- Megdöbbentő képek és videók érkeznek Afrika legfejlettebb országából az utóbbi másfél napban.
- Fosztogatás, szétvert, felgyújtott autók, kirabolt és lerombolt plázák, lezárt utak, erőszakos zavargások, felfegyverzett fehérek és fegyveres feketék.
- A hatalmas ország pillanatok alatt a polgárháború szélére sodródott.
Fosztogatás, gyújtogatás, útlezárások: Dél-Afrikában erőszakos zavargások zajlanak a volt elnök, Jacob Zuma letartóztatása után. Az erőszak az "etnikai mozgósítás" taktikájának gyümölcse. A béke megteremtése az országban nehéznek tűnik - írja a WELT.
Valójában a dél-afrikai hadsereg az egyik legkényesebb küldetésének előkészületének közepén van. Mozambikban, Cabo Delgado tartományban csütörtöktől a radikális iszlám terrorizmus ellen harcol, más dél-afrikai országok csapataival együtt. Ez a vállalkozás elengedhetetlen a régió stabilitása szempontjából, hiszen több mint 700 000 ember kényszerült elmenekülni a szomszédos országba.
Hétfőn azonban a hadsereg bejelentette, hogy hazai földön is azonnal szükség van rá egy rendkívül ritka, de most már sürgős intézkedésben. Erőszakos tüntetők és bűnözők napok óta olyan pusztítást végeznek, amilyenre ritkán volt példa a hosszú ideje szenvedő ország demokratikus történelmében. A Twitteren a #ShutdownSA - shut down South Africa - digitális csatakiáltás dominál. Egy felhívás, amelyet sokan brutálisan és opportunista módon értelmeznek.
A tengerparti nagyvárosban, Durbanben a főutakat lezárták, bevásárlóközpontok és teherautók égnek. Durbanban, de a gazdasági metropoliszban, Johannesburgban és más városokban is tömegesen fosztogatják a boltokat. A rendőrség teljesen le van terhelve. Legalább hét embert megöltek, fegyveres önbíráskodók szerveződnek a bűnözők ellen - az anyagi kár valószínűleg már több százmillió eurónak felel meg.
A "kilenc életű elnök" őrizetben
A tüntetések már régóta nem kizárólag a kiváltó okról, Jacob Zuma volt dél-afrikai elnök bebörtönzéséről szólnak. A 79 éves politikus múlt szerdán végre megkezdte azt a 15 hónapos büntetést, amelyre az Alkotmánybíróság ítélte egy bírósági végzés megtagadása miatt. Ez egyáltalán nem a jól dokumentált korrupciós bűncselekményeiről szólt, hanem arról, hogy nem volt hajlandó tanúskodni az üggyel foglalkozó vizsgálóbizottság előtt. "Al Capone-hoz hasonlóan" - foglalta össze találóan a Financial Times - "Zumát egy kisebb bűncselekményért börtönzik be".
Zuma, a közmondásos "kilenc életű elnök" közel 20 éven keresztül számos vádemelési eljáráson túl számos vádemelési per mellett számos vádemelési eljárást is átvészelt, vagy legalábbis folyamatosan késleltette azokat.
Családtagok és támogatók Zuma védelmére keltek, ő maga pedig az apartheid-korszak igazságszolgáltatási rendszeréhez hasonlította az ellene folyó vizsgálatokat. Még a múlt héten is több ezer támogató gyűlt össze Zuma KwaZulu-Natal tartományban lévő vidéki otthona előtt, hogy megakadályozzák letartóztatását. Zuma csak három nappal a tényleges letartóztatása után, amikor már egy több mint 100 járművet szállító nagy rendőrségi kontingens röviddel az ultimátum lejárta előtt megközelítette a birtokát, adta fel és adta fel magát.
A dél-afrikai jogállamiság számára a büntetlenség megszüntetése éppoly esedékes volt, mint amennyire szükséges volt a túléléshez - de ez egyben a törékenységét is megmutatja. A tradicionalista Zuma, aki "100 százalékban zuluként" jellemzi magát, amikor az identitásáról kérdezik, karrierjét nagyrészt a törzsi hovatartozásnak köszönheti, amelyet már régóta nem fednek le teljesen a demokratikus struktúrák. És ezt a dinamikát használta fel a védelmében.
Veszélyes törzsi működés
Ezt a társadalmi valóságot a kormányzó párt, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) figyelmen kívül hagyja. Végül is minden más a kudarc beismerésével lenne egyenlő, hiszen az ANC alapító atyái már az ANC alapítói is prioritásként kezelték a "törzsi démon" elleni küzdelmet. Ez még inkább figyelemre méltóvá teszi Cyril Ramaphosa elnök vasárnapi szavait. Ezeket már régóta tervezték, tekintettel az országot sújtó harmadik (és eddig legsúlyosabb) koronavírus-járvány hullámára. Most azonban Ramaphosa is felszólított a "bűnös tevékenység" megszüntetésére - és nyíltan megbélyegezte az "etnikai mozgósítást", amelyet minden dél-afrikai elítél.
Európa messze legfontosabb politikai és gazdasági partnere Afrikában napok óta vitatkozik arról, hogy milyen mértékű törzsiségre derült fény. Helen Zille, aki az ellenzéki "Demokratikus Szövetség" párt vezetőjeként sokáig a Nyugat-foki tartomány miniszterelnöke volt, provokatív szavakat választott, mint oly sokszor az elmúlt években. "Ez a tragédia alapvetően abban a hatalmas összetettségben gyökerezik, hogy kollektív döntésünkkel modern alkotmányos demokráciát akarunk ráerőltetni egy nagyrészt hagyományos afrikai feudális társadalomra" - írta a News24 hírportálon közzétett esszéjében, amelyet Eusebius McKaiser politikai kommentátor "olcsó antropologizálásnak" bélyegzett.
Az ANC hangsúlyozta "egyértelmű elkötelezettségét" az alkotmány mellett. Papíron ez a világ egyik legprogresszívebb jogszabálya. Az ANC jelentős szerepet játszott ebben a társadalmi felfordulás éveiben, és a társadalom széles rétegei is támogatják. Az etnikai hovatartozás azonban a demokrácia legkorábbi napjaitól kezdve fontos tényező volt Dél-Afrikában. És ez nem csak a fehér és fekete bőrszínű emberek közötti kapcsolatra vonatkozik. A zulu Zumával ellentétben elődei, Nelson Mandela és Thabo Mbeki a xhosa nemzetséghez tartoztak. Még az 1990-es években, az apartheid világszerte ünnepelt megszűnése után is gyakran beszéltek arról, hogy ez az etnikai csoport előnyben részesül az üzleti életben és a politikában.
A zuluk - végül is Dél-Afrika legnagyobb etnikai csoportja - szidták a "Xhosa Nostrát", és sokáig egy másik pártot, az "Inkatha Szabadságpártot" (IFP) támogatták. Csak Zuma politikai felemelkedésével váltottak át sokan a sokkal jövedelmezőbb ANC táborába - és hozták magukkal az IFP visszahúzódó, etnikai nacionalista kultúráját.
Korrupció és gazdasági összeomlás
Vitathatóan ez csak azért volt lehetséges, mert a dél-afrikai társadalmi modell sikere a mindenki számára elérhető gazdasági fellendüléstől függött. A kezdetben figyelemre méltó gazdasági növekedés ellenére hamar világossá vált, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek továbbra is a világ legnagyobbjai közé tartoznak. És hogy elsősorban egy szűk kisebbség jár jól.
Az ANC-n belüli korrupció terjedésével, de a Dél-Afrika exportgazdasága számára oly fontos nyersanyagárak összeomlásával is romlottak a gazdasági feltételek. És a hangsúly - ahogyan az a gazdasági válság idején világszerte mindig is történik - egyre inkább az identitáspolitikára helyeződött át. Dél-Afrikában fokozódtak a fehér kisebbség elleni támadások, miközben Zuma zuluk uralta kormánya párhuzamosan a demokratikus ellenőrzési mechanizmusok lebontásán dolgozott.
Zumát "alkotmányosan választották meg, de úgy viselkedett, mint egy törzsfőnök" - jegyezte meg Zille a volt elnök közel kilencéves uralkodásáról. Ennek 2018-ban egy kényszerű lemondás vetett véget, és utódja, Ramaphosa ígérete a korrupt struktúrák felszámolására.
Ez még három évvel később sem sikerült a remélt mértékben, valószínűleg azért sem, mert Zuma továbbra is ugyanazokat az elveket alkalmazza, és módszeresen aláássa az állami intézményekbe vetett bizalmat. Zuma elfogadja, hogy a jelenlegi zavargások során idegengyűlölő erőszak szabadul el az afrikai migránsok ellen, például külföldi teherautó-sofőrök ellen. A politikus hasznot húz abból a dühből is, amelyet a koronavírus-járvány megfékezése érdekében hozott szigorú intézkedések váltottak ki, amelyek következtében rekordmértékű munkanélküliség alakult ki.
"Hogy mentse a saját bőrét, elszabadította a törzsi démonokat" - írta Mondli Makhanya, a City Press újság főszerkesztője, "visszafordítva ezzel az ANC tagjainak és a dél-afrikai felszabadító harc más áramlatainak több mint egy évszázados munkáját".
