Német elemzés: az őslakosok kiszorulnak a belvárosokból, mert növekszik a problémás migráció

Amit a héten Stuttgartból jelentettek, az mostanra egész Németországra nézve mintaként szolgálhat: egyre inkább a keleti, arab és afrikai, túlnyomórészt férfi fiatalokból álló, elhanyagolt, migráns miliő foglalja el a köztereket, "instabil biztonsági helyzetet" teremtve, és pokollá téve a megmaradt helyiek és a letelepedett őslakosok életét - amíg az utóbbiak fel nem adják és el nem költöznek, írja a JournalistenWatch.

Aki nyitott szemmel járja Németország belvárosait - különösen nyugaton, ahol az "integráció" és a "sokszínűség" már jócskán előrehaladott állapotban van (és a koronaválság miatt megnövekedett üres helyeket, ha valami, akkor csak shisha-bárok, ócskavasboltok, török szupermarketek, kebab- és falafel-standok és fogadóirodák szakítják meg) -, nem fogja nem észrevenni a "változást", amelyet a Katrin Göring-Eckarthoz hasonló zöldek már évekkel ezelőtt frenetikusan vártak.

A kriminológiai "broken-window" elmélet szerint - amely szerint egy lakóháznak már egy megjavítatlan ablaka is egy egész városrész "nyomornegyeddé" válásához vezethet, mert az elhanyagoltság hamar elhanyagoltsághoz és hamarosan a középosztálybeli, feltűnésmentes lakosok távozásához vezet a bizonytalan problémás elemek folyamatos beáramlásával - , a német városok egykori "első osztályú helyei" is fokozatosan elkallódnak.

Stuttgartban a helyi sajtó a héten a Kleiner Schlossplatzon egyre gyakoribb csőcselékről és verekedésekről számolt be; tavaly, az új sváb városi folklór "nyitórendezvényén", amely magában foglalta a rendőrök elleni brutális támadásokat és a "rendezvény- és buliszcéna" fosztogatásait, a legtöbb stuttgarti még abban bízott, hogy ez egy elszigetelt eset volt. A probléma azonban megrögzötté vált. Nem csoda, hogy számtalan stuttgarti lakos egyetért az üzlettulajdonosokkal és bérbeadókkal, akik siratják a helyzetüket - és felszólítják a politikusokat, hogy végre tegyenek valamit.

Rémálomszerű körülmények és az otthon elvesztése

A "Stuttgarter Nachrichten" szerint a közelmúltban több mint 300 felhasználó foglalkozott a kérdéssel a Facebookon "Stuttgart, mi lett veled?" nevű csoportban, miután a Waranga háziasszonya, Melanie Matzen leírta a Kleiner Schlossplatzon uralkodó rémálomszerű állapotokat az újságban. Szinte csak bátorítást kapott a szónoklatára.

A helyi újság szerint a Schlossplatzon a járókelőket inzultáló csoportoknak semmi közük a valódi "rendezvény- és bulihelyszínhez", és elsősorban a politikusok a hibásak. "Régóta Stuttgartban élőként az ember úgy érzi, hogy a saját városában sem hallgatják meg" - ez a helyi lakosok fő hangneme, akik "szomorúságuknak és dühüknek" adnak hangot városuk állapota miatt.

Mindez persze már nem stuttgarti probléma - és semmiképpen sem átmeneti, orvosolható helyzet, ahogyan 30 évvel ezelőtt is meg lehetett szabadulni a városközpontokban garázdálkodó punkoktól, koldusoktól és hajléktalanoktól önkormányzati szabályozási intézkedésekkel.

Nem, ez csak a kezdete egy elkerülhetetlen demográfiai átalakulásnak, amely a nagyvárosokból átterjed a közepes méretű városokba, majd onnan egyre kisebb és kisebb egységekbe, míg egy bizonyos ponton a tartományokat is érinti. Azt tapasztaljuk, hogy a problémás, integrálódni nem hajlandó migránsok kúszva veszik be az országot - főleg, hogy hamarosan nem marad semmi, amit integrálni lehetne, vagy az lesz a kérdés, hogy kinek kellene itt kihez alkalmazkodnia.

Berlinben, Kölnben, a Ruhr-vidéken vagy Frankfurt-Krankfurtban is a belvárosok irányultsága a bűnözési ráta növekedésével, az otthonok elvesztésével, a városkép megváltozásával és a no-go területek fokozódó megjelenésével jár együtt.

Itt már nem beszélnek németül, az arab éjszakákból származó szokások és hagyományok érvényesülnek, és a konfliktusokat a régi atyák szokása szerint az ököljog rendezi. Nem csoda, hogy a németek közül egyre kevesebben merészkednek ki esténként az utcára. Itt egy kiűzetést élünk át - és a folyamat megállíthatatlan.