Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm a Magyar Országgyűlés elnökét, Schmidt Mária elnök asszonyt. Tisztelettel köszöntöm a hazánkba akkreditált nagyköveti kar jelen lévő képviselőit, a kormány tagjait, régi barátaimat, egyáltalán mindenkit tisztelettel köszöntök, aki eljött.
Ott szeretném folytatni, ahol miniszter asszony abbahagyta, ugyanis ez az a nap, amikor Magyarország először megszólal a májusban megindított Európai Unió jövőjéről szóló vitában. Éppen ezen a napon. A szavak pontos értelme a legfontosabb. Ha nincs rend a szavainkban, akkor nincs rend a gondolatainkban sem. A vita, amely májusban megkezdődött az Európai Unióban, és így az előadásom sem Európa, hanem az Európai Unió jövőjéről szól.
Európa része Norvégia, Svájc, az Egyesült Királyság, a teljes Balkán, Ukrajna és Fehéroroszország biztosan, és Oroszország is, az Urálig biztosan, és a török világ is belenyúlik abba a földrajzi térbe, amit Európának nevezünk. Európa egy kulturális képződmény, amely fantasztikus, lenyűgöző, lélegzetelállító és lemásolhatatlan. A három halom, a három domb egymást megtermékenyítő öröksége, az Akropolisz, a Capitolium és a Golgota megismételhetetlen, egymásba oltott szőlővesszőiből kisarjadt szőlőtőkéje.
Bort sok helyütt készítenek a világon, az európai kultúrát is próbálják számos helyen meghonosítani, de sohasem érhetnek fel az eredeti ízéhez és szépségéhez, akárhányszor is igyák részegre magukat. Európa életében jobb és rosszabb korszakok váltogatták egymást, de Európa örök, és ma is az, hiába csillog mások gúnyája fényesebben. De ma nem a művészeti akadémia ülésén vagyunk, ahol egymással versengve dicsérjük kontinensünk nagyságát, hanem egy politikai rendezvényen, és nem Európáról, hanem az Európai Unió jövőjéről kell gondolkodnunk.
Az Európai Unió egy politikai, ember alkotta politikai képződmény, amelyet azért hoztak létre, hogy megvédjék országaik gazdasági és katonai érdekeit. Azért hozták létre, hogy válaszoljanak arra a politikai tényre, hogy a II. világháború után Európa egyik felét az amerikaiak, a másik felét pedig a szovjetek foglalták el. Azért alkották meg az Európai Uniót, hogy ne vesszen el a remény, hogy egyszer Európa sorsáról ismét az európaiak dönthetnek majd.
Azt írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung egy fölmérés alapján, hogy 2021 júniusában csak a németek 45 százaléka mondta azt, hogy szabadon elmondhatja a véleményét, és 44 százaléka az ellenkező véleményen volt. A válaszadók szerint könnyen megégethetik magukat, ha az iszlámról, a hazafiságról vagy hazaszeretetről elmondják, amit gondolnak.
Azt mondja Václav Klaus, a volt politikai vezetők közül legmesszebbre világító szelleme ma Európának, hogy az ember, a család és a nemzet egyszerre áll támadás alatt, veszélyeztetve Európa jövőjét. Azt mondja Barley EP-alelnök asszony, hogy Magyarországot és Lengyelországot ki kell éheztetni. Azt mondja a bizottság egyik alelnöke az unió egy tagállamáról, éppen rólunk, hogy beteg demokrácia vagyunk. Mi történt a mi Európai Uniónkkal?
Az unió 2008-ban a világ GDP-jének, tehát össztermékének 25 százalékát adta, 2019-ben csak a 18 százalékát. Az unió a világ összes ipari hozzáadott értékének 22 százalékát adta 2008-ban, 2019-ben pedig 15 százalékát. A világ ötven legnagyobb cége között 2001-ben 14 volt európai, ma csak hét. A világ tíz legnagyobb pénzügyi központja között nincs európai uniós helyszín. Az Európai Unió harminc éve még hétszer annyi szabadalmi bejelentést tett, mint Kína, ma Kína tizennégyszer annyit tesz, mint az Európai Unió. A világon az elmúlt 25 évben húsz olyan cég alakult, amelyek értéke ma százmilliárd dollár felett van: kilenc amerikai, nyolc kínai, európai cég nincs köztük.
Mi történt a mi uniónkkal?
Az elmúlt harminc évben az Egyesült Államok több mint harminc százalékkal növelte katonai kiadásait, Kína kilencszeresére, vagyis kilencszáz százalékkal. Az unió ott áll, ahol harminc éve állt. A világ tíz legnagyobb katonai kiadással rendelkező országa között már csak két európai uniós országot találunk. Mi történt a mi Európai Uniónkkal? Az Európai Unió polgárainak csak negyede gondolja, hogy a következő nemzedék jobban fog élni, mint a maiak. A franciák 57 százaléka, a belgák 53, a németek 44 százaléka gondolja, hogy a következő francia, belga és német generációk rosszabbul fognak majd élni, mint a maiak.
Hová tűnt az európai álom? Mi történt a mi Európai Uniónkkal?
A Bertelsmann Intézet 2016-os tanulmánya szerint az egységes belső piac többletjövedelmet eredményez a tagállamok számára. Igaz, nem egyforma arányban. Egy főre számolva a németeknek 1046 eurónyi többletet, a franciáknak 1074 eurónyi többletet, a magyaroknak 408 eurónyi többletet, a lengyeleknek pedig 382 eurónyi többletet, vagyis konvergencia helyett divergenciát látunk. A szintén német CEP 2017-es elemzése szerint csak Németország és Hollandia nyert és nyer az euróval, az összes többi eurózónás állam súlyos veszteségeket szenved el.
Mi történt a mi Európai Uniónkkal?
Ma van a magyar szabadság napja. Harminc éve szabadon. Harminc éve, hogy a hidegháborút megnyertük.
Reagan elnök úr állította át a váltókat, és ő indította el a hidegháború döntő ütközetét. A lengyel Szolidaritás a lengyel pápától kapott bátorsággal bebizonyította, hogy a szocialista tábort összetartó egyetlen eszközt, a hadsereget és az erőszakot a szovjeteknek már nincs erejük bevetni. 1956 már a múlté. És hét év elteltével a lengyelektől kapott bátorsággal a közép-európai népek, mi, mindannyian felsorakoztunk Lengyelország mellé, és megnyertük a hidegháború utolsó, 1989–90-es csatáját.
Mi ott voltunk. Mi tudjuk, hogy a szabadság nem beköszöntött, hanem kivívtuk. A kommunizmus nem megdőlt, hanem megdöntöttük. A berlini fal nem leomlott, hanem ledöntöttük. A szovjetek nem kimentek, hanem kiszorítottuk őket.
Ügyesen, vérveszteség nélkül, bátran és ravaszul megdöntöttük, ledöntöttük, kiszorítottuk és kivívtuk. Ma is ugyanazok vagyunk, akik voltunk: Európa utolsó máig élő szabadságharcosai. Európa története nem megváltozott, hanem mi változtattuk meg. Tudjuk, hogy most, amikor az Európai Unió bajban van, nem fog magától megjavulni, átalakulni és helyes útra térni. Nekünk kell megjavítani, átalakítani és visszavezetni a helyes, egykor sikeres ösvényére is.
Az Európai Uniónak ma újra éppen a magunkfajta szabadságharcosokra van szüksége.
Ma téziseket fogalmazunk meg. Azokat a téziseket, amelyekkel a magyar kormány hozzájárul az Európai Unió jövőjéről szóló összeurópai vitához, és amit reményeink szerint majd a magyar parlament hasonló állásfoglalása követ. Az első tézisünk az, hogy robogunk egy birodalmi jellegű Európai Unió felé. A nemzetek Európája helyett egy olyan európai szuperállamot építenek Brüsszelben, amelyre senki sem adott felhatalmazást. Európai démosz nincs, csak nemzetek vannak. Démosz nélkül pedig nem lehet demokráciát építeni, ezért a brüsszeli birodalom építése szükségszerűen vezet a demokrácia hiányához. Amit mi szeretnénk, az valami egészen más. Mi a demokráciák demokráciáját akarjuk, amelynek alapját az európai nemzetek adják.
Ne féljünk kimondani: mi, nemzeti alapon álló demokraták állunk szemben a birodalomépítőkkel, akik valójában a demokrácia ellenfelei is.
A második tézisünk, hogy Brüsszelt ma azok irányítják, akik az integrációt nem eszköznek, hanem célnak, öncélnak tekintik. Ezért felül akarnak írni minden nemzeti érdeket és hagyományos értéket. Az EU jogrendszere és intézményei ezt a törekvést nem akadályozzák, hanem elősegítik. Ezért van az, hogy politikai ellenfeleink az európai kultúra alapját képező természetes közösségek meggyengítésére törekednek. Célkeresztben a nemzet, a régiók, a keresztény és zsidó egyházak, a családok. Ezért, mondja a magyar kormány, az unió alapszerződéséből az "ever closer union" kifejezést az első adandó alkalommal ki kell törölni.
A harmadik tézisünk, hogy Brüsszel hatalma egy tekintélyes szeletét kiszervezte és átjátszotta Európán kívülről szervezett és irányított hálózatoknak, elsősorban a Soros-féle hálózatoknak és a mögötte álló amerikai demokrata érdekeknek. Ez a következőképpen történik. Első lépésként a bizottságot a szerződések őrének politikailag pártatlan pozíciójából elmozdították és politikai testületté alakították. Ez nem titokban, hanem Juncker elnök úr nyilvános bejelentésével vette kezdetét. Zárójel: ezért nem támogatták a britek és a magyarok Juncker elnök úr elnökké választását, és végső soron ez vezetett el a brexithez is. Zárójel bezárva.
A második lépés, hogy a politikai testületté alakított bizottság úgy dönt, jogállami jelentéseket készít az unió tagállamairól. Ezeket az országjelentéseket azonban nem a tagállamok véleménye, dokumentumai vagy tényközlései alapján állítják össze. Ezt a munkát kiszervezik a tagállamokban működő NGO-khoz, álcivil szervezetekhez, akik valójában politikai szervezetek, akik tipikusan, szinte kivétel nélkül Soros György hálózatához tartoznak az egész kontinensen, amit egyébként ők nem is tagadnak.
Harmadik lépés: az ő adatszolgáltatásuk és véleményük alapján minősítik a demokratikusan megválasztott tagállami kormányzatokat, és büntetni is akarják azokat, akik nem tetszenek. Ez visszaélés a hatalommal, azzal a hatalommal, amit a tagállamok ruháztak a bizottságra.
Negyedik tézisünk, hogy közös gazdasági siker nélkül az Európai Unió szét fog esni. Az unió gondolata arra az egyszerű feltételezésre épül, hogy a tagállamok együtt nagyobb gazdasági sikert érhetnek el, mint külön-külön. Ha kiderül, hogy külön-külön gazdaságilag sikeresebbek vagyunk vagy lehetünk, akkor vége az Európai Uniónak. Ezért nekünk, akik az Európai Unió hívei vagyunk, olyan politikát szabad csak támogatni, amely kizárólag a közös gazdasági sikerre összpontosít. Ma Brüsszel ehelyett saját magával, a saját tagállamaival harcol: kioktat, fenyeget, kényszerít és büntet, vagyis visszaél a hatalmával, és ezzel szétveri saját magát.
Ötödik tézisünk, hogy a következő évtized a veszélyes kihívások korszaka lesz: népvándorlások, migráció, járványok és pandémia. Ebben a veszélyes korszakban kell biztonságot teremteni és sikeresnek lenni a világgazdaságban. A siker előfeltétele az európai demokrácia helyreállítása. A tagállamok nemzeti és alkotmányos identitásának védelme érdekében ezért új intézményt kell létrehozni a tagállamok alkotmánybíróságainak bevonásával.
Hatodik tézisünk, hogy az Európai Parlament zsákutcának bizonyult az európai demokrácia szempontjából. Csak a saját párt-, ideológiai és intézményi érdekeit képviseli. Nem hozzáad, hanem elvesz az Európai Unió erejéből. Ezért jelentősen növelni kell a nemzeti parlamentek szerepét, az Európai Parlamentbe a nemzeti törvényhozásoknak kellene képviselőket küldeniük – az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének mintájára. A nemzeti parlamenteknek ezenfelül jogot kell adni, hogy az unió jogalkotási folyamatát megállíthassák, ha úgy tapasztalják, hogy az nemzeti hatásköröket sért, vagyis be kell vezetni a piros lapos eljárást.
Hetedik tézisünk: ceterum censeo, Szerbiát fel kell venni. Szerbia tagságához nagyobb érdek fűződik az unió részéről, mint a szerbekéről. Ezt a tényt tudomásul kell venni, és fel kell őket venni. A történelem most tálcán kínálja a lehetőséget. Megkezdődött ez a vita, végre nyíltan beszélhetünk a bajokról, mindenről, ami sérelmes, és bántja a tagállamok polgárait. A pódiumot is megácsolták a számunkra – remélem, annak látom, ami –, csak kellő intellektuális bátorság kell, és a saját céljainkra használhatjuk.
Kaptunk egy lehetőséget, hogy megállítsuk az Európai Unió elszovjetesedését és Brüsszel elmoszkvásodását. Mi tudjuk, milyen veszély fenyeget, hiszen csak harminc éve élünk szabadon. Mindig is mi voltunk Európa szabadságharcosai. Mi kiharcoltuk a szabadságot, nyugati barátaink pedig megörökölték. Micsoda különbség!
Legyen elegendő szellemi és politikai bátorságunk, és lássuk be, hogy az idők megváltoztak. Harminc évvel ezelőtt azt hittük, Európa a jövőnk, ma már látjuk, mi vagyunk Európa jövője. Merjünk demokraták és szabadságharcosok lenni Brüsszelben is, mert csak ebből születhet meg az új európai reneszánsz. A Jóisten mindannyiunk felett, Magyarország mindenekelőtt! Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!
