- Megkongatta a vészharangot a Német Alumíniumszövetség elnöke: "Vigyázzatok, barátaim, láncreakciót válthatunk ki. Rengeteg munkahelyről van szó, és el kell kerülnünk ezt a láncreakciót."
- Az elnök szerint felbecsülhetetlen gazdasági károkat szenved el Németország, ha az alumíniumipar leállása magával rántja az autógyártást.
A németországi Alumíniumszövetség elnöke, Rob van Gils túl jól tudja, mit jelenthet Németország dezindusztrializációja - kezdódik a Berliner Zeitung interjúja.
Még augusztus végén Hinrich Mählmann, az Aluminium Deutschland szövetség akkori elnöke figyelmeztette a német kormányt, hogy ez a kulcsfontosságú iparág ki fog halni Németországban.
A közelmúltban a szövetség új tagot választott a 43 éves Rob van Gils személyében, aki az osztrák Hammerer Aluminium Industries (HAI) alumíniumfeldolgozó vállalat ügyvezető igazgatója. Beszélgettünk vele az iparági körülményekről.
Van Gils úr, a német alumíniumipar valóban annyira összefonódott az osztrák iparral, hogy egy osztrák vállalat vezetője képviselheti azt?
Vállalatunk négy telephellyel is rendelkezik Németországban: egy extrudáló üzem Soestben, ahol könnyűszerkezetes elemeket gyártunk az autóipar számára; egy üzem Geesthachtban, Hamburg közelében, ahol speciális megoldásokat dolgoznak ki hegesztett kötésekhez; egy felületi üzem Sprockhövelben és egy alkatrészgyártó üzem Attendornban. A DACH-régió alumíniumipara valóban nagyon erősen hálózatosodott. Nyilvánvaló, hogy alkalmasnak találtak arra, hogy elnökként elvállaljam a feladatot. És örömmel viselem ezt a felelősséget, mivel európai szinten is aktívan részt veszek az iparágban. De sajnos ez nagyon aggasztó időkben történik.
A LinkedIn-fiókja szerint Ön közel 20 éve van az iparágban. Ez az első ilyen jellegű válság?
Abszolút. Szembe kell néznie a tényekkel. A német alumíniumiparnak globális versenyben kell helytállnia. Különösen a nyersalumíniumgyártók számára a németországi termelés már most is fenntarthatatlan. Mivel az elsődleges kohók iparunk energiaigényes részét képezik.
Hála Istennek, az elmúlt hetekben történt valami politikai szempontból, miután minden iparág és szövetség, nem csak mi, nyomást gyakorolt Brüsszelre és Berlinre, így az áralakulásban legalább néhány spekulatív tényező háttérbe szorult.
De mégis, a villamosenergia- és gázárak nemzetközi összehasonlításban még mindig túl magasak. Az elsődleges kohászatok ezért már számos kapacitást kivontak és várják, hogy mi történik. Ha hosszú távon nem lesz számukra megoldás, akkor teljesen le fognak állni. És akkor sajnos nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy újra beindulnak.
Tehát osztja elődje, Mählmann úr félelmét, hogy az alumíniumipar eltűnhet Németországból, ha a német kormány nem változtat energiapolitikáján?
Lehet, hogy nem fog eltűnni.
Meg fog szűnni, mert egyszerűen nem lesz többé versenyképes.
Ha az energiaárak továbbra is a globális átlag felett maradnak, akkor ez az értékteremtés alapvetően oda fog vándorolni, ahol az energia olcsóbb.
Saját gyártás nélkül Németország sok innovációt is elveszít. Ugyanakkor elsődleges iparágunk nagyon erősen összpontosít a fenntarthatóságra és az éghajlatbarát technológiákra. Az alumínium Németország egyik zászlóshajója. Ez azt jelenti, hogy az elsődleges ipar nélkül olyan országoktól fogunk függővé válni, amelyeket nehezen tudunk felmérni.
Ezért mutatunk rá, hogy a politikának gyorsan kell cselekednie, hogy helyreállítsa a versenyképes villamosenergia- és gázárakat Európában.
Ehhez kétlépcsős megközelítésre van szükség: először is, a fájdalmat egy sebtapasszal kell enyhíteni, árplafon és/vagy az energiaigényes vállalatoknak nyújtott kompenzáció révén.
Ezt követően azonban az energiapiac teljes szerkezetét újra kell definiálni, hogy az árak hosszú távon csökkenjenek, és néhány energiaipari vállalat ne gazdagodhasson meg olyan gyorsan. Mert e szerkezetátalakítás nélkül nem fogjuk tudni megfizetni ezeket a magas költségeket.
Milyen más ágazatokat érintene, ha az alumíniumipar ebben az országban sokkal kevesebbet termelne vagy teljesen eltűnne?
Mi a B2B szektorban vagyunk, de végső soron ez mindannyiunkat érint.
Könnyűszerkezetes építés nélkül nem lesz e-mobilitás. Annak érdekében, hogy az e-autók képesek legyenek szállítani bennünket, az akkumulátorokat egy alumíniumból készült akkumulátoros dobozba szerelik. Máskülönben nem lesznek e-autók.
Ugyanez vonatkozik az építőiparra is. A nagy irodaépületeket alumíniumból és üvegből készült függönyös, szellőztethető homlokzatokkal látják el, hogy energiatakarékosabbá váljanak. A napenergia-iparban is alumíniummal keretezik a napelemeket. Az összes alépítmény alumínium alkatrészekből készül, így nem túl nehéz, és a tetőn is elhelyezhető.
A megújuló energiák németországi elterjedése nem lehetséges alumínium nélkül.
Egyértelmű: a megújuló energiák bővítése Németországban nem lehetséges alumínium nélkül. De mi, az alumíniumipar is a megoldás részesei akarunk lenni. Már értjük, hogy vannak bizonyos pártok, akik nem szeretik az atomerőművek további üzemeltetését. A jelenlegi helyzetben azonban minden rendelkezésre álló eszközt fel kell használnunk az ellátás biztonságának megteremtésére. Olaf Scholz kancellár atomerőmű-nyilatkozata ezért üdvözlendő.
Mekkora a villamosenergia- és gázköltségek aránya egy alumíniumgyártó esetében?
Ez attól függ, hogy a vállalat hol helyezkedik el az értékláncban. A nyers alumínium elsődleges előállítása az iparág legintenzívebb energiaigényű része. Egy tonna alumínium előállításához 13-14 megawattóra villamos energiára van szükség.
Csak a villamosenergia-költségek a közelmúltban tonnánként 8000 euróra szöktek fel a mi rekordáraink mellett. Az alumínium globális tőzsdei ára viszont csak 2400-2500 euró/tonna. Ezért az elsődleges kohászatok máris tömegesen csökkentették termelésüket. A teljes németországi primer alumíniumtermelés 28 százalékkal csökkent a második negyedévben az egy évvel korábbi szinthez képest.
A szövetségünk által végzett felmérésből azt is tudjuk, hogy a vállalatok 40 százaléka az év végétől már nem fedezeti, azaz biztosított energiával fog rendelkezni, 2023 közepéig pedig további 30 százalékuk sem.
Ha ez így marad, ezek az energiaigényes vállalatok azonnal tönkremennek.
Hogy áll a többi gyártó?
A kevésbé energiaigényes vállalatok, például egy extrudáló vagy hengermű esetében az energiahányad rendkívül ingadozik. Régebben a termelési költségek öt százalékos részesedése volt - ma ez 30, 40 vagy 50 százalék, míg a globális versenytársaknak nincs ilyen problémájuk. Az elsődleges ipar elsősorban a villamosenergia árától függ, a feldolgozóipar inkább a gáz árától.
Az önök szövetsége szerint a német alumíniumtermelés több mint 40 százalékát exportálják. Ez azt jelenti, hogy Németország hosszú ideig képes lesz fedezni a saját igényeit?
A késztermékeket, például az extrudált profilokat exportáljuk, de Európa és Németország a nyers alumínium behozatalától függ, és még inkább függővé válhat, ha elveszítjük elsődleges kohóinkat. De mindig is nagymértékben függöttünk a nyers alumínium importjától.
Oroszország például a világ egyik legnagyobb alumíniumtermelője, ahonnan még mindig nyers alumíniumot importálunk, annak ellenére, hogy az ukrajnai háború miatt egyre több vállalat mond le erkölcsi okokból. Németország viszont mindig is erős exportőr volt az uniós országok késztermékeinek exportálásában.
Ha az energiaárak továbbra is ilyen magasak maradnak, a késztermékek valamennyi európai gyártója nyilvánvalóan fokozatosan elveszíti globális versenyképességét.
Milyen konkrét következményei vannak ennek a fejleménynek Berlin és Brandenburg számára?
A lakásépítés alapvetően sokkal drágább lesz.
Ezért olyan fontos, hogy az energiaárakat a lehető leggyorsabban ellenőrzés alá vonjuk: a kereslet, az infláció és a kínálat szempontjából. Inflációnk fő mozgatórugója az energia.
Az iparágunk válsága nem fogja jobban vagy kevésbé érinteni a fővárosi régiót, mint bármely más régiót. Itt nincsenek alumíniumkohók, de gyártó cégek igen.
És különösen az olyan fogyasztók, mint a Tesla Gigafactory, amely számos európai alumíniumfeldolgozó megrendelője, nem lesz képes többé autókat gyártani, ha a beszállítói ipar ebben az országban összeomlik, így minden bizonnyal importra fog váltani.
Különösen az autóiparban nem lehet egyik napról a másikra átállítani a technikailag rendkívül összetett gyártást. Az alumínium alkatrészek biztonsági szempontból fontosak.
Ezért nem mondhatja egy autógyártó, hogy holnaptól nem vásárolok Németországban. De ha ez mégis túl drágává válik számára, akkor minden bizonnyal kezdeményezni fogja az importra való áttérést. És amikor eltűnik, akkor eltűnik.
Vannak-e már migrációs érzések az egyesületük tagjai között?
Mindenki vár és bízik abban, hogy lesz megoldás. De ha egyik sem jön, akkor a piac arra kényszeríti őket, hogy vagy áthelyezzék a termelést, vagy csődbe menjenek.
És akkor elkezdjük szállítani a cuccot a fél világ körül a Németországban és Európában egyébként ténylegesen meglévő kompetenciákért. Ennek nagyon kevés köze van a fenntarthatósághoz.
Tehát előre figyelmeztetik a politikusokat, mielőtt a dolgok túl rosszra fordulnak?
Sokan azzal nyugtatják magukat, hogy még nem olyan rossz a helyzet. Igen, még nem olyan rossz a helyzet, de a tendencia már most is erős. Ha nem sikerül gyorsan kordában tartani az energiaárakat, akkor Németországban nem most, hanem két-három év múlva, de nem lesz alumíniumipar - egyes vállalatok számára a helyzet már most is akut. Az év vége felé nem 28, hanem 50 százalékos csökkenést várunk az elsődleges alumíniumtermelésben. Az alumíniumgyártó Speira szeptemberben jelentette be, hogy máris felére csökkenti az észak-rajna-vesztfáliai Neussban előállított primer alumínium-termelését.
Ezért kiabálunk hónapok óta, és mondjuk: vigyázzatok, barátaim, láncreakciót válthatunk ki. Rengeteg munkahelyről van szó, és el kell kerülnünk ezt a láncreakciót.
Ellenkező esetben az ellátási láncok megszakadnak, az alkatrészek már nem készülnek el, így a fontos beszállítók rosszabb esetben akár csődbe is mehetnek.
Végül pedig az autóiparban is leállhatnak a szerelőszalagok. A gazdasági kár? Az felbecsülhetetlen.
