- Mint a WHO egy fő finanszírozóját, Bill Gatest, a Microsoft alapítóját számtalan kritika éri, hogy nagylelkű hozzájárulásait csak a saját hírnevének építése érdekében fizeti, nem pedig azért, hogy hosszú távon eredményeket érhessen el a WHO a harmadik világ közegészségügyének fejlesztésében.
- Néhány, a WHO-ban dolgozó közegészségügyi tisztviselő nem ért egyet Gates prioritásaival, de a támogatás elvesztésétől való félelem miatt nem szívesen kritizálják őt. Ez az öncenzúra olyannyira elterjedt, hogy a New York Times szerint "Chill Bill"-nek nevezték el.
- A New York Times szerint a WHO erősebb vezető szerepet akart vállalni a COVAX-ban, de a Gates Alapítvány kiszorította az egészségügyi nemzetközi szervezetet.
- Bill Gates vitatott szerepe nem csupán a WHO finanszírozásában, hanem a vakcinák szabadalmai körül is fennál: mint ismert, a harmadik világ a vakcinák szabadalmainak feloldását kéri a tömeges vakcináció érdekében, ám ezt a nyugati nagyhatalmak, a nyugati gyógyszergyártók, az Európai Bizottság, valamint Bill Gates sem támogatja.
- Egyes szakértők szerint a magánprofit-szerzés és a közegészségügy érdekei állnak egymással szemben, és a magánprofit győzelemre áll.
- Lawrence Gostin, a WHO egyik igazgatója azt mondta, Bill Gates alapítványainak vezetői a támogatásokért cserébe a WHO-t az alapítványok vezetői által irányított feladatok elvégzésére kötelezik.
A WHO május 24-én Genfben kezdődő közgyűlésén reformokra irányuló felhívásokkal kell szembenéznie, különösen a Covid-19 világjárvány fényében.
Az egyik középpontban lévő kérdés a globális egészségügyi szervezet finanszírozásának módja és a magánszektor szerepe lesz, különösen a Bill és Melinda Gates Alapítványé, amely jelenleg a második legnagyobb adományozó.
Bár az ENSZ Egészségügyi Világszervezetét a közpénzeket felajánló tagállamok működtetik, nagymértékben támaszkodik magánadományozókra is. Ezek egyike a Gates Alapítvány, amely messze a WHO legnagyobb magánadományozója, és a WHO költségvetésének mintegy 10%-át adja. Ennél többet csak az amerikai kormány fizet, és ha az USA a korábbi Trump-kormányzat kivonult volna a finanszírozásából, a szervezet abban a példátlan helyzetben találta volna magát, hogy a Gates Alapítvány a legnagyobb adományozója.
"Bill Gates forrásai nélkül számos globális egészségügyi cél, például a gyermekbénulás felszámolása veszélybe kerülne" - mondja Lawrence Gostin, az amerikai Georgetown Egyetem O'Neill Institute for National and Global Health Law kari igazgatója.
Bár Gostin, aki egyben a WHO Nemzeti és Globális Egészségügyi Joggal Foglalkozó Együttműködő Központjának igazgatója is, üdvözli a Gates Alapítványhoz hasonló filantróp szervezetek "nagylelkűségét és leleményességét", aggodalmát fejezi ki a magánadományoktól való túlzott függőséggel kapcsolatban. "A Gates által a WHO-nak nyújtott finanszírozás nagy része az alapítvány konkrét programjaihoz kötődik. Ez azt jelenti, hogy a WHO nem tudja maga meghatározni a globális egészségügyi prioritásokat, és így nagyrészt elszámoltathatatlan magánszereplőnek van alárendelve. Az államokkal ellentétben a Gates-alapítványnak kevés demokratikus elszámoltathatósága van."
Túl nagy a befolyása?
Chris Elias, a Gates Alapítvány globális fejlesztési részlegének elnöke elismeri, hogy az évek során "gyakran merültek fel aggályok és kritikák a WHO-nál gyakorolt befolyásunkkal kapcsolatban". "De" - mondta nemrégiben egy, a Genfi Graduális Intézet Globális Egészségügyi Központjában tartott webináriumon - "azt hiszem, fontos felismerni, hogy a WHO-nak van egy globális munkaprogramja, amelyről a tagállamok döntenek. Vannak stratégiáink, amelyeket az irányító testületünk dolgoz ki és vizsgál meg, és támogatjuk a globális munkaprogram azon területeit, amelyek összhangban vannak a stratégiáinkkal. Mindez együttesen azt eredményezte, hogy mi vagyunk a WHO második legnagyobb finanszírozója."
Egyetért azzal, hogy ez azt jelenti, hogy "a WHO egyes részeit jobban támogatjuk, mint másokat, mivel a globális egészségügyben nem mindenre van stratégiánk. Ez egy olyan sebezhetőség, amellyel a WHO irányító testületének foglalkoznia kell". Az nyilvánvaló, hogy az alapítvány és a WHO számos prioritása átfedésben van, mint például a gyermekbénulás felszámolása, vagy az immunizáció általában. Mindazonáltal továbbra is aggodalomra ad okot, hogy ezek a mérhetőbb célok más területek alulfinanszírozásához vezetnek, például a fejlődő országok egészségügyi rendszereinek megerősítéséhez.
"Ez egy köztudott aggodalom" - mondja Linsey McGoey, a brit Essex Egyetem szociológiaprofesszora, aki könyvet írt a Gates-alapítványról és a globális közegészségügyről. Szerinte Gatesnek ideológiai érdeke, hogy rövid időn belül mérhető eredményeket lásson, hogy megmutassa, hogy a "milliárdos filantrópia" működik. "Szerintem személyes érdeke is fűződik a gyors eredményekhez, mert ez segít a saját hírnevének megerősítésében" - mondja McGoey.
Néhány, a WHO-ban dolgozó közegészségügyi tisztviselő nem ért egyet Gates prioritásaival, de a támogatás elvesztésétől való félelem miatt nem szívesen kritizálják őt. Ez az öncenzúra olyannyira elterjedt, hogy a New York Times szerint "Chill Bill"-nek nevezték el.
A Gates Alapítvány úttörő szerepe a "globális egészségügyi méltányosság" előmozdításában széles körben elismert, és a Covid-19 válaszlépések egyik kulcsszereplője volt. Fontos szerepet játszott például a COVAX, a vakcinapool létrehozásában, amelynek célja, hogy egyetlen ország se maradjon ki a Covid-19 elleni védőoltások versenyéből. Az alapítvány finanszírozza továbbá a a Vakcina Szövetség és a Coalition for Epidemic Preparedness Innovations (CEPI) szervezeteket, amelyek alapításában Gates is részt vett, és amelyek a WHO-val közösen vezetik a COVAX-ot.
A New York Times szerint a WHO erősebb vezető szerepet akart vállalni a COVAX-ban, de a Gates Alapítvány kiszorította. "Ezt már hallottam" - mondja Gostin. "Ha ez igaz, akkor ez elkeserítő lenne, mivel a WHO-nak kellene globálisan átvennie a vezetést." Szerinte azonban "fontos felismerni, hogy a Gates-alapítványokhoz hasonló alapítványok nemcsak pénzt, hanem kreativitást és innovációt is biztosítanak. Összességében az alapítvány a jót kikényszerítő hatalmas erő".
A koronavírus-vakcinák szabadalmainak védelme - a nagy üzlet
McGoey nem feltétlenül ért egyet. Említi a szabadalmak Gates-féle védelmét és a Covid-19 vakcinák szabadalomról történő lemondásával szembeni jelenlegi ellenállást.
Jelenleg a Kereskedelmi Világszervezet előtt van egy Dél-Afrika és India által előterjesztett javaslat, amely a Covid-19 vakcinákra vonatkozó szabadalmak feloldására irányul, ami a kezdeményezők szerint elősegíthetné a globális vakcinagyártás és a szegényebb országokba való eljuttatás meggyorsítását. Egy ugyanilyen irányú, enyhébb javaslatot a WHO előtt szakértői is megkaptak. A vállalkozások azonban néhány országgal, köztük Svájccal együtt ellenálltak. "Tedros, a WHO vezetője természetesen a szabadalomról való lemondás mellett állt ki" - mondja McGoey. "De nem sikerült megingatnia Gates urat ebben a kérdésben. Tehát kire hallgat Gates úr? Nem a WHO vagy a WTO vezetőjére, így a saját tekintélyére nem akarunk globális közösségként támaszkodni, tekintettel arra, hogy neki is érdeke, hogy megvédje a szabadalmi rendszert, amelyre a vagyona épült." - tette hozzá.
McGoey úgy véli, hogy a Gates-stratégiát nem annyira a pénz motiválja, mint inkább az a meggyőződése, hogy a piac tudja a legjobban, hogy a gyógyszergyártók, a nyereségorientált vállalatok és a különböző egészségügyi szolgáltatók között mennyire szoros kapcsolatnak kell lennie. "Ideológiailag teljesen elkötelezett amellett a meggyőződés mellett, hogy az üzleti szféra felsőbbrendű szereplő" - mondja. "Gyakran az üzleti közösség valóban eléri a dolgokat, de káros hatásai vannak, amikor a gyógyszerek megfizethetőségéről van szó, amikor az árképzésről van szó, amikor az emberek egészségének aláásására ösztönöz, ha az csak gazdasági haszonnal jár. Tehát, ahogy már sokszor állítottam, Gates úr nem veszi észre, hogy a magánnyereség-szerzés és a közegészségügy között konfliktus van, és eltökélten úgy tesz, mintha ez a konfliktus nem létezne."
Szerinte ez már a HIV/AIDS elleni antiretrovirális gyógyszerek esetében is nyilvánvaló volt, de a Covid-19 "rávilágított" erre a problémára. "Ez a konfliktus abban érhető tetten, hogy a gyógyszeripari vállalatok, amelyek kizárólagos jogokkal rendelkeznek a vakcinák gyártására, nem hajlandóak engedélyezni a szabadalomról való lemondást. Ha nem lenne konfliktus a magánnyereség-szerzés és a globális egészségügy között, akkor egyszerűen lazítanák a mentességeket, vagy engedélyeznék a mentességeket. De nem ezt teszik."
Pénzügyi bizonytalanságban a WHO
De miért függ a WHO egyáltalán ennyire a Gates-finanszírozástól? "Nincs más választása, mint a Gates- és egyéb finanszírozásra támaszkodni. Az államok hozzájárulásai évek óta nem emelkedtek érdemben, és ezek egyáltalán nem állnak összhangban a WHO globális megbízatásával" - mondja Gostin. A globális egészségügyi szervezet elismeri a problémát, és azt mondja, hogy megpróbál tenni ellene. "Ami a finanszírozást illeti, a WHO legnagyobb kihívása a megfelelő és fenntartható finanszírozás hiánya" - áll a szervezet írásbeli válaszában. "Emiatt a WHO túlzottan függ a főadományozóitól, és a WHO finanszírozásának nagy részének rugalmatlansága akadályozza a szervezetet abban, hogy teljesítse megbízatását. Felismerve ezt a rendszerszintű kihívást, a WHO tagállamai munkacsoportot hoztak létre, hogy megvizsgálja ezeket a kérdéseket, és 2022 elején ajánlásokat tegyen a WHO Végrehajtó Testületének."
"Az a tény, hogy az Egészségügyi Világszervezet támogatásának mintegy 23%-át a tagállamoktól kapja, és ezért támogatásának háromnegyedét önkéntes hozzájárulásokból kell megszereznie, hatalmas sebezhetőséget jelent" - mondta Elias a Gates Alapítványtól a Graduate Institute webináriumán. "A legtöbb évben részt veszek az Egészségügyi Világközgyűlésen, és a tagállamok minden évben több megbízást, több feladatot szabnak a WHO-nak, mégis az elmúlt 20 évben gyakorlatilag változatlan költségvetést biztosítanak. Nem így kellene működtetnünk a globális egészségügyi struktúrát. Ideális esetben a tagállamok finanszíroznák a WHO-t, és nem lenne szükségük a Bill és Melinda Gates Alapítvány forrásaira".
Miközben a WHO éves közgyűlésére készül, Gostin azt mondja, két dolgot szeretne látni: a WHO-nak juttatott kötelező állami hozzájárulások jelentős növelését, amelyek nem kötöttek; és a magánalapítványokra gyakorolt nemzetközi nyomást, hogy finanszírozásuk nagyobb részét fordítsák a WHO-nak juttatott, nem kötött hozzájárulásokra, "ahelyett, hogy az ügynökséget az alapítványok vezetői által irányított feladatok elvégzésére köteleznék".
Elias a WHO-ra is hárítja a felelősséget: "Nem fogják tudni egyik napról a másikra megnégyszerezni a hozzájárulásaikat, és úgy gondolom, hogy át kell gondolniuk a szervezet biztonságosabb finanszírozásához vezető utat, a hozzájárulásokat fokozatosan növelniük kell. Ha ez a világjárvány sem mutatta meg, hogy mennyire sebezhető, ha ez nem történik meg, akkor nem tudom, mi fogja megmutatni."
McGoey szerint a tagállamoknak van pénzük, és fel kell lépniük: "Rendelkezésre áll a pénz, amelyet arra fordíthatnának, hogy a jövőbeli nemzeti költségvetéseik ténylegesen csökkenjenek, mivel nem kell annyit költeniük egy Covid-világjárvány következményeinek kezelésére. A jövőbeni járványok nem tűnnek el. Tehát a nemzetek érdeke az, hogy növeljék a WHO-nak nyújtott támogatásukat és ennek a fontos, valóban értékes, ugyan nem tökéletes, de ma már mindenképpen nélkülözhetetlen szereplőnek a finanszírozását."
