- Nyúlfarknyi eredménnyel rendelkezik a Főpolgármester: Karácsonynak ez se jött össze.
- A 24.hu portálon szedik szét a budapesti méhlegelőket.
Minőségi, városi méhlegelőt Magyarországon jelenleg nagy kihívás létrehozni, mert az őshonos, szép vadvirágok maguktól – magforrások hiányában – alig jutnak el egy nagyvárosba, megfelelő magkeverék pedig nincs - írja a 24.
Számos nyugat-európai nagyváros példáját követve idén tavasszal Budapest is méhlegelők kialakításába fogott, egyelőre kísérleti jelleggel: a Vadvirágos Budapest projektben összesen 28 hektáron kezdődött rovarbarát zöldterületek kialakítása. A gyakorlatban arról van szó, hogy a város több pontján olyan vadvirágos „réteket” hagynak meg, amelyek hasznos ízeltlábúak, puhatestűek és egyéb állatok, növények ezreinek nyújtanak szigetszerű élőhelyeket.
A méhlegelő kifejezés csak afféle hívószó a laikusoknak, hiszen a "méhecskét" sokan szeretik.
Valójában épp a házi méhnek van erre a legkevesebb szüksége, róla ugyanis gondoskodik a méhész, ám rajta kívül Magyarországon csaknem 700 vadon élő méhfaj honos, és ehhez jön még az úgynevezett beporzó rovarok több száz faja a lepkéktől egyes legyekig, bogarakig. A beporzók száma világszerte tragikusan csökken, ha a városi méhlegelők e folyamatot nem tudják is megállítani, fontos szemléletformáló szerepük lehet.
Csakhogy idehaza valami félrement, amit talán a "gaz nem méhlegelő" szlogennel lehet a legjobban szemléltetni.
Összecsúszott a kaszálatlan zöldterület a méhlegelővel, a házikedvenceinkre valóban veszélyes toklász (hivatalos nevén egérárpa) a vadvirágokkal. A vitában félinformációk, csúsztatások, indulatok vették át a szót, lépten-nyomon politikailag motivált véleményekbe ütközünk.
Van azonban néhány kérdés, melyeket érdemes felvetni a tudomány keretein belül. Hogyan lesz egy kaszálatlan területből értékes gyepi életközösség a nagyváros szívében? Van-e létjogosultsága ennek ott, ahol minden talpalatnyi zöldterületet aktívan használnak, kihasználnak az ott lakók? Török Pétert, a Debreceni Egyetem növényökológus professzorát kérdezte a 24.
Az emberek többsége egyfajta zöld masszaként érzékeli az őt körülvevő növényvilágot, ahol alig néhány kategóriát különít el, pontosabban használ ötletszerűen: fű, fa, bokor, virág, gaz. Sokaknak szükségük van arra, hogy rend vegye körül, vagyis emberi szempontból értelmezett rend, ami gondozott hátsó udvarokat, aszfaltozott utcákat, szabályos fasorokat jelent.
Ebbe a képbe jól illeszkedik a szabályosan, alacsony magasságúra nyírt, egy vagy néhány fajból álló gyep. Hol van már nagyanyáink ideje, amikor faluhelyen vagy kisvárosokban nagy büszkeség volt a megporzók számára is menedékül szolgáló, szépen gondozott és virágokban gazdag kiskert? Mai világunkban a kertészkedés olyan luxus, amit kevesen engedhetnek meg maguknak, marad a bevásárlóközpontokban kapható hobbi vagy sport fűmagkeverék a telepíthető öntözőrendszerrel.
És persze állandó bosszankodással, hogy a "gyep" egyáltalán nem úgy néz ki, mint a képeken. Az itthon kapható magkeverékek döntő többsége ugyanis Hollandiából vagy Dániából származik, nagyobb csapadékmennyiségre és atlantikus klímára optimalizált. Ezekben a keverékekben található fajok, illetve nemesített fajták a hazai termőhelyek mintegy 60-70 százalékára alkalmatlanok, vagy csak rendszeres tápanyag-utánpótlással és öntözéssel fenntarthatók – mondja a 24.hu-nak Török Péter.
