Neue Zürcher Zeitung: Iszlamizmus, az elfelejtett veszély

Németországban mintegy 600 iszlamista él, akikről a hatóságok úgy vélik, hogy képesek támadásokat végrehajtani. A kapcsolat a sikertelen menekültügyi politikával nyilvánvaló. A politikusok és a véleményformálók a közösségi hálózatokban azonban inkább más kérdésekre összpontosítanak - írja a Neue Zürcher Zeitung berlini tudósítója.

Csütörtökön a Bundestag karzatán olyan emberek ültek, akiknek Németország válaszokkal tartozik. A berlini Breitscheidplatzon lévő karácsonyi piac elleni támadás áldozatainak hozzátartozói azt kérdezik, hogyan fajulhatott odáig, hogy az iszlamista Anis Amri tizenegy embert ölt meg ott. 2016 decemberében egy teherautóval belehajtott a piacra, bár a hatóságok radarján veszélyes személyként szerepelt. Azóta a Bundestag vizsgálóbizottsága próbálja tisztázni, hogy a rendőrség és a hírszerzés miért vallott kudarcot. A bizottság munkája csütörtökön a Bundestag vitájával ért véget.

A bizottság politikusai mindent megtettek, de csak a legfontosabb kérdést nem érintették: miért engedte Németország, hogy olyan emberek, mint Anis Amri, belépjenek az országba? A tunéziai a menekültválság csúcspontján, 2015 júliusában Olaszországból Svájcon keresztül érkezett Németországba. A vizsgálóbizottság szerint már ekkor, de legkésőbb néhány hónappal érkezése után támadást tervezett.

Amri hamar iszlamista harcostársakra talált, és ma is megtalálná őket. Jelenleg mintegy 600 iszlamista él Németországban, akikről a hatóságok úgy vélik, hogy képesek támadásokat végrehajtani. Ez majdnem hatszor annyi potenciális muszlim terrorista, mint 2010-ben, és számuk különösen a menekültügyi válság csúcspontján emelkedett meg. Az iszlamizmus és a bevándorlás között gyakran vitatott kapcsolat nyilvánvaló.

A hatóságok túlterheltek

Fritz Felgentreu, a bizottság SPD-frakciójának elnöke arra a következtetésre jutott, hogy a biztonsági hatóságok túlterheltek voltak a 2015-ben és 2016-ban Szíriából, Afganisztánból és Irakból érkező "hatalmas bevándorlás" miatt. Azt, hogy a szociáldemokraták és sok más párt miért támogatja mégis határozottan ezt a bevándorlást, nem fejtette ki.

Amri a legjobb példa arra, hogy az állam akkoriban elvesztette az irányítást. A 23 éves férfi legalább 14 különböző személyazonosságot használva járta Németországot, menedékjogot kért és szociális juttatásokat vett igénybe.

Amri nem a szükség által sújtott országból, hanem Tunéziából - egy népszerű nyaralóhelyről - érkezett. A Terrorelhárítási Központ figyelte őt. Újra és újra az aktája fölé hajoltak. Végül a nyomozók alábecsülték őt, részben azért, mert drogot kezdett el árulni. Azt hitték, hogy most az iszlamizmus felől a kábítószer-bűnözés felé fordult. Az, hogy a két jelenség nem zárja ki egymást, valójában jól ismert. Afganisztánban a tálibok ópiumkereskedelemből finanszírozzák magukat.

Az Amri-ügyben túl sok ilyen téves döntés történt. A biztonsági hatóságok nem biztosítottak megfelelő képet róla. De ha csak az ő hibáikra mutatnánk rá, az nem lenne helyénvaló. Több mint két tucat rendőrre van szükség ahhoz, hogy egy iszlamista fenyegetést éjjel-nappal figyelemmel kísérjenek. Körülbelül 600 veszélyes személlyel együtt ez körülbelül 14 000 rendőrt jelent. A rendőrségnek azonban nincs ennyi alkalmazottja. Az iszlamizmus problémáját a német jogállam eszközeivel és erőforrásaival aligha lehet kezelni.

Németország importálja az iszlamizmust

Az AfD parlamenti frakciója is részt vett az Amri-vizsgálóbizottságban. Megkérdezték, hogy a "megfelelően védett határok" megakadályozhatták volna-e a támadást. Az ilyen jogos kérdéseket túl gyakran hagyják az AfD-re, mert az importált iszlamizmus a maga középkori emberképével mindent képvisel, amit a nyugati demokráciák nem képviselnek.

Mindazonáltal a nyugati társadalmakban az iszlamista támadásokra adott reakciók néha furcsán alakulnak. Heiko Maas (SPD) akkori német igazságügyi miniszter például a "Charlie Hebdo" francia szatirikus magazin ellen 2015-ben elkövetett támadás után látogatott el egy mecsetbe - és nem az iszlámot célba vevő szatirikusokat kereste fel.

Az iszlamista erőszakra adott társadalmi reakciók is néha furcsák: habzó tiltakozási hullám söpört végig a közösségi oldalakon, amikor az UEFA európai labdarúgó-szövetség megtiltotta, hogy a müncheni Allianz Arénában a Németország-Magyarország meccsre szivárványszínekben világítsák ki a stadiont.

Másrészt meglepően csendben volt, amikor 2020 őszén egy szíriai menedékkérő migráns tiszta homofóbiából halálra késelt egy homoszexuális férfit és súlyosan megsebesítette élettársát Drezdában.

Radikális muszlimok a főügyész szemében

A koronavírus-járvány és a globális felmelegedés mellett bizonyára van elég más sürgető probléma is, és mégis sok minden utal arra, hogy az iszlamizmust jelenleg alábecsülik. Tavaly például a terrorizmusért felelős szövetségi főügyészség összesen mintegy 600 új eljárást indított, amelyeknek mintegy kétharmada iszlamista gyanúsítottakkal foglalkozott.

Az Amri-ügyben a német menekültpolitika volt a kapu egy iszlamista terrorista számára. Más büntetőügyekben máshol már elítélt erőszakos bűnözők léptek be az országba. Évente több mint 100 000 menedékkérő migráns érkezik Németországba, így Németország továbbra is több embert fogad be, mint amennyit a hatóságok alaposan át tudnak szűrni. Ez végzetes a belső biztonság szempontjából.