- A Petro Porosenko által ellenőrzött offshore cégek vagyontárgyai között drága műalkotások, köztük Ilja Repin festménye és Salvador Dalí szobra is szerepel.
- Az osztrák Raiffeisen Bank lehetővé tette a megtévesztést, mivel Porosenko egyik munkatársát tüntette fel a cégek valódi tulajdonosaként.
- Porosenko legalább hat offshore fedőcéget irányított, amelyek több tízmillió dollár értékű tranzakciókat bonyolítottak le, többek között luxusbútorokat és drága műkincseket vásároltak számára.
- A cégek az osztrák Raiffeisen Bank International banknál vezették számláikat, a banknál Porosenko régi munkatársát tüntették fel tulajdonosként és végső kedvezményezettként.
- További 11, a Raiffeisennél bankoló offshore cég szintén kapcsolatban állt Porosenko üzleti birodalmával.
A 2010-es évek elején Petro Porosenko - a milliárdos, aki nemrég volt Ukrajna külügyminisztere, majd később elnökké választották - Kijev mellett épített magának egy palotát. Már csak bútorokra volt szüksége, hogy illeszkedjen új otthona pompájához.
Az OCCRP által megtekintett számlák és egyéb dokumentumok szerint Porosenko és felesége, Maryna egy Vernon Holdings nevű, a Brit Virgin-szigeteken székhellyel rendelkező offshore cég segítségével 2009 és 2012 között több mint 100.000 dollár értékben vásárolt plüss berendezési tárgyakat olasz luxusbútorgyártóktól. A Guardian szerint ezt a céget akkor alapította az ukrán elnök, amikor hadereje piszkos háborúban állt keleten oroszországgal.
A korrupcióellenes "hacktivisták" által 2019-ben kiszivárogtatott dokumentumok szerint Porosenko családja irányította a céget. Ő volt a kedvezményezettje egy Vernonra kiállított biztosítási kötvénynek is. De ezt nem is gondolnánk, ha megnéznénk az osztrák Raiffeisen Bank International nyilvántartását, ahol az offshore a számláit vezette. Porosenko helyett a bank az alkalmazottját és régi üzlettársát, Szergej Zajcevet tüntette fel kedvezményezettként.
És ez csak a kezdet volt. A banki nyilvántartások, levelezések, számlák és egyéb dokumentumok alapján az OCCRP vizsgálata megállapította, hogy a Raiffeisen - Ausztria második legnagyobb vagyonú bankja - lehetővé tette Porosenko számára, hogy Zajcev segítségével elfedje az irányítását legalább hat offshore cég felett, amelyeket üzleti tevékenységek és személyes ügyletek, köztük több millió dolláros műkincsvásárlások finanszírozására használtak.
Az OCCRP által megszerzett e-mailek és dokumentumok szerint a Raiffeisen a legtöbb ilyen cég haszonhúzójaként azonosította Zajcevet, mások esetében pedig aláírta a cégdokumentumokat - még akkor is, amikor Porosenko elnöksége előtt és alatt több tízmillió dollárt kezeltek Porosenko számára.
2018-ban az osztrák Pénzügyi Piaci Hatóság (FMA) 2,75 millió euróra bírságolta a Raiffeisent, "a haszonhúzó személyazonosságának nem megfelelő ellenőrzése, valamint a magas kockázatú ügyfelek tekintetében a tulajdonosi és ellenőrzési struktúrák megértéséhez szükséges dokumentumok, adatok és információk rendszeres frissítésének elmulasztása miatt, konkrét egyedi esetekben". Az FMA azonban nem részletezte, hogy a Raiffeisen mely magas kockázatú ügyfeleit azonosították tévesen. Az osztrák legfelsőbb közigazgatási bíróság 2019 decemberében végül hatályon kívül helyezte a bírságot.
Porosenko 1998 óta különböző politikai pozíciókat töltött be - többek között parlamenti képviselő, az Ukrán Nemzeti Bank Tanácsának elnöke és külügyminiszter volt -, miközben üzleti birodalmat és több mint 1 milliárd dollárra becsült vagyont épített ki.
Miután a 2013 végén és 2014 elején lezajlott Euromajdan-forradalmat követően elnökké vált, Porosenko igyekezett magát reformerként feltüntetni, aki átalakítja Európa egyik legkorruptabb országát. De sok kritika érte, amiért nem sikerült megbirkóznia az ukrán oligarchia meggyökeresedett rendszerével, és - még a mostani leleplezések előtt - személyes korrupciója miatt is.
Az OCCRP e-mailben küldött megkeresésére válaszolva Porosenko jogi tanácsadói azt mondták, hogy semmi köze nincs a vállalatokhoz.
"Petro Porosenko nem részvényese, végső kedvezményezettje, vagy tisztségviselője egyik vállalatnak sem, és nem is volt az" - írták a "Petro Porosenko jogi tanácsadóinak csoportja hírnévének védelmében az álhírek terjesztésével és az elfogult vizsgálatokkal szemben" aláírással ellátott válaszukban. Zajcev nem válaszolt a kommentárra vonatkozó megkeresésekre, de az Interfax Ukrajnának adott 2016-os interjújában tagadta, hogy Porosenko nevében tulajdonosa lenne az Intraco Ltd-nek. "Egyszerűen fogalmazva, voltak, vannak és ha Isten is úgy akarja, lesznek saját üzleti érdekeltségeim és projektjeim, amelyekhez számos céget hoztam létre" - mondta.
A Raiffeisen Bank közleményében azt írta, hogy a bankok által végzett átvilágítás csak eddig terjedhet. "További vizsgálatok és kutatások kizárólag [az] illetékes állami szerveknek számára vannak fenntartva" - közölte a bank.
"Alapos belső vizsgálatot és a Panama-iratok kiszivárgása kapcsán nyilvánosságra került üzleti kapcsolatoknak az osztrák Pénzügyi Piaci Hatóság által végzett külső ellenőrzését követően el tudjuk vetni annak lehetőségét, hogy a Raiffeisen Bank International a rendelkezésünkre bocsátott dokumentumok alapján jogellenesen tett hamis nyilatkozatokat a cégek haszonélvezőiről" - fogalmazott nyakatekerten a Raiffeisen.
Elefánt a porcelánboltban
2017-ben a Panama-iratokkal kapcsolatos vizsgálat részeként az OCCRP összekapcsolta Porosenkót az Intraco Management Limiteddel, egy másik, a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett offshore fedőcéggel, amelynek a Raiffeisennél van számlája, annak ellenére, hogy Zajcev volt a bejelentett végső kedvezményezett. Az Intraco, a Vernon és 15 másik cég, amelyek évente több tízmillió dollárnyi, Porosenkóhoz és üzleti birodalmához kötődő tranzakciót bonyolítottak le, szintén a Raiffeisennél vezette számláit. A legtöbbet e cégek közül a Brit Virgin-szigeteken és Cipruson jegyezték be.
A cégek közül hat esetében az OCCRP e-mail levelezés és egyéb dokumentumok alapján megállapította, hogy ezeket a cégeket személyesen Porosenko irányította. A többiek is Porosenko vállalkozásaihoz kapcsolódó tranzakciókat hajtottak végre, de az OCCRP nem talált egyértelmű bizonyítékot arra, hogy ő is irányította volna őket. Azonban ezek az ügyletek gyakran extravagánsak voltak, és személyesen kötődtek Porosenkóhoz. 2012 májusában - alig két hónappal azt követően, hogy Viktor Janukovics, Ukrajna ellentmondásos oroszbarát exelnöke idején kereskedelmi és gazdasági miniszterré nevezték ki - Porosenko egy szürrealista szobrot vásárolt Salvador Dalí hosszú lábú elefántjáról 338.500 dollárért a Sotheby's New York-i árverésén egy Linquist Ltd. nevű offshore cég segítségével.
A Raiffeisen a Linquist haszonhúzójaként Zajcvet tüntette fel. Az OCCRP által megszerzett dokumentumok szerint Porosenko meghatalmazást adott a Linquistnek, amely később 342.500 dollárért eladta a szobrot Porosenko egyik ukrán médiavállalatának. 2013 áprilisában, miután lemondott Ukrajna gazdasági miniszteri tisztségéről, Porosenko még nagyobbat álmodott, és a Vernon segítségével 4,8 millió font értékben vásárolt műtárgyakat. Ezek a főként orosz mesterektől származó művek között szerepelt Ilja Repin klasszikus festménye, a Kozákok a Fekete-tengeren.
A vállalat később a Seychelle-szigetek kijevi tiszteletbeli konzulátusának épületében - amely történetesen Porosenko egyik vállalkozásának székhelyén belül volt - átruházta a műtárgy jogi tulajdonjogát Porosenkóra. A Seychelle-szigetek akkori konzulja, Oleh Gladkovszkij Porosenko barátja és üzleti partnere volt. Az Ukrán Állami Nyomozóiroda tavaly végzést hozott a műkincsgyűjteményre, megtiltva annak eladását vagy Ukrajnából való elszállítását, miután azt állította, hogy azt illegálisan, vámfizetés nélkül hozták be az országba.
Az OCCRP által megszerzett e-mail levelezések és egyéb dokumentumok azt is mutatják, hogy Porosenko vezetői döntéseket hozott a Vernon, a Linquist és a ciprusi Chartomena Ltd. nevében is.
Volodimir Demcsisin - aki 2014-ben Porosenko kormányának energiaügyi minisztere lett, korábban pedig befektetési bankárként dolgozott - által írt e-mailekből, világossá válik, hogy Demcsisin konzultált Porosenkóval a Chartomena és a Proktoremo vállalatok segítségével Porosenko kijevi és krími hajógyáraihoz kapcsolódó üzletekről. 2013 júniusában Porosenko utasította Demcsisinyt, hogy készítsen szerződést a Chartomena számára a krími székhelyű szevasztopoli hajógyárának tulajdonában lévő adósság felvásárlására. 2013 decemberében pedig Porosenko utasítására Demcsisin elintézte, hogy a Proktoremo átruházzon egy telket Porosenko kijevi hajógyárából egy új építményre, amelyet szabadidős komplexumként kívánnak kialakítani.
Ukrán oligarchakeringő: Porosenkó megvált médiabefektetésétől, később a vevő a kabinetfőnöke lett, és az egészet átpasszolták Viktor Janukovics környezetének
Demcsisin 2013-ban egy másik Porosenko-üzletet is megszervezett: egy befolyásos ukrán médiacsoportban, az UMH-ban lévő kisebbségi részesedést eladták Borisz Lozskin többségi részvényesnek, aki később Porosenko kabinetfőnöke lett annak elnökségekor. Lozhkin ezután az egész céget eladta Szergej Kurcsenkónak, Viktor Janukovics hírhedt stómanjának. Az ügyvédek ismét közvetlenül Porosenkóval konzultáltak az üzletről, amelyet a Linquist - papíron Zajcev tulajdonában lévő offshore vállalkozás - segítségével dolgoztak ki.
Egy másik email szerint szintén 2013-ban Igor Mazepa ukrán befektetési bankár közvetlenül Porosenkónak írt levelet, hogy felajánlja személyes garanciáját egy Linquist-hitelre, ami ismételten arra utal, hogy az offshore céget valójában Porosenko irányította.
Az emailes bizonyítékok mellett az offshore cégek pénzügyi nyilvántartásaiból származó táblázatok is azt mutatják, hogy a cégeket a pénzeszközök átcsoportosítására használt adósságmegállapodások is összekötötték. 2014 májusában például, nagyjából akkor, amikor Porosenko elnök lett, a Chartomena 21.650.200 dollárt adott kölcsön az egyik cégnek, a Manoushagnak.
Nem sokkal később a Manoushag 10 millió dollárt adott kölcsön egy másik, hasonlóan Porosenkó befolyása alatt álló cégnek, a Proktoremónak.
(Az OCCRP nyomán.)
