- Friss interjúiban sorolja a magyar miniszterelnök, hogy Nyugat-Európa és Brüsszel kifutott a pénzből, mert Ukrajnának adták.
- A pénz beszedésére pedig adóemeléseket és megszorításokat terveznek, érvel Orbán.
- Németországban az SPD vezető tanácsadói az ingatlanadó emelését tervezik, mi több, megadóztatnák a saját tulajdonú ingatlan értéknövekményét is.
- Hollandiában a megtakarítások, benne a nyugdíj-megtakarítások, a tőkejövedelmek, a befektetések nem realizált nyereségére, a hozamra 36%-os adót vetnének ki.
- Dániában egészen horrorisztikus, 62,7%-os adót vetnének ki a családi vállalkozásokból ki nem vett, a vállalatban bent hagyott nettó nyereségre.
- A nyugati tervek kísértetiesen hasonlítanak a Tisza kiszivárgott, majd letagadott adóemelési és megszorítási terveire.
FOCUS: Az SPD tüzérei új támadásokat indítanak.
A lakástulajdonosokkal ellentétben a házak nem képesek elmenekülni. Ezért Fratzscher, az SPD stratégája azt akarja, hogy magasabb adót vessenek ki az ingatlanokra.
De ez még nem minden: az ingázók kedvezményét is meg akarja nyirbálni.
Marcel Fratzscher javaslatai minden alkalommal felháborítják a CDU/CSU-t. Ezúttal is ez történt.
A DIW elnöke ugyanis magasabb adót akar kivetni az ingatlanokra, mert a “gazdagokkal” ellentétben a házak nem menekülhetnek el.
Fratzscher most kettős megközelítést alkalmaz az ingatlanok adóztatásával kapcsolatban – egyrészt az ingatlanadó, másrészt a tőkenyereség-adó révén.
Vagyis a tervek alapján adóztatnák az ingatlan értéknövekményét is.
Az adókeselyűk számára a házak - amelyeket senki sem vihet magával egy kivándorláskor - ezzel állandó örömforrássá válnának.
CDU: Fratzscher javaslata „pofon”
„Fratzschernek ez a javaslata pofon a keményen dolgozó német embereknek” – mondta Johannes Steiniger, CDU-tag. „Sokan egész életükben megtakarítanak, és saját tulajdonukkal biztosítják nyugdíjukat. Fratzscher pontosan ezeket a keményen dolgozó embereket akarja megbüntetni” – mondta a Rajna-vidék-Pfalz tartományi CDU főtitkára a FOCUS hírportálnak.
Steiniger helyesen mutat rá Fratzscher ötletének egy fő hibájára: „Fratzscher javaslata a bérlőket is érinti, mivel az ingatlanadót rájuk hárítják. E tekintetben a javaslat még drágábbá tenné a lakhatást Németországban.”
A szövetségi kormánynak fogytán a pénze – most három lehetőség adódik
Fratzscher azt állítja, nem akarja büntetni a háztulajdonosokat.
Úgy látja azonban, hogy a szövetségi kormány egy újabb költségvetési válság felé tart. A pénz – rengeteg pénz – már megint elfolyt.
A következő költségvetési hiány pedig óriási, összesen 30 milliárd euró.
A szövetségi kormánynak, élén Lars Klingbeil SPD pénzügyminiszterrel, tehát hamarosan friss forrásokra lesz szüksége.
Ezek megszerzésére három lehetőség van:
- Az első a megtakarítás, de erről már senki sem beszél.
- A második lehetőség: még több adósság. Ez az SPD egyik kedvenc ötlete. Philipp Türmer, a Juso vezetője már javasolta az adósságfék vészhelyzeti záradékának alkalmazását, vagyis az adósságfelvétel újbóli könnyítését. Ezúttal az iráni háború miatt gondolja így.
- A harmadik alternatíva a magasabb adók.
Itt jön képbe Fratzscher új ötlete.
Mert általában az történik, hogy Fratzscher tesz egy javaslatot, amelyet az SPD aztán elfogad. Ez történt a legutóbb is, a legmagasabb adókról szóló javaslattal, amire Markus Söder, a CSU vezetője kénytelen volt határozott "nemet" mondani, mondván ilyesmi szóba sem jöhet.
A kereszténydemokraták szerint a Fratzscher-i ötlet támadás a középosztálybeli életmód ellen, mert Fratzscher ezzel egy széles körben elterjedt középosztálybeli életmódot támad. És egy álmot, amelyet még a kevésbé tehetősek is osztanak – a saját otthonról vallott álmot.
A DIW igazgatója, a a baloldali Fratzscher nem rejti véka alá adóemelési ambícióit, ahogy a szociáldemokraták és a zöldek sem. A zöldek régóta fontolgatják a lakások „igazságosabb” elosztását Németországban.
És ha Fratzscher az állandó adóztatás révén egyre drágábbá teszi a lakásvásárlást, akkor hirtelen erős érvek merülnek fel majd a lakótér csökkentése mellett is. Ami ökológiailag is kívánatos – a kulcsszó a klímavédelem, érvelnek a Zöldek.
Van még ötlet a megszorításra és adóemelésre
Frauke-Brosius-Gersdorf baloldali ügyvédnek más ötletei is vannak, az ügyvédnő egy másik polgári intézmény adóztatásának ötletét is lebegteti a nyilvánosságban. Fratzscher a házasokat akarja több pénzzel adóztatni, míg Brosius-Gersdorf magát a házasságot – a házaspárok közös adózásának eltörlésével. A szociáldemokraták és a zöldek régóta támogatják ezt, Brosius-Gersdorf pedig először 2021 áprilisában vetette fel, mert szerinte a családi kiadások adóalapú megosztása „negatív ösztönzőt teremt a család és a karrier összeegyeztetésére a nők, és mellesleg a férfiak számára is”.
Ez a megszorítás vonatkozna az ingyenes családi egészségbiztosításra is, amelyből Németországban elsősorban a nők profitálnak.
Mindkét javaslat jelentősen növelné a házaspárok megélhetési költségeit. A baloldali Fratzscher szintén támogatja a házaspárok jövedelemmegosztásának ötletét.
De ez még nem minden: Fratzscher az ingázóknak nyújtott támogatást is megnyirbálná. Mert érvelése szerint „teljesen abszurd, hogy megéri a lehető legtávolabb lakni a munkahelytől”. Az ingatlanok mozdíthatatlansága azonban itt is érvényes – nem igazán lehet magunkkal vinni a munkába.
Az SPD terve tehát az, hogy több adót fizessünk a házunk után, és kevesebbet kapjunk vissza az ingázásért. Ugyanakkor tovább növekszik az államadósság, amit szorosan követnek a kamatok milliárdjait, amelyeket végül teljes egészében az adófizetőknek kell fizetniük.
Az SPD és politikai tanácsadói a végtelen „igazságosztási” hajszában meg vannak győződve arról, hogy az az idő, amikor az embereknek elfogy a pénzük, még korántsem érkezett el.
Holland adóemelési tervek
A holland alsóház 2026 februárjában elfogadott egy törvényjavaslatot, amely 2028-tól 36%-os adót vetne ki a megtakarítások és befektetések éves hozamára .
Ez magában foglalná a nem realizált árfolyamnyereséget is, például részvények, befektetési alapok, ETF-ek és kriptovaluták esetében is. A törvény még a szenátus jóváhagyására vár.
A német Merkur.de lap az alábbiakban foglalta össze a holland adóemelési terveket.
Az állampolgárok megtakarítanak – az állam elszedi: ez az adó figyelmeztető jel Németország számára.
Azoktól, akik évekig magánúton takarékoskodtak a nyugdíjukra, hirtelen befizetést kérhet az állam – még a nem realizált nyereség után is. A Hollandiában tervezett adó veszélyes kísérlet.
Sok magánbefektető számára ez radikális gátszakadásnak tűnik: azok, akik évekig szorgalmasan fektettek be magánnyugdíj-megtakarításokba, 2028-tól 36 százalékos adót kell fizetniük az ETF-ekből, részvényekből és kriptovalutákból származó tőkenyereség után – még anélkül is, hogy egyetlen eurónyi hozamot is realizáltak volna.
Pontosan erről folyik jelenleg intenzív vita Hollandiában, és az európai megtakarítók aggódnak, hogy ezt hamarosan a saját országaikban is bevezethetik.
Eddig az adókat a ténylegesen megkeresett és realizált nyereségre vetették ki – nem pedig arra, ami csak papíron létezett.
Michel Hoogeveen holland parlamenti képviselő kiszámolta, hogyan működne ez a modell.
A példája megmutatja a kockázatokat.
Adókísérlet Hollandiában: a légvárak adóztatása
A kiindulópont az egyszerűség kedvéért: 500 darab részvény, 50 000 euró értékben. A modellben egy évvel később ezek 100 000 eurót érnek.
Papíron ez 50 000 eurós nyereséget jelent – ez nem realizált, nem elérhető és nem is likvid. A javasolt modell szerint ezt a papíron realizált nyereséget ennek ellenére jövedelemként kezelnék.
A 3600 eurós adómentes összeg levonása után 46 400 euró maradna adóköteles. 36 százalékos adókulcs mellett ez 16 704 eurós adókötelezettséget eredményezne – amely májusban esedékes.
A központi probléma: a holland kormányzat likviditást követel adó formájában, annak ellenére, hogy nem keletkezett likvid jövedelem.
Csakhogy amikor a piac esik és az adófizetőktől már beszedték a hozamnyereség adóját, akkor gond keletkezik.
A modell alapján tegyük fel, hogy a részvényárfolyam májusra ismét esik. A portfólió értéke 60 000 euróra csökken. A valós nyereség most már csak 10 000 euró.
A megfizetendő adó azonban továbbra is 16 704 euró maradna, mivel az a január 1-i értékeltségen alapul. Az adótartozás rendezéséhez a befektetőnek részvényeket kellene eladnia. A kifizetés után 43 296 euró maradna neki. Az eredeti 500 részvénye 360-ra változna. Részvényállományának 28 százaléka végleg elveszne. Gazdaságilag ez azt jelenti, hogy egy 10 000 eurós reálnyereség 6704 eurós reálveszteséggé alakulna át. Nem a rossz befektetési döntések miatt, hanem egy olyan kormányzati konstrukció miatt, amely fiskálisan befagyasztja a piaci ingadozásokat.
Rémálomadó: a hosszú távú befektetések büntetése
A piacok ingadoznak – ez normális. A hosszú távú befektetés azt jelenti, hogy el kell viselni mind a csúcsokat, mind a mélypontokat.
Azonban azok, akik már teljes adót fizetnek az ideiglenes értékeltségi nyereségek után, egyedül viselik a teljes piaci kockázatot, míg a kormány a számított csúcson szedi be az adót.
A nemzetközi értelemben mobilis vállalkozók és befektetők számára ez nyilvánvaló kérdést vet fel: miért fektessenek be és éljenek egy olyan országban, amely arra kényszeríti őket, hogy gyenge piaci fázisokban eladják eszközeiket? A tőke mobilis. Az EU-n belül viszonylag könnyű áthelyezni az adóilletőséget.
Ha a Parlament jóváhagyja ezt a modellt, az pontosan ezt indíthatja el: egy csendes, de állandó tőkemenekítést. A holland állampolgárok például Belgiumba költözhetnek.
Hollandia az adóforradalom küszöbén: kockázatos kísérlet
A végleges döntés még nem született meg. De ha mégis, az több lenne, mint pusztán egy technikai adóreform. Jelzést küldene: az állam nemcsak a realizált nyereség egy részére tart igényt, hanem az átmeneti értékelési csúcsokra is.
Az állam motivációja a következő lehet: egy euró ma többet ér, mint két euró 20 év múlva. Végül is mi van, ha a befektető elköltözik, mielőtt adót fizetne a pénze után Hollandiában? Ez rövid távon megnövekedett bevételnek tűnhet. Hosszú távon azonban azzal fenyeget, hogy aláássa a befektetési bizalmat és a tőkealapot.
A könyv szerinti nyereség reáljövedelemként való kezelése elválasztja az adózást a gazdasági valóságtól. Az eredmény már nem az "adózási igazságosság". Az eredmény a vagyon kikényszerített pusztulása.
Az European Conservative a dán vagyonadó tervét vette sorra.
Március 6-án kiadott jelentésében a dán jobbközép agytröszt, a CEPOS éleslátóan vizsgálja a vagyonadó valószínűsíthető következményeit. Elmagyarázzák az adó technikai, de gazdaságilag lényeges következményeit:
“Egy 0,5 százalékos vagyonadó a 25 millió dán koronát meghaladó vagyonra több mint 100 százalékra növelheti a tényleges adóterhelést a progresszíven adózó részvényosztalékok és tőkejövedelmek esetében. A saját tőke átlagos összetételénél, mint a progresszíven adózó részvényosztalékot szerzőknél, a tényleges marginális adó 58 százalékról 84 százalékra emelkedik.”
És itt jön a 'norvég' hatás – az az adóőrület, amely számos norvég vállalkozót Norvégia elhagyására kényszerítette:
Jelentős adóemelkedés következik a családi vállalkozások tulajdonosai számára, akik a cégben hagyják a nyereségüket.
Egy olyan tulajdonos számára, aki teljes nettó adózott vállalkozási nyereségét a cégnél hagyja, a tényleges adózás 17,9 százalékról 62,7 százalékra emelkedik.
A CEPOS-jelentés nyersen megjegyzi, hogy ez "a termelő tőke elvékonyodásához" vezet majd a vállalat rendelkezésére álló tőke tekintetében, mivel a tulajdonosoknak jövedelmet kell kivonniuk csak hogy az adót kifizessék.
Mindezek honnan ismerősek a magyar olvasók számára?
A Tisza párt kiszivárgott, majd letagadott programjából, amely vagyonadót, többkulcsos SZJA-t, és a tőkejövedelmek hozamainak megadóztatását is tartalmazza.