- Nem a migránsok és Németország lecsúszása.
- A “berögzült” vélemények ellen terápiával, vagy speciális tanácsadó központok létrehozásával kell szembeszállni.
Pszichológus magyarázza: a nyugdíjazás a radikális jobboldal felé fordítja az idős fehér férfiakat - írja az Apollo-News.
Egy pszichológus olyan jelenséget azonosított, amely veszélyeztetheti a demokráciát: az idősebb férfiak radikalizálódását az interneten.
A túlságosan „berögzült” vélemények ellen terápiás ülésekkel vagy „speciális tanácsadó központokkal” lehet fellépni.
„Az idősebb férfiak eszkalálódó radikalizálódása a digitális térben” - Martina Lackner pszichológus és szerző azonosította azt a problémát, amely a hírhedt öreg fehér embert a demokráciára nézve fenyegetővé teszi.
A Focus Online vendégszerzője írásában kifejtette: a nyugdíjkorhatárt elérve a férfiak egy része elkezdi elutasítani a demokratikus elveket. A pszichológus szerint mindez a munkásélet végével együtt járó „identitásvesztés” kompenzációja.
“A munka világa - amely évtizedeken át a teljesítmény, az elismerés és az önértékelés helye volt - a nyugdíjba vonuláskor hirtelen eltűnik.
A gyerekek már rég elköltöztek, a házasság talán már felbomlott, a barátok és a munkatársak meghaltak vagy megbetegedtek. A mindennapok elcsendesednek. A korábban fontos szerepek - mint például a gondoskodó, a döntéshozó vagy a szakértő - kevésbé fontossá válnak.”
"Ebben az összefüggésben a pszichológusok az identitás elvesztésének kompenzálásáról beszélnek. A nyugdíjba vonulás a saját személyiség egyfajta „leértékelődését” válthatja ki, azt az érzést, hogy hirtelen „senki” lettünk, elvesztettük a fontosságot, és ezáltal a tiszteletet és az elismerést is. Az a szakmai szerep, amely évtizedekig biztosította az önértékelést, megszűnik" - magyarázza tovább a szerző a szövegben.
Egyfajta kompenzációként sokan közülük a digitális világokba menekülnek - ahol radikalizálódnak. E radikalizálódás mögött gyakran „mély érzelmi konfliktus áll, amely pszichológiailag a bűntudat külsődleges kivetüléseként értelmezhető”. Az élet egy olyan szakaszában, amelyet az értelemmel kapcsolatos kérdések, a kontroll elvesztése, a betegség vagy az öregség és a halál megtapasztalása jellemez, sok férfi externalizálná kellemetlenségét, és kivetítené azt másokra.
„A saját tehetetlenségük érzéséért a felelősséget másokra hárítják - például a menekültekre, a nőkre, a politikai döntéshozókra vagy a médiára” - mondja a szerző.
A hozzátartozók számára gyakran felmerül a kérdés: „Hogyan kezeljék azt az apát, nagybácsit vagy szomszédot, aki hirtelen radikális nézeteket vall?”. A pszichológus erre a betegnyelven szólva számos tippet ad - többek között megértéssel kell reagálni, és „inkább megérteni, mint elbagatellizálni” a szóban forgó ember viselkedését. Emellett „szociális tereket” kell létrehozni és nyitva tartani.
De a pszichológus más intézkedéseket is javasol: „Ha a világnézet megrögzötté válik, vagy a radikalizálódás már előrehaladott állapotban van, hasznos lehet pszichoszociális vagy terápiás segítséget kérni”. „Speciális tanácsadó központokhoz” is lehet fordulni, amelyek segítenek abban, hogy „megtalálják a helyzet kezelésének megfelelő módját”.