a kisebbségeknek biztosított jogok ne sértsék más érzékeny, ráadásul sokkal népesebb csoportok, jelen esetben a gyerekek jogait. A magyar jogszabály megfogalmazása pontatlan, elnagyolt, a jelenlegi formájában végrehajthatatlan. De néhány rosszul megírt paragrafus nem jelenti azt, hogy a demográfiai folyamatokra és a médiatartalmak gyerekekre gyakorolt hatására nem kell odafigyelnünk.
Ha az LMBTQ-népszerűsítés a nemi irányultság és identitás vonatkozásában befolyásolhatja a gyerekeket, akkor ezen a területen az államnak szabályozó feladata van, mind a gyerekek LMBTQ-médiatartalom elérése, mind az iskolai szexuális nevelés ügyében.
Az LMBTQ-fiatalok támogatását ettől függetlenül biztosítani kell, de az egyes csoportok érdekütközéseit figyelembe kell venni a megoldások keresésénél.
