- A Neue Zürher Zeitungban olvasható egy interjú Andreas Marlow-val, aki 14 hónapja vezeti az Európai Unió ukrajnai oktatási és kiképzési parancsnokságát Németországban.
- Az altábornagy arra panaszkodik: "Az ukránok olyan katonákat küldenek nekünk, akiknek alig van tudásuk vagy tapasztalatuk."
- De ami ennél is sokkal fontosabb beismerés, hogy elsőként mondja el, ahogyan az sejthető volt korábban is, Ukrajna katonai veszteségei brutálisak, és sokkal magasabbak, mint amivel a propagandamédia kábítja az embereket.
- Ismert: a dollármédia azzal ködösít idehaza, hogy elenyésző az ukrán, és sokkal jelentősebb az orosz hadsereg vesztesége.
- "A 2022 februárjában létező 200 000 hivatásos katona túlnyomó többsége azóta meghalt, megsebesült vagy előléptették. Az ukrán frontkatonák túlnyomó többsége ma civil vagy legjobb esetben tartalékos" - mondja ezzel szemben Marlow.
- Arra is felhívja a figyelmet, "Az oroszokat semmiképpen sem szabad alábecsülni, ez már sokszor megtörtént a történelemben. Most például nagyon oda kell figyelnünk, hogy milyen következtetéseket vonnak le a harckocsik fejlesztésének területén, miután ilyen hihetetlenül nagy veszteségeket szenvedtek el."
- Merthogy "megfigyeljük, hogy az oroszok tanulnak és adaptálják védelmi technológiáikat és taktikáikat."
Marlow, az EU vezető kiképzője: "Az ukránok olyan katonákat küldenek nekünk, akiknek alig van tudásuk vagy tapasztalatuk." A német altábornagy 14 hónapja vezeti az Európai Unió ukrajnai oktatási és kiképzési parancsnokságát Németországban. Ebben az interjúban foglalkozik azzal a kritikával, hogy az ukrán katonák kiképzése nem eléggé harcközeli - írja az NZZ.
Marlow úr, Ukrajna a harmadik háborús évébe lép, és ön több mint egy éve az ukrán katonák németországi kiképzését végző uniós misszió parancsnoka. Hogyan érzi magát 2024 előtt?
Szeretném, ha a háborúnak hamarosan vége lenne. Sajnos ez jelenleg nem látszik. Ugyanakkor elégedettséggel tölt el az az érzés, amit azóta, hogy ez a misszió működik, el tudtunk érni. Több mint 10 000 ukrán katonát képeztünk ki, több mint 260 különböző képzési modulban.
Ön azt mondja, hogy úgy tűnik, hogy ez a háború nem fog egyhamar véget érni. Meddig tart még a missziójuk?
A mandátum 2024. november 15-ig szól. Az EU-tól függ, hogy dönt-e a mandátum meghosszabbításáról. Feltételezem, hogy erre akkor kerül sor, ha a háború novemberig nem ér véget.
Oroszország minden sikert és a háború minden tanulságát sok vérrel vásárolja meg. Mi a megfigyelése, hol tanultak a legtöbbet az oroszok a közel kétéves háború alatt?
Ezt innen nehéz megítélni. De ukrán barátainktól tudjuk, hogy az oroszok erősek lettek az elektronikus hadviselés és a tüzérséggel való harc, a drónok és a "veszteglő lőszerek" (olyan fegyver, amely addig "vesztegel" a levegőben, amíg célpontot nem jelölnek ki neki - a szerk. megjegyzése) használata terén. Sokat tanultak az akadályokkal felhasználásával történő harcból, amit jól mutat az a hatalmas aknaövezet, amelyet mélyen és egész Ukrajnán keresztül fektettek le, és amely sok gondot okozott az ukránoknak az ellentámadás során. Ugyanakkor azonban valószínűleg arra is rájöttek, hogy a nagyszabású támadó hadműveletek végrehajtására való képességük korlátozott. És gondjaik vannak a katonáik profizmusával is. Ezt mutatják a hatalmas veszteségek.
A veszteségek arra engednek következtetni, hogy az oroszok professzionalizmusa csökken?
Rengeteg katonájuk van, de nyilvánvalóan nagy hiányosságaik vannak a kiképzésben. Talán még az ukránoknál is nagyobb nehézségeik vannak abban, hogy megfelelően kiképezzék a katonáikat, mielőtt a frontra küldik őket.
Másrészt az ukrajnai orosz hadsereg sok tapasztalatot szerez a nagy intenzitású harcokban egy nyugati fegyverekkel felszerelt hadsereggel szemben. Milyen jövőbeli veszélyt jelent ez a Bundeswehrre és a NATO-erők egészére nézve?
Az oroszokat semmiképpen sem szabad alábecsülni. Ez már sokszor megtörtént a történelemben.
Most például nagyon oda kell figyelnünk, hogy milyen következtetéseket vonnak le a harckocsik fejlesztésének területén, miután ilyen hihetetlenül nagy veszteségeket szenvedtek el.
Ön szerint milyenek lesznek ezek?
Elemeznünk kell, hogy mi okozza a harckocsik kudarcát. A közvetlen tankpárbaj, a tüzérség, a drónok, a páncéltörő irányított rakéták, a lődörgő lőszerek, a tankpusztító osztagok rajtaütései vagy az aknák? Ez felveti a kérdést, hogy milyen védelmi technológiákat kell kifejleszteni e fenyegetések elhárítására. Megfigyeljük, hogy az oroszok tanulnak és adaptálják védelmi technológiáikat és taktikáikat. Mindenesetre a harckocsik többségét nem közvetlen tűzzel, hanem drónokkal, lődörgő lőszerekkel és aknákkal semmisítik meg.
Milyen következtetéseket kell ebből levonnia a Bundeswehrnek?
Megvizsgáljuk, hogy ez mit jelent a doktrínáinkra, struktúráinkra és felszereléseinkre nézve. Egy dolgot biztosan el lehet mondani anélkül, hogy titkokat árulnánk el: dolgoznunk kell a levegőből érkező fenyegetések elleni védekezésen, különösen a drónok ellen. Ezen a területen most már fegyverkezési projektek is elindultak. A minisztériumon belül egy "drón-munkacsoportot" is létrehoztak. Azt is meg kell határozni, hogy kinek milyen szintű, milyen képességű drónokra van szüksége. Ez a fenyegetés biztosan nem fog eltűnni.
Milyen szerepet játszik ezekben a megfontolásokban az a felismerés, hogy az oroszoknak és az ukránoknak néha alig egy percre van szükségük ahhoz, hogy egy felderített célpontot precíz tüzérséggel támadjanak?
Képesnek kell lennünk erre. Azonban még nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a harctéren lévő összes információt és adatot egy rendszerbe gyűjtsük, feldolgozzuk és aztán cselekedjünk. Dolgozunk rajta, optimista vagyok. Egyébként ez is egy olyan terület, ahol ukrán barátainktól tanulunk.
Tekintettel a harckocsik nagyfokú sebezhetőségére, már hallani a szkeptikusokat arról beszélni, hogy ennek a fegyvernek vége a harctéren. Ön hogyan látja ezt?
Ez attól függ, hogy amit Ukrajnában látunk, az a jövő harctere-e. A hadtörténelemből tudjuk, hogy előbb-utóbb minden technológiai előnyt semmissé tesz egy technikai ellenfejlesztés. A hidegháború idején a harckocsi volt a tankok elleni védelem fő fegyvere. Ma el kell gondolkodnunk azon, hogy ennek a párbajképességnek milyen jelentősége lesz még a jövőben. Jelenleg elemezzük a párbajképesség, azaz a harckocsik és a távolságtartó képesség, azaz a drónok és a leselkedő lőszerek, tüzérség egyensúlyát és szerepét. A fő harckocsi szerepét esetleg újra kell definiálni.
Mármint egyfajta lövegként, mint az ukránoknál?
Például, de olyan harcalakulatok részeként is, amelyek már nem próbálják meg áttörni a vonalakat, ahogy az ukránok próbálták az orosz védelem ellen, hanem csak utólag törnek át, hogy a mélyben elfoglalják a teret. Vagy mint a csapdába esett ellenség ellen felhasznált, mozgó erők.
És akkor milyen fegyverekkel törnék át a védelmet?
Alapvetően úgy, ahogy általában, a különböző fegyverek együttes alkalmazásával, de más-más hangsúlyokkal. El tudnám képzelni a tüzérség, a drónok, a gyalogság és persze a robbantások erősebb szerepét. A háború egészét tekintve azonban még nem látok semmi olyat, ami miatt teljesen át kellene gondolnunk a doktrínáinkat.
Hogyan értékeli az ukrán katonák panaszait a nyugati csapatok nem harctéri kiképzésével kapcsolatban?
Ennek két oldala van. Egyrészt azt hallom az ukránoktól, hogy több éjszakai kiképzésre és több, a drónok által fenyegetett kiképzésre van szükségük. Ezt azonnal megértem, és reagálunk rá. Ezt most figyelembe vettük az ukrán altisztek kiképzésében.
Másrészt az ukránok gyakran küldenek nekünk olyan katonákat, akiknek alig van tudásuk vagy tapasztalatuk, akiket most hívtak be, és akiket hat hét alatt kell megtanítanunk az elemi katonai alapokra.
Kevésbé lényeges, hogy a mi kiképzőink nem rendelkeznek az ukrán frontharcosok tapasztalatával. Az ukránok örömmel fogadnak minden taktikai tanácsot, amely segít nekik a harctéren való túlélésben. Ráadásul a fronttapasztalattal rendelkező ukránok átadják tudásukat bajtársaiknak és nekünk.
Járt már az ukrán frontvonalon, hogy megnézze, hogy milyen eredménye van az itteni kiképzésnek?
Nem, de kapunk visszajelzést Kijevből, és néha azoktól is, akiket mi képeztünk ki.
Milyenek ezek a visszajelzések?
Az ukrán összekötő tisztünk nemrég kapott egy WhatsAppot-üzenetet egy ukrán parancsnoktól, akit nálunk képeztek ki. Szeretnéd, ha felolvasnám neked?
Szívesen.
Azt írja: "A németországi kiképzés után a fiaim kivételesen jól teljesítettek a harcban, többek között az erdőben és a rohamműveletek során. Harcosaink olyanok, mint a királyok, darabokra tépik az orkokat (mármint az orosz katonákat; a szerk. megjegyzése). Tehát a program és a felkészítés pont jó volt! Ha lehet, mutassanak hálát és tiszteletet a parancsnokságnak, a tiszteknek, az oktatóknak és mindenkinek, aki részt vett a felkészülésünkben."
Miért nem utazott még Ukrajnába?
Az uniós tisztségemben nem tehetem meg, mert a megbízatás csak az EU területére terjed ki. Márpedig nemzeti szinten már akkor is voltak kritikák, amikor a főfelügyelő egyenruhában járt Kijevben. Én azonban még nem tettem erre kísérletet.
Kivel tartja a kapcsolatot Kijevben?
Az ukrán vezérkar kiképzési osztályával. Onnan is kapunk időről-időre írásos visszajelzést a kiképzésünkről.
Térjünk vissza a drónok témájára. A Bundeswehrnek alig van ilyen eszköze. Honnan fogják beszerezni őket?
Ez valóban kihívás, de nem azért, mert nincsenek kis drónok, hanem azért, mert nem mehetünk be értük egyszerűen az elektronikai boltba. A Németországban kapható drónok többsége Kínából származik, vagy onnan származó alkatrészeket tartalmaz. Nem használhatjuk őket, mert biztonsági aggályok merülnek fel.
Ezt hogy érti?
Nem lehetünk naivak. A kínaiak is megcsapolják az adatokat. Nekünk olyan, Németországban vagy baráti országokban gyártott drónokra van szükségünk, amelyek megfelelnek a katonai biztonsági előírásoknak és az általunk igényelt teljesítményparamétereknek.
Állítólag az ukrán katonák alapkiképzése a jövőben teljes egészében külföldön fog történni. Hogyan készülnek erre?
Erről még nem hallottam. Az ukránok alapkiképzését már megszerveztük Németországban, és ha szükséges, akkor újra megtehetjük. Más nemzetek is ezt teszik, különösen Nagy-Britannia, nagy léptékben. Az alapkiképzést azonban elsősorban az ukránok biztosítják. Általánosságban elmondható, hogy a hozzánk érkező katonák körülbelül egyharmada kezdettől fogva aktív volt. A többiek tartalékosok vagy civilek voltak és vannak, akiknek nincs előképzettségük. Ez az arány vélhetően tovább fog változni a hivatásos katonák rovására.
Mint minden elhúzódó háborúban, az ukrán hadsereg egyre inkább a tartalékosok és civilek hadseregévé válik. Bárcsak több időnk lenne a kiképzésükre.
Az ukrán laktanyák ismételten orosz precíziós csapások célpontjai. Az ukránok ezért jól teszik, ha elkerülik a csapaterősítést. Nem lenne ezért inkább a külföldi kiképzésnek több értelme?
Ez nyilvánvaló következtetés. A kérdés az, hogy van-e elég kapacitásunk. És itt azt mondhatom, hogy teljes mértékben ki vagyunk használva, beleértve a többi európai kiképző misszió kapacitását is.
Az ukrán ellentámadás elakadt. Az amerikai és a brit hadsereg részéről kritika érte az ukrán megközelítést. Eljutott ezekből bármi önhöz?
Mire gondol?
Az önök kiképzését is kritizálták?
Erről nem tudok. Csak egyszer olvastam a nyáron, hogy valaki azt mondta, hogy a nyugati harci technikák nem alkalmazhatóak Ukrajnában. Az ukránoktól közvetlenül soha nem kaptam kritikát, bár rendszeresen megkérdezem, hogy elégedettek-e azzal, amit csinálunk. A mi vezetésünk és katonai kultúránk biztosan más, mint az ukránoké. Ez is nagyban megkülönböztet bennünket a szövetségeseinktől. Ezért természetesen nem tudunk kibújni a "katonai bőrünkből". Ugyanúgy képezzük ki az ukránokat, mint a saját katonáinkat. Ez mind szép és jó, és az ukránok ezt szívesen elfogadják.
De nem kellene-e a kiképzés típusát jobban az ukrán kiképzési módszertanhoz igazítani?
Mi nem vagyunk ukránok, ezért nehéz számunkra az ukrán doktrína szerint kiképezni.
Amikor az ellentámadást vesszük figyelembe, akkor is tisztességesnek kell lenni. A 2022 februárjában létező 200 000 hivatásos katona túlnyomó többsége azóta meghalt, megsebesült vagy előléptették.
Az ukrán frontkatonák túlnyomó többsége ma civil vagy legjobb esetben tartalékos. És ők kiválóan teljesítenek.
Mit várnak 2024-re? Indíthat-e Ukrajna új offenzívát?
Ez egy operatív kérdés, amire nem tudok válaszolni. Mindenesetre ugyanolyan szinten és ugyanazokkal a célokkal folytatjuk a kiképzést. Attól tartok azonban, hogy a háború belátható időn belül nem fog véget érni, és Ukrajna számára minden azon múlik, hogy mi, a Nyugat továbbra is erős támogatást nyújtunk-e neki, hogy ki tudjon tartani.
Mit szeretnének az ukránok különösen tőlünk, németektől, milyen fegyverekre van szükségük?
Alapvetően mindenre szükségük van.
Amikor azonban beszélek velük, mindenekelőtt nagy hálát hallok a támogatásunkért. Németország ma már nagyon szilárd barátunk és Ukrajna második legnagyobb támogatója, mondják.
Mindazonáltal az ukránok is figyelemmel kísérték a Taurus cirkálórakéták szállításáról szóló németországi vitát. Önt nem kérdezték erről?
Nem, az ukránok nem kérdeznek erről. Lehet, hogy nem udvariasságból teszik ezt. De azt hiszem, hogy az ukrán gyalogos a mi gyakorlóterepünkön többet gondolkodik azon, hogyan kell megfelelően elsajátítani a katonai eszközök használatát, mint a Taurusról.
Andreas Marlow - Az EU ukrajnai oktatási és kiképzési missziójának különleges kiképzési parancsnoka
Andreas Marlow az észak-németországi Eutinban született, és szakmai életének nagy részét a Bundeswehr páncélosainál töltötte.
Amikor 1982-ben 19 évesen egy páncélos zászlóaljban kezdte meg kiképzését, Európában még mindig tombolt a hidegháború. Marlow a német hadsereg vezérkari tisztjeinek megfelelő, tipikus karriert futott be. Több bevetésen is szolgált, legutóbb 2020-ban Afganisztánban töltött be vezető szerepet, korábban pedig egy hadosztály parancsnoka és a münsteri német-holland hadtest parancsnoka volt.
Az altábornagy ma a hadsereg főfelügyelő-helyettese, 2022 novembere óta pedig az EU ukrajnai katonai kiképzési missziójának (EUMAM) alárendelt különleges kiképzési parancsnokság parancsnoka is.
