- Ezrek indulnak havonta Marokkóból, Maliból és Szenegálból a Kanári-szigetek felé az Atlanti-óceánon rozoga facsónakokban. A próbálkozók száma egyre csak nő, ahogy a gazdasági helyzet romlik Észak-Afrikában.
- Szakértők szerint a legveszélyesebb tengeri migráns-útvonal az atlanti-óceáni.
- A spanyol kormány nem igazán akarja a migránsokat a szárazföldre beengedni, inkább megvárják a menekültügyi eljárás lezárását, hogy visszatoloncolhassák a migránsokat. Addig az EU által fizetett táborokban tartják őket. Sok migráns inkább kiszökik a táborokból, így már százak élnek az utcán.
- Eközben Spanyolország európai segítséget kért a migránsok elosztása érdekében, de süket fülekre talál.
- Mi több, a migránsok ide-oda passzolgatása tovább folyik a kontinensen: csak Franciaország szűk fél év alatt 16.000 migránst toloncolt vissza Spanyolországba.
- A veszélyes migrációs útvonalon dokumentáltan 850 ember halt meg csak tavaly. A valós szám ennél magasabb lehet.
- Vannak olyan tűlélők, akik elmondásuk szerint 22 napot töltöttek a nyílt tengeren.
Jogvédők arra figyelmeztetnek, hogy a szigetcsoport lehet a legújabb olyan uniós terület, ahol a migránsok rossz körülmények között sínylődnek - írja a POLITICO.
GRAN CANARIA, Spanyolország - Ha Leszboszból le is vonták a tanulságokat, Európa legújabb migrációs gócpontján ebből nem sok minden látszik.
A Kanári-szigeteken az elmúlt hat hónapban megugrott az érkező migránsok száma. Bár a számok továbbra is alacsonyabbak, mint Görögország legkeletibb szigetein a 2015-ös menekültválság csúcspontján tapasztaltak, a nyolcszoros növekedés - a 2019-es mintegy 2.700 főről több mint 23.000 főre 2020-ra - miatt a spanyol szigetcsoport hatóságai nehezen tudnak megbirkózni a problémával.
Megérkezésük után sok migránsnak azzal kell szembenéznie, hogy hosszabb ideig táborokban kell maradnia. Ez, valamint az, hogy Spanyolország nem hajlandó nagy számban a szárazföldre szállítani a migránsokat, aggodalmat keltett azzal kapcsolatban, hogy a Kanári-szigetek a következő Leszbosz vagy Lampedusa szigetévé válhat - újabb szigetekké, ahol a migránsokat rossz körülmények között tartják Európa perifériáján, amíg ők a menedékkérelmükről szóló határozatra várnak.
Míg a nőket a szárazföldi létesítményekbe szállítják, a kiskorúakat pedig a helyi hatóságok gondozásába veszik, addig a férfiak ezreit jelenleg három szigeten található újonnan épített táborokban helyezik el, ahol NGO-alkalmazottak dolgoznak. Ezeket a szervezeteket az Európai Unió 43 millió euróval finanszírozza. Több százan azonban a deportálástól tartva és jobb életkörülményeket keresve elhagyták a táborokat, hogy bármilyen támogatás nélkül éljenek az utcán.
Köztük van a novemberben érkezett 34 éves szenegáli Moussa is. Munkanélküli és belefáradt az otthoni megélhetés nehézségeibe, ezért úgy érezte, nincs más választása, mint hogy megtegye a veszélyes 10 napos utat Dakarból a Kanári-szigetekre, csak hogy eljusson Európába. "Munkát akarok találni, hogy pénzt küldhessek a családomnak" - mondta.
Nincs egyedül ezzel. Bár a szigetcsoportra fegyveres konfliktusok elől menekülő emberek is érkeznek, sokan kétségbeesett próbálkozásként megpróbálják az átkelést, hogy javítsanak saját és családjuk életén. Pedig az út hetekig is eltarthat, és már több százan haltak már meg kiszáradásban vagy éhen útközben.
A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) megjegyzi, hogy a világjárvány okozta az útvonal népszerűségének növekedését, mivel "a Kanári-szigeteken átutazók közül sokan a halászatban vagy a mezőgazdaságban dolgoztak, két olyan ágazatban, amelyet különösen súlyosan érintett a COVID-19".
Moussa mindezidáig Gran Canarián ragadt. Attól tartva, hogy hamarosan kitoloncolják, három hónappal ezelőtt azonban elhagyta a sátortábort, és most több tucat más migránssal együtt a sziget fővárosának, Las Palmasnak a tengerpartján alszik. Minden reggel hajnalban a rendőrség ébreszti őket azzal az utasítással, hogy pakolják össze a holmijukat és menjenek tovább, mielőtt a strandolók megérkeznek. "Két hónapja nem aludtam rendesen" - mondta Moussa, majd hozzátette: "ez nem emberhez méltó."
Az olyan civil szervezetek, mint a Spanyol Menekültügyi Tanács (CEAR), követelték, hogy Madrid több migránst szállítson át a szárazföldre, az állampolgárságuktól függetlenül, mert a szigeteken történő tartózkodásuk elnyújtása egy olyan stratégia, amelynek célja "elsősorban a kitoloncolásuk megkönnyítése", mondta Juan Carlos Lorenzo, a CEAR szóvivője, ahogyan azt "más dél-európai határ menti területeken, például Leszboszon és Lampedusán is látjuk".
A spanyol kormány eddig elutasította a migránsok szárazföldre történő szállítását, attól tartva, hogy ezzel még több migránst csábítana az útra.
José Luis Escrivá migrációs miniszter visszautasította a Leszbosszal való összehasonlítást, megjegyezve azt is, hogy a Kanári-szigetekre érkezők többségének kevés esélye van menekültstátuszt kapni, ezért kitoloncolják őket.
A 2020-ban érkezett migránsok mintegy 52 százaléka Marokkóból, 20 százaléka pedig Szenegálból érkezett - ezek az országok általában biztonságosnak tekinthetők, bár a menedékjog iránti kérelmek egyéni körülményeken, nem pedig állampolgárságon alapulnak. Mintegy 18 százalékuk a konfliktus sújtotta Maliból érkezett. A görög szigetekre érkezők többsége ezzel szemben olyan országokból érkezett, mint Afganisztán vagy Szíria.
A miniszter hozzátette, a szigeteken kialakult helyzet átmeneti, mivel a kitoloncolások fel fognak gyorsulni, amint a járvány véget ér. A Marokkóba irányuló kitoloncolások például jelenleg szünetelnek a határzár miatt. Szenegálba pedig 2018 óta nem hajtottak végre kitoloncolást.
Mások azonban azzal érvelnek, hogy Spanyolország stratégiája nem különbözik Görögországétól, amely az EU és Ankara között 2016-ban létrejött migrációs megállapodás értelmében az embereket az indulási országukba, Törökországba szeretné visszatoloncolni.
Jude Sunderland, a Human Rights Watch Európáért és Közép-Ázsiáért felelős társigazgatója szerint "a jelenlegi, a szárazföldtől visszatartó politika közvetlen párhuzamot mutat Leszbosszal, miszerint annyi embert tartanak a szigeteken, amennyit csak tudnak, mert azt gondolják, ezek olyan emberek, akiket könnyen ki tudnak majd toloncolni".
'Szigetbörtön'
Néhány migránsnak sikerült magától a spanyol szárazföldre költöznie, annak ellenére, hogy a spanyol kormány megpróbálta megakadályozni őket abban, hogy felszálljanak a repülőjáratokra.
"Látjuk, hogy sok embert megakadályoznak abban, hogy elhagyja a szigeteket, noha jogilag nincsenek fogva tartva. Ez hozzájárul a szigetbörtön fogalmához" - mondta Daniel Arencibia, Gran Canaria-i ügyvéd, aki beperelte a rendőrséget egy marokkói férfi nevében, akit a rendőrök megállítottak, miközben felszállt egy Barcelonába tartó járatra.
Egy spanyol bíróság április 15-én Arencibia mellé állt, és úgy döntött, hogy törvényellenes a migránsokat megakadályozni abban, hogy a szárazföldre utazzanak, ha folyamatban lévő menedékkérelemmel és érvényes útlevéllel rendelkeznek, és betartják a koronavírus elleni hozott intézkedéseket.
Sok migráns azonban nem engedheti meg magának a repülőjegyet, és a táborokban - vagy az utcán - reked.
Különösen a legnagyobb tábort, a Tenerifén található Las Raíces tábort minősítették a migránsok és jogvédő csoportok elégtelennek, mivel szerintük a tábor túlzsúfolt és egészségtelen, nincs orvosi ellátás és nem megfelelő a jogi szolgáltatásokhoz való hozzáférés. A tábort működtető NGO, az Accem visszautasította ezeket a vádakat; újságírókat azonban nem engednek be a létesítménybe. Más táborok körülményeit is bírálták az emberi jogi csoportok. A spanyol ombudsman viszont április végén azt közölte, hogy a körülmények valamennyi táborban javulnak.
Néhány hónapig Spanyolország más lehetőségeket is megvizsgált. Amikor a nyár folyamán az érkezők száma fokozatosan emelkedni kezdett, Pedro Sánchez miniszterelnök kormánya elkezdte a migránsokat a sziget - a járvány miatt üresen álló - szállodáiban elhelyezni, ahol a szállodatulajdonosok ételt és szállást biztosítanak, a kormány pedig állja a számlát.
Kezdetben ez üdvözlendő lépés volt, amely pénzügyi segítséget jelentett a szigetcsoport gazdaságának gerincét jelentő, jelenleg nehéz helyzetben lévő idegenforgalmi ágazat egy részének. De az egyre több és több migráns érkezésével a feszültségek is megnőttek.
Novemberben, amikor a számok megugrottak, és egy hónap alatt 8000 ember érkezett, sokan rossz körülmények között sínylődtek. A Gran Canaria déli részén fekvő kis halászfalu, Arguineguín mólóján felállított, túlzsúfolt ideiglenes tábort a "szégyen dokkjának" nevezték el. Az újonnan érkezők nem jutottak jogi segítséghez, egymás mellett aludtak a betonon, és tucatnyian osztoztak egy hordozható WC-n.
A mólón lévő tábort decemberben bezárták, és több migránst szállásokba költöztettek. Addigra azonban a helyiek csoportjai tiltakozni kezdtek, és egyes szállodatulajdonosok attól tartottak, hogy a migránsok elriasztják azt a kevés turistát is, aki a járvány ellenére a téli szezonban esetleg eljön a szigetekre. A szélsőjobboldali Vox párt eközben szította a migránsellenes hangulatot, és a helyzetet "migránsinváziónak" nevezte.
A kormány 2021 elejére megnyitotta az EU által finanszírozott táborokat, és már nem fizetett a szállodai elhelyezésért.
"Európának kellene reagálnia"
Néhány helyi lakos is szervezi a segítséget. Egy áprilisi langyos kedd estén mintegy 100 fiatalember állt sorba Las Palmasban, hogy szendvicseket vegyen át a Somos Red önkéntes csoporttól, amelynek tagjai fordítási, jogi segítséget és szállást is nyújtanak a migránsoknak - néha a saját otthonukban.
"Egy éve tehetetlenek voltunk, láttuk a képeket a szigeteinkre holtan érkezett emberekről, az itt meghalt gyerekekről, és ez persze felháborította az embert, és cselekvésre készteti" - mondta Antonio Santana, a csoport önkéntese, szociális munkás.
Sokaknak, mint például a 26 éves szenegáli Babacarnak, a szendvics volt az egyetlen étkezésük a nap folyamán. Abban a reményben tette meg az utat, hogy Dél-Spanyolországban csatlakozhat családtagjaihoz és munkát találhat. "Szenegál gyönyörű" - mondta - "de ott nincs semmi, egyáltalán nincs munka".
Babacarnak felajánlottak egy helyet a Las Raícesben, de elrettentette a tábor rossz híre és az aggódás amiatt, hogy ha elfogadja az elhelyezést, végül kitoloncolják. Ehelyett néhány barátjával úgy döntött, hogy kompra száll egy másik szigetre, Lanzarotéra, de a rendőrség útközben feltartóztatta őket. Azóta az utcán él.
A spanyol kormány eközben felszólította unió tagjait, mutassanak szolidaritást, és fogadjanak be néhányat az országba érkező migránsok közül. Kevés ország mutatott érdeklődést; a francia határrendőrség adatai szerint, amelyekről a Le Figaro című napilap számolt be, Franciaország november és március között 16 ezer illegális migránst küldött vissza Spanyolországba.
Anselmo Pestana, a spanyol kormány kanári-szigeteki küldötte kijelentette, hogy Európának is ki kell vennie a részét a migránsok megsegítéséből: "Nem a Kanári-szigetek a célpontjuk, hanem Európa mint fogalom, mint a lehetőségek helye. Nos, akkor Európának egészében kell válaszolnia erre a kihívásra, és nem szabad a Kanári-szigetekre vagy csak a spanyol területre hagyni a problémát. Ez egyszerűen nem igazságos" - mondta.
Eközben továbbra is érkeznek migránsok a szigetcsoportra. Az IOM szerint 2021-ben eddig több mint 4800-an érkeztek, kétszer annyian, mint a tavalyi év azonos időszakában. Fából készült halászhajóik, amelyekre olyan neveket festettek, mint az "Amal" és a "Fatima", Gran Canaria déli részén halmozódnak fel.
Arról nincs becslés, hogy hány hajó nem éri el a célt. Az Atlanti-óceánon való átkelést sokan az Európába vezető legveszélyesebb tengeri útvonalnak tartják; tavaly 850 férfi, nő és gyermek halálát jelentették az út során, bár az IOM szerint a valós szám jóval magasabb, tekintettel az út hosszára és "arra, hogy a feltételezések szerint sok migráns a tengeren bekövetkező éhezés vagy kiszáradás miatt vesztette életét".
Az IOM szerint idén eddig több mint 126 halálesetet dokumentáltak. Április 27-én a spanyol parti őrség 500 kilométerre délre a szigetektől felszedett egy csónakot, amelyben 17 holttest volt; a három túlélőt, akik hipotermiában szenvedtek, Gran Canariára szállították.
Alig két nappal később a mentőszolgálatok további 24 migráns holttestét hozták partra. A helyi média beszámolója szerint a három túlélő azt mondta megmentőiknek, hogy 22 napot töltöttek a tengeren.
