- Hosszú nagyriportban jártak utána a a 24.hu újságírói annak, hogy nem Karácsony elképzelése mentén alakult az előválaszás.
- Ő egy LMP-P-MSZP-Jobbik-Momentum szövetséget szeretett volna létrehozni, hogy ellensúlyozhassa a DK-t.
- Ehelyett a 24.hu szerint is a DK dominálja a baloldalt, ahogyan arról korábban a BENNFENTES is írt.
- Karácsonynak nem jött össze ez a terve sem.
- Ahogy a Momentum is összecsuklott a tárgyalásokon a színfalak mögött, és azzal az MSZP-vel kellett szövetkeznie, amit korábban Fekete-Győr támadott.
- A cikkből teljesen kimaradt a Márki-Zay Péter-féle Mindenki Magyarországa Mozgalom, és a Pálinkás József alapította Új Világ Néppárt is.
- Ez nem véletlen, ugyanis a jelenleg az Országgyűlésben frakcióval rendelkező pártok - legyenek bármilyen kicsik is és esélytelenek az 5%-ra -, nem akarnak újabb "kullancsokat" a baloldali összeborulásba.
Az ellenzék pártjai között abban konszenzus alakult ki, hogy ha nincs előválasztás, nincs kormányváltás sem - írja a 24.hu portál.
Ennek ellenére az elmúlt hónapokban rég nem látott kavarás ment a színfalak mögött, és mivel egy-egy párt jellemzően csak a körzetek felében állít saját jelöltet, tág tere nyílt a visszalépéseknek, a helyenként a részt vevők szerint is bazári alkudozásnak. Bár a történet a Gyurcsány-párt kiszorításának szándékával kezdődött, a DK és a Jobbik nyár eleji megállapodása megmutatta, hogy a háttérben nem várt fordulatok történhetnek, és történtek is: a Momentum például kényszerűségből az MSZP felé sodródott.
A 24.hu minden ellenzéki párt illetékeseivel folytatott háttérbeszélgetéseket erről az időszakról, a jelöltállítás lezárultával véglegesnek mondható, helyenként bizarr együttműködések mögötti számokat pedig infografikán is bemutatjuk. Karácsony Gergely várt ki a legtovább a miniszterelnök-jelölt aspiránsok közül, és csak a többiek után, május 15-én jelentette be indulását az ellenzéki előválasztáson.
A főpolgármester akkorra már hónapok óta építette a hátországát, és meghirdetett mozgalmának névsora kirajzolta koncepcióját: olyan ernyőt felhúzni, amely alatt ott vannak a zöld- és a baloldali politika képviselői, a városi liberálisok, de még a Fidesz vidékpolitikáját egykor megtestesítő Ángyán József is. A cél az volt, hogy Karácsony ne csupán a baloldal (pláne a nem túl acélos formában lévő MSZP-Párbeszéd szövetség) jelöltje legyen, hanem a sokszínű ellenzék vezetőjeként jelenjen meg, lehetőleg a pártok felett állva.
Ehhez a koncepcióhoz Karácsonynak volt egy másik, igen ambiciózus terve is, amiből aztán nem lett semmi. Amikor ugyanis május közepén a főpolgármester egy kisbuszban robogott gyermekkora fontos helyszínéről, Nyírtassról a főváros felé, hogy berúgja a kampányát, Budapesten már megszületett egy olyan egyezség, amely elkaszálta az elképzelését. A Demokratikus Koalíció és a Jobbik akkortájt állapodott meg – az egykor ősellenségnek számító felek között meglepő gyorsasággal lezajlott tárgyalás végén – arról, hogy egymás jelöltjeit támogatja 31 választókerületben.
Ez a szám később tovább nőtt, de az egyezség nemcsak a körzetek számossága miatt volt sorsdöntő az ellenzéki előválasztás szempontjából, hanem azért is, mert így nem tudott létrejönni az a későbbi kormányzati centrumként vizionált MSZP–Párbeszéd–Jobbik együttműködés, ami a Momentummal és az LMP-vel kiegészülve dominálhatta volna az ellenzéki térfelet, sarokba szorítva a Gyurcsány Ferenc vezette DK-t. Forrásaink szerint ez volt Karácsony terve, amelyről hosszasan egyeztettek az érintettek.
Ahogy egyikük mondja: a főpolgármester elképzeléséhez minden adott volt, logika is volt benne, de aztán mégsem lett belőle semmi. "Nem csak Gergő miatt, de Gergő miatt is" – szól a magyarázat.
Kispártok a túlélésért
Az ellenzéki pártok tavaly augusztusban jelentették be, hogy mind a 106 egyéni választókerületben közös jelöltet állítanak, az viszont csak decemberre vált véglessé, hogy a Fidesszel szemben indulók kilétét – a miniszterelnök-jelöltéhez hasonlóan – mindenütt előválasztással döntik el. Ezt a megoldást leginkább az MSZP és a Párbeszéd erőltette, főként a Karácsony győzelmével záruló főpolgármester-választás tapasztalataira hivatkozva. Érdemes megjegyezni: az előválasztás – és a vele együtt járó közös lista – a túlélést jelenti azoknak a formációknak, amelyek saját erőből nem tudnának bejutni a Parlamentbe, és ott frakciót alkotni, van azonban néhány ismert arcuk, így pár biztosan nyerhető körzetük is.
Ez a leírás tökéletesen illik a Párbeszédre, és lassan a szocialista pártra is, de a mérések szerint az LMP is messze elmarad az ötszázalékos küszöbtől, nem véletlen, hogy a jelöltállítási folyamat végére az utóbbi is csatlakozott a piros-zöld együttműködéshez, és a korábbi sérelmek dacára beállt a pártot 2013-ban Bajnai Gordon pártja kedvéért elhagyó Karácsony mögé. A Jobbik ugyanakkor 2020 elejéig nemigen pártolta az előválasztást. Abban, hogy ez megváltozott, forrásaink szerint Karácsony és Márki-Zay Péter érveinek volt nagy jelentősége.
Ezek hatására a párt vezetősége tavaly nyáron már támogatóan állt a jelöltek versenyéhez, meglátva annak előnyeit. A DK is inkább megállapodáspárti volt sokáig, de amikor belátta, hogy az előválasztást nem lehet megúszni, elsősorban a kétfordulós lebonyolítást szerette volna elkerülni, attól tartva – mint kiderült, okkal –, hogy kialakul egy „antigyurcsányista” tömb. Végül az egyéni jelöltek esetében csak egy forduló lesz, ugyanezt a miniszterelnök-jelölteknél viszont nem tudta elérni a Demokratikus Koalíció.
A Momentum az elejétől kezdve pozitívan állt az előválasztáshoz, jóllehet a tárgyalások után ők érezhetik magukat a legkevésbé elégedettnek.
Hogy miért, annak megértéséhez párbeszédes forrását idézi a lap: Ha ránézünk arra, hogy a Momentum melyik körzeteket hozza el biztosan az előválasztáson, és ebből következően majd a parlamenti választáson, azt látjuk, hogy ezek száma nagyjából megegyezik a várható párbeszédes mandátumok számával. Ami vicc, de nem véletlenül alakult így. Az egészséges öniróniát sem nélkülöző megjegyzés rávilágít arra, hogy az előválasztási nyomaték nem feltétlenül tükrözi a közvélemény-kutatásokban mért támogatottságot. Ennek egyik oka, hogy a sok hónapnyi egyeztetés során a kis pártok érvényesíteni tudták azt az igényüket, hogy minden jelenlegi parlamenti erőnek legyen frakciója (azaz legalább öt képviselője) a következő Országgyűlésben is, igaz, az LMP-nél rezeghet a léc.
Mindez azért is fontos, mert, amint egyik forrásunk mondja, ellenzéki győzelem esetén 2022 áprilisa után nem a miniszterelnöknek lesz frakciója, hanem a frakcióknak lesz miniszterelnöke. És részben éppen ez a hozzáállás lékelte meg Karácsony ötletét a DK-t partvonalra szorításáról. A 24 által megkérdezettek szerint legenda, hogy egyedül a DK fúrta meg a kétfordulós versenyt az egyéni jelölteknél. Az, hogy a pártok nem állítanak ki 106-106 jelöltet, inkább volt konszenzusos megállapodás, amely figyelembe veszi az ellenzéket jellemző (anyagi és humán-) erőforrásbeli hiányosságokat. A még nem teljesen végleges nyilvántartás szerint a legtöbb indulója végül a DK-nak (60) és a Momentumnak (59) lesz, majd a Jobbik (50) és az MSZP-Párbeszéd (42) következik, míg az LMP mindössze 16 helyen próbálkozik saját jelölttel, akiknek a fele ráadásul a párthoz szorosan nem kötődő független.
Ez a döntés kinyitotta a kaput a visszalépésekről szóló tárgyalások előtt, a legtöbb körzetben ugyanis 2-3 jelölt maradt csak állva (tíz választókerületben pedig végül csak egyetlen politikus indul, vagyis semmiféle verseny nem lesz). Január elején formálódni is kezdett Karácsony koncepciója nyomán egy MSZP–Párbeszéd–Jobbik együttműködés, amelyben a Momentumnak is szerepet szántak.
Aztán Fekete-Győr András áprilisban a Partizánnak adott interjújában az MSZP több prominensét is Fidesz-pártisággal és korrupcióval vádolta, ami nem javította a viszonyt, ahogy az sem, hogy a Momentum másokkal nem egyeztetve sorra jelentette be a jelöltjeit, e sietség miatt pedig – ahogy megírtuk – a többiek megorroltak rájuk. De hallani azt is, hogy a Momentum eltaktikázta magát, arra várt a megállapodásokkal, hogy elinduljon felfelé a támogatottsága, ám ennek az ellenkezője történt. A már említett és később részletesen taglalt DK–Jobbik megállapodás után a "lilák" így azon kapták magukat, hogy kénytelenek az MSZP-Párbeszédhez közeledni, hogy közösen ellensúlyozzák az ország harmadát felosztó Gyurcsány–Jakab Péter paktum hatását.
Gergő politikai stabilitást szeretett volna a háta mögé. A Városházán nincsenek jó tapasztalatai a DK-val, és Gyurcsánytól is szeretne két lépés távolságot tartani. Van vele kapcsolatban egy rossz érzése, és ez érthető: ha folyton lőnek rád szemből, nem akarsz állandóan magad mögé nézni, hogy mit zsugázik ott a Feri. Abból is elege van, hogy a kormánypropaganda mindenhol azt nyomja, hogy ő Gyurcsány embere, ami baromság, hiszen az ellenzékből éppen őt szeretné elkerülni, de legalábbis nem függeni tőle – mondja szocialista forrásunk, aki hozzátette: ha az MSZP-ből továbbra is csipegető DK-elnök visszaszorítása a cél, abban a szocialisták partnerek tudnak lenni.
Emlékezetes, hogy nehezen követhető mozgások végén júniusban kiderült: a volt pártelnök, a Budafokon 2018-ban győző Molnár Gyula és az MSZP korábbi elnökhelyettese, a komlói körzetben induló Szakács László is a DK frakciójába ülne be győzelme esetén jövő tavasszal. A szocialisták így két viszonylag biztosnak látszó mandátumot buktak el. Karácsony elképzelésében a Jobbik is látott fantáziát, el is kezdődtek róla az egyeztetések, de nagyon lassan haladtak. Az MSZP-ben erre azt mondják, „"endben van, hogy evés közben jön meg az étvágy, de nem elegáns folyton újabb közvélemény-kutatásokat lobogtatni", márpedig a mérésekben mindinkább jobban teljesítő Jobbik egyre nagyobb igényekkel állt elő.
