- 2018-ban a "szexuális önrendelkezés elleni" bűncselekmények száma Németországban 36 százalékkal nőtt 2014-hez képest, a gyanúsítottak közel 40 százaléka nem német állampolgár.
- Ausztriában 2017-ben a nemi erőszakkal és szexuális zaklatással kapcsolatos bűncselekmények gyanúsítottjainak 11 százaléka menedékkérő volt, de a teljes lakosságnak csak 1 százalékát tették ki.
- Ayaan Hirsi Ali bestseller-író és egykori áldozat szerint, aki kutatja és elítéli a nők elleni erőszakot, a nők a "zsákmányuk" - írja a Tichyseinblick.de német portál.
"Egy férfi három embert megölt és négyet megsebesített Würzburgban" - szól a megszépített hír. Valójában a nőket veszik célba az iszlamisták. Ayaan Hirsi Ali bestseller-író szerint, aki kutatja és elítéli a nők elleni erőszakot, a nők a "zsákmányuk" - írja a Tichyseinblick.de német portál.
Ayaan Hirsi Ali, a bestseller író a "Prey" című könyvében a rendelkezésre álló statisztikai anyagokat, büntetőügyeket és személyes tanúvallomásokat dolgozta fel.
A bemutatott tények között: 2014-ben a nők ellen elkövetett szexuális bűncselekmények száma egy stabil szakasz után megugrott. 2018-ban a "szexuális önrendelkezés elleni" bűncselekmények száma Németországban 36 százalékkal nőtt 2014-hez képest; a gyanúsítottak közel 40 százaléka nem német állampolgár, így sok esetben felülreprezentáltak. Ausztriában 2017-ben a nemi erőszakkal és szexuális zaklatással kapcsolatos bűncselekmények gyanúsítottjainak 11 százaléka menedékkérő volt, de a teljes lakosságnak csak 1 százalékát tették ki. A könyv eredménye az, hogy elemzi az egyes eseteket Európa-szerte, és egy borzongató összképpé állítja össze őket.
A nők elleni erőszak nem véletlen, nem elszigetelt eset. Ez az Európába importált társadalmi lenyomat következménye, amelyet ott nem neveznek meg nyilvánosan, és nem is harcolnak ellene.
A szerző elmagyarázza, miért keveredik olyan sok Európába érkező fiatal muszlim szexuális zaklatás és erőszakos cselekményekbe. Feltárja a szexuális erőszak gyökereit a muszlim világban: az intézményesített poligámiától kezdve a nők jogi és vallási védelmének hiányáig. A könyv rendkívül aktuális, különösen azután, hogy egy radikális iszlamista három gyilkosságot és további gyilkossági kísérleteket követett el nők ellen. Würzburg ugyanis legfeljebb bestiális brutalitásáról nevezetes - nem pedig a nők jogai elleni nagyszabású támadásokról. Németországban ez titok, amit az állítólagos jobboldali populizmusra hivatkozva tabusítanak.
Ayaan Hirsi Ali szerint azonban ezek az erőszakos bűncselekmények nem a populista jobboldal propagandája, hanem valódi probléma, amelyet Európa - és a világ - nem hagyhat figyelmen kívül. Mivel maga is menekült és a női nemi szervek megcsonkításának áldozata, kitart amellett, hogy a bevándorlásnak integrációval és alkalmazkodással kell együtt járnia ahhoz, hogy sikeres legyen.
Ayaan Hirsi Ali olyan személy - írja Douglas Murray brit író -, akit "nem lehet olyan könnyen "eltörölni". Túlélte kollégája, Theo van Gogh brutális meggyilkolását, több mint két évtizeden át komoly halálos fenyegetéseket élt túl, és "több országból menekült el, mint ahová sokan elutaztak". Talán éppen ezek miatt "vált ki ekkora gyűlöletet", különösen azok körében, akiket általában "liberálisnak" neveznek. Ő is egyike azoknak a bántalmazott nőknek, akik elmenekülnek hazájukból, hogy aztán a nyugati társadalmakban várják őket kínzóik.
Ezeket kínokozókat a liberális társadalmak kényeztetik, akik elnézik a muszlim férfiak ősi macsóságát a nyugati feministákkal karöltve. Ezek a nők legnagyobb ellenségei: a nevetséges gender-sztárokért való kiabálásuk például csak arra szolgál, hogy elnyomja a valóban fenyegetett nők segélykiáltásait. Sok szökött nő egyszerűen elárulva érzi magát az önreferenciális emancipáció e formája alatt: a muszlim férfitársadalom prédájából az ál-emancipációs vakság áldozatává válnak, amely ismét kiszolgáltatja őket kínzóiknak, és még mindig biztosítja az indoklást, amely a fülükben bizonyára gúnyként hangzik.
Ayaan Hirsi Ali ír erről. De az ember azt is érzi, hogy az eufemizmus már régóta uralkodóvá vált, és hogy a szerzőnek milyen óvatosan kell fogalmaznia, hogy ne kerüljön a rasszizmus vagy a populizmus gyanújába. Így kénytelen retorikai meghajlásokat tenni a "muszlimok elleni rasszizmus" felébresztett ideológiája előtt, hogy ne tegye ki magát annak a veszélynek, hogy a jobboldalon helyezkedik el. Ezeket az eufemizmusokat nyilvánvalóan rákényszerítették.
De a tények és számok, amelyekre bizonyítékként hivatkozik, lehangolóak, és önmagukért beszélnek. A hangja csendes, óvatos lett. Ez a fenyegető behódolás hangja. Megpróbál okoskodni, és csak a tényeket hagyja beszélni, és ezzel pontosan világossá teszi, hogy az árulás már milyen messzire ment, és hogy azok, akik elmenekültek, már régen újra prédává váltak, és az az itt élő nők is zsákmánnyá válnak.
A társadalom ugyanis megváltozott: miközben a nemek nyelvén vitatkoznak, a nők egyenlőségét és szabadságát ezzel elveszítik, jogaikat az iszlamisták által forgatott késekkel tépik szét. Akik megszólalnak, veszélyesen élnek - még emberként is. Az új omerta, a hallgatás parancsa mindenkit fenyeget, aki ezt a kérdést felveti. Láthatjuk ezt abban, hogy az iszlamista gyilkosok áldozatainak nincs neve, és nincsenek róluk képek; sem a würzburgi nőknek, sem a Breitscheidplatz áldozatainak, sem a sok más meggyalázott vagy meggyilkolt női áldozatnak nem hagyják, hogy legyen arca - míg más áldozatokat, mint például George Floyd, bálványként imádnak.
